Szerző: HP | nov 8, 2010
Horváth Piroska és M Simon Katalin Könyvbemutatója
Beszterce 2o1o november 5, 16,oo óra
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim Kedves Vendégeink!
Mielőtt rátérnék az est lényegére elmondom önöknek, hogy számtalanszor feltettem azt a kérdést: Mi az ami a művészt rajzolásra, festésre, írásra, zenélésre kényszeríti? Mi az az erő, amely bennük úgy tud hatni, hogy azt másokkal is meg tudják osztani.
Erről Anthony de Mello egyik kedvenc története jut eszembe és talán a válasz is benne van. Engedelmükkel elmesélem önöknek:
Egy északi országban, valamikor réges régen, egy fiatalember felfedezte a tüzet. Felfedezése oly erőt adott, hogy nem tudta saját magában őrizni az örömöt és elindult és elvitte tudását tüzet nemismerő népcsoportoknak. Ott lelkesedésével megtanította az embereket tűzet gyújtani és vidám arcokat hagyott maga mögött. A népcsoportok vezetői mire felocsudtak milyen kincset hagyott ez a fiatalember , meg szerették volna köszönni, de ő már máshol járt és máshol tanította a tűzgyújtást.
Talán előbbi kérdésemre, hogy vajon mi az az erő ami a művészlelkeket szóra birja az a TŰZ. Felfedezik és nem tudják nem megosztani másokkal. Nekünk is adnak belőle, ugyanúgy örülünk mi is a melegnek, a látványnak , a zenének, a vers ritmusának és a tűz, amit kapunk, ha vigyázunk rá velünk maradhat és mi is felfedezhetjük mit jelent másoknak örömet szerezni.
Goethe azt mondta: „igazi életünk, akkor kezdődik el igazán, hogy ha felfedeztük önmagunkat” megismertük a bennünk lakó tehetségeket, tálentumokat, melyeket Isten ajandékozott.
Kedveseim! Szeretettel köszöntöm köreinkben Horváth Piroska és Magherusan Simon Katalin tűzhordozókat, művészeket.
Piri néni az elmúlt héten azt kérdezte: Kiváncsi vagyok Júlia, vajon, hogy mutatsz majd be bennünket?
Azt feleltem, hogy kicsit másként mint máshol szoktak.
Másként kedves barátaim! Bizonyára máshol felovassák az életrajzotokat, elmondják rólatok, hogy Erdélyből, Romániából hozzátok kincseitek forrását, elmondják hol éltetek régebb és azt is hogy hol éltek most. Én csak azt mondom, hogy bárhol éljetek, bárhol alkossatok, nekünk, akik idejöttünk: beszterceiek vagytok.
Haza jöttetek otthonról és értékesebbé tettetek minket, közösségünket. Volt tanitványaitok méltán büszkélkedhetnek, hogy tekintetetek egykor elkisérte őket.
Az élet nehéz viszontagságai, gyermekeitek születése, egy diktatórikus kor megfélemlítései, az elvándorlás, férjek elvesztése, mind tarsolyotokban van, de ott van az erő is, ami felemelt a zuhanásból, ami értékesebbé és végtelenebbé tett benneteket, ott vannak az örömök, az unokák és a lehetőség, hogy tovább éljen a nap.
Könyvbemutatóra hívtuk önöket. Az est hangulatát volt iskolátok hetedikes diákja, Cristea Mihály fogja fokozni zongoraelőadásával.
Egy kép- egy vers a Horváth Piroska és Magherusan Simon Katalin jelen bemutásra kerülő könyvének a címe.
Ha kézbe veszik a képeken és a verseken túl mindkét hölgy önvallomását és életrajzát, művészetük bel és külföldi határait is elolvashatják.
A könyv egy gyöngyszem, melyben két tudat, levetközve korlátait, egyesülve, elhozta közénk a Tűzet. A könyvről a szerzők nyilatkoznak.
Tiszteletemet és köszönetemet fejezem ki a kiállítás támogatóinak és természetesen a művészeknek, sok sikert kívánva nekik. Nekünk pedig azt kívánom, hogy még sokszor viszontláthassuk őket, megismerhessük korábbi és későbbi műveiket is.
Köszönöm szíves figyelmüket!
Mayla Júlia
Szerző: HP | nov 2, 2010
Az előttünk álló erdélyi körút egy tisztelgés lesz részünkröl:
Besztercén, nov 5-én: egykori városunknak, egykori iskolánknak. Ugyanakkor örömünnep, mert találkozni fogunk egykori kollégákkal, barátokkal, szülőkkel, diákokkal és azok gyerekeivel.
Székelyudvarhelyen, nov 9-én: M. Simon Katalin, költőtárs régi iskolája, kedves osztályfőnöke (akit immár blogtársként üdvözölhetünk) és volt iskolatársai, barátai előtt tisztelgünk örömmel és meghatódva.
Csíkszeredában köszönetünket róhatjuk le nov.11-én az Erdély ma honlapnak és kiváló szerkesztőjének, mert otthont adott nekünk s lehetőséget ahhoz, hogy összekovácsolódjon magasszinvonalú alkotógárdánk.
Indulunk máris, mert a “harangok” megszólaltak, jelzik jövetelünket:
http:/ http://www.beszterce.eu/egy-kep-egy-vers
/erdely.ma/ajanlo.php?id=77123&cim=konyvbemutato_es_tarlatmegnyito_besztercen
http://www.beszterce.eu/egy-kep-egy-vers
Szerző: HP | okt 30, 2010
Kegyelet
Egyszer elhalványulnak
A szenvedélyek,
S a múlt se kísért már,
Megtisztul világom
Sallangok súlyától,
Akkor könnyű lélekkel
Jövök majd hozzátok
A Végtelenségbe
Megköszönni néktek,
Hogy kezemet fogtátok.
M.Simon Katalin, 2010. okt. 25.
Kőbe zárt kesergő
(részlet)
Megyek veled. Indul a Föld,
hová szem nem ér el, s megvakít az ég.
Hosszú az út, ne aludj még Anyám,
hisz eleven sírod vagyok,
magamba élőn beástalak.
Ma neked adom ezt a napot,
így várja el külcsín és illem,
talmi tűz, pásztázó csalfa fény.
Megmutatom porszem önmagam,
s téged az isteneknek,
ahogy lelkemben látva
látlak ma is, mint szivárványt,
mikor felbukkansz bennem.
Lázadok csak emésztem a lángot,
mely még lobog, s összeköt
a síron túl s innen.
Ami volt, s ami van még…
az élet.
Itt vagyok, s te is itt vagy.
Látod, elhoztalak, ideértem
egy szál virággal, ahogy minden évben…
hogy élőből halva
lássalak.
(Seres László
Nagytarcsa)
Szerző: HP | okt 25, 2010
Anyám pépesített egy adag spárgát és 4 evőkanállal vett be belőle, reggel és 4 evőkanállal később a nap folyamán. Ezt egy hónapig csinálta.
Egyébként kemo tablettákat szed a 3-as típusú tüdőrákra. A rákos cellák száma 386-ról 125-re csökkent az elmúlt héten. Az onkológus azt mondta nem szükséges mennie hozzá 3 hónapig. Néhány évvel ezelőtt egy ismerősöm kutatott a spárga után, akinek a barátja lett rákos beteg. Adott nekem egy fénymásolatot egy cikkről „Spárga a rák ellen” kiadva Cancer News Journal, 1979. decemberi számában.
Ezt ismertetem az alábbiakban, ahogy én is kaptam az információkat:
Egy biokémikus vagyok, aki specializálodott az egészséges táplálkozásra az elmúlt 50 év során. Nhány évvel ezelőtt hallottam Richard R. Vensal, D.D.S.felfedezéséről a spárga gyógyító hatásáról. Azóta foglalkozom ezzel a témával. Összegyűjtöttünk számos kedvező történetet és most közreadunk belőle néhányat:
Egy férfi reménytelen Hodgkin-szindróma betegségben szenvedett (nyirokmirigy rák) és teljesen legyengült.
Egy év folyamatos spárga terápia után a doktorok nem találtak nála semmilyen rákra utaló jelet, valamint visszanyerte teljes fizikai
erejét is.
Egy sikeres, 68 éves üzletember húgyhólyag ráktól szenvedett 16 éven keresztül. Több éves gyógyszeres és sugár kezelés is eredménytelennek bizonyult, mikor elkezdte a spárga kúrát. 3 hónap után a vizsgálatok nem találtak nála rákos daganatot és a veséi is normálisan működtek.
Egy férfi, akinek tüdőrákja volt és 1971 március 5.-én műtőasztalra került. A műtétre nem került sor, mert az orvosok úgy találták, hogy nagyon szétterjedt a rák és reménytelen a gyógyulás. A férfi április 5.-én hallott a spárga kúráról és azonnal elkezdte alkalmazni. Augusztusra a röntgenképen semmi nyoma nem volt a rákos megbetegedésnek.
Egy asszony évek óta bőrrákban szenvedett. Többféle bőrrákot is diagnosztizáltak nála. 3 hónapos spárga kúra után a bőrgyógyász specialista azt mondta, hogy a bőre teljesen rendbejött. Ez az asszony beszámolt arról is, hogy a spárga kúra meggyógyította a vesebetegségét is, ami 1949-ben kezdődött. 10 alkalommal esett át vesekő eltávolításon, le volt százalékolva a veséje állapota miatt. A spárga kúrának tulajdonítja a veséje gyógyúlását is.
Nem voltam meglepve az eredménytől, mert mar 1854-ben a Pennsylvania-i Egyetem professzora is beszámolt a spárga népszerű használatáról a vesekövek gyógyításában a ‘The elements of materia medica’ cikkében. Megjegyzendő, hogy 1739-re utal, amikor már foglalkoztak a spárga vesekő elhajtó hatásával.
Nekünk lenne még néhány történetünk, de az orvostudományi szervezet akadályozza az esetekhez való hozzájutást. Ezennel felkérem az olvasótábort, hogy tovább népszerűsítse a jó hírt és segítsen minket hozzá, hogy további nagyszámú esetről kapjunk információt, melyekkel sikerül meggyőzni a kételkedő egészségügyi szervezeteket a természetes orvoslásról.
A kezeléshez a spárgát megfőzük (használhatunk konzerv spárgát is, épp olyan jó, mint a friss). A konzerv típusok közül a Giant és a Stokely márkát javaslom, ezek nem tartalmaznak káros mellékanyagokat.
A megfőzött spárgát turmixoljuk össze péppé és tegyük be a hütőszekrénybe.
Alkalmazás: 4 evőkanállal enni belőle reggel és 4 evőkanállal este.
A beteg érzékeli a gyógyító hatást már 2-4 hét elteltével .
Lehet hígítani vízzel és fogyasztani hideg vagy meleg italként egyaránt.
Az ajánlott mennyiség a kapott visszajelzéseken alapszik, de nagyobb mennyiség fogyasztása sem káros, esetleg jótékony hatású bizonyos esetekben.
Mint biokémikus megvagyok győződve a régi mondás igazáról, “ami a gyógyításra jó, az a megelőzést is elősegíti.”
E teória alapján a feleségemmel közös egyetértésben használjuk a spárga pürét, mint italt az étkezéseink kísérőjeként. Mi két evőkanányit higítunk vízben az ízlésünknek megfelelően. Én forrón iszom, míg a feleségem hidegen fogyasztja. Mióta ezt iszogatjuk a redszeresen végzett vérképvizsgálatok eredménye is javult, jó egészségnek örvendünk.
Mint biokémikus széleskörű tanulmányokat folytatok a rákbetegségek különböző fajtáinak a gyógyítását illetően. Az eredmények alapján megvagyok győződve róla, hogy a spárga megállja helyét a rákbetegségek gyógyításában.
A spárga tartalmaz egy bizonyos fehérjét, melyet “histones”-nek hívnakmés aktív szerepe van abba, hogy megakadalyozza a sejtek növekedését.
Ez okból hiszem azt, hogy a spárga birtokol olyan anyagot, mely normalizálja a sejtek növekedését. Ezek a tulajdonságok szerepet játszanak a rákbetegség legyőzésében és az egész testre üdítőleg hatnak.
Az FDA nem akadályozhatja a használata elterjedését. A US National Cancer Institute (US Nemzeti Rákbetegek Intézménye) általi jelentésben az áll, hogy a spárga a legmagasabban tesztelt növény, mely tartalmaz glutathione-t.
Ezáltal sikeresen használható a rákbetegségek gyógyításában.
Szerző: HP | okt 20, 2010
Az alábbi megható anyagot Sándortól kaptam Budapeströl. A képet meg azért választottam hozzá, mert lehet, hogy simogatták, tapintgatták az ujjai.
Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely.
Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.
Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.
Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett. “Tényleg?” – hallatszott a suttogás. “Nem is tudtam, hogy én valakinek is jelentek valamit!” – és “Nem tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek” -szóltak a megjegyzések.
Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele.
A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal.
Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére.
A templomot megtöltötte a sok barát. Egyik a másik után – akik szerették vagy ismerték a fiatalembert – odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett.
Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona megszólította: “Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?” Ő igent bólintott.
Erre a fiú azt mondta: “Mark nagyon gyakran beszélt magáról.”
A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.
“Valamit szeretnénk mutatni” – mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből. “Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni.”
A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már.
A tanárnő – anélkül, hogy odanézett volna – tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról.
“Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak” – mondta Mark anyja. “Amint látja, Mark nagyon megbecsülte.”A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül.
Charlie elmosolyodott és azt mondta: “Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm.”
Chuck felesége, pedig így szólt: “Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba.” “Az enyém is megvan még” – mondta Marily. “A naplómban tartom”.
Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.
“Mindig magamnál hordom’ – mondta Vicki, és hozzátette: “Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát.”
Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.
Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk, és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő…
Szerző: HP | okt 14, 2010
Jó reggelt kívánok még mindig Budapestről!
Örömhírt szeretnék megosztani veletek. A tegnap, 13-án személyesen átvettem a Műszaki Kiadótól a nekem járó tiszteletpéldányt a SZAVAKON INNEN, SZAVAKON TÚL c. 2. osztályos olvasókönyvből, amelyben megjelent 3 versem. Gyönyörű, színesen illusztrált nagyméretű tankönyv. Boldogan fedeztem fel az első és második kötetben a neves írók és költők nevei közt a magamét, alatta három versemmel: Dal az őszről, Madarat hangjáról és A rét muzsikál.
Szép napot kívánok mindnyájatoknak!
Madarat hangjáról
Kelep-kelep,
Sarjad a fű már!
Gólyamadár kelepelve
A fészkére száll.
Csivit-csivit!
Virul a tavasz,
Ha csicsergő fecskepáros
Nálunk fészket rak!
Pity-patty!
Szól a pitypalatty,
Búza szála, dús kalásza
Hűs oltalmat ad.
Csitt-csatt! –
Ő a csalogány,
Kert mélyében csitteg-csattog
A bokor alján.
Fiú-fiú! –
Rikkant a rigó,
Ha szél játszik zöld lombokkal
Fütyörészni jó!
Kakukk-kakukk,
Egyedül vagyok!
Fenyőágon várva párom,
Én kakukkolok.
A rét muzsikál
Nyár derekán, nap hevében,
Virágtenger közepében
Szól a muzsika.
Eláll a szél lélegzete,
Elhallgat a fülemüle,
Oly harmónia!
Dongó dongja,
Méhraj zsongja,
Darázs lágyan duruzsolja,
Tücsök cérnahangon cirpel,
A fürj pitypalattyol szépen.
Virágszirmon lepke ámul,
Fűszálon a bogár bámul,
Szöcske táncot jár.
Verőfényes nyári délben,
Mindenkinek örömére,
A réz muzsikál.
Dal az őszről
Szellő fújdogál,
Levél hulldogál.
Készül a madár
Messzi földre száll.
Dombon kikerics,
Nyárnak híre sincs.
Csillog már a dér,
Nincs messze a tél.
M. Simon Katalin
Hozzászólások