Könyvespolc

Milyen jólismert fogalom a könyvespolc! De vajon meddig lesz az? Vajon hány generáció fogja még ismerni jelentését?

Ezen gondolkoztam az este egy hosszas Skype beszélgetésünk után, amint Cica átküldte az alábbi linket. (Meg még jónéhány más formátumban menesztett címet utána, melyek irodalmi termékeit tartalmazzák.)

 

http://www.digikonyv.hu/index.php?ver=konyv&id=17

 

A mi lakásainknak még jellemző tartozéka a roskadozó könyvespolc.

Ezeket a polcokat ma nyomtatott könyvek töltik meg, melyeket olvasni (!) kell.

De már sok lakásban a nyomtatott könyvek mellett ott szoronganak a CD-re rögzített hanganyagot tartalmazó vékony dobozok is, melyek hangoskönyveket tartalmaznak. Ezek még helyet igényelnek a polcon, de nem olvasni, hanem hallgatni (!) kell. Lehet autóban, utazás közben, vagy lefeküdve, szemet pihentetve, fülhallgatós lejátszóval élvezni a modern irodalmi formát.

A fenti linket jelző digitális könyv nem vehető kézbe, helyet sem igényel a lakásban. Elolvasásához “csak” komputer, s hozzá internet szükséges. Ez viszont hamarabb szorított magának teret minden lakásban, mint gondoltuk volna az elején. Vajon, ha százalékban fejeznénk ki, hogy hány lakásban van ma komputer, milyen magas értéket mutatna? És jövőben az a szám mennyire emelkedne ? És tíz-20 év után ?…

Érdemes elgondolokodni rajta.
S a három könyvtípus közül vajon melyiké a jövő ?

Fohász

Napi áhítat – 2010-09-24 – Máté 5,16 „Úgy ragyogjon a ti világosságotok, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Máté 5,16 Hát nem titokban kell jót tenni, hogy ne tudja a bal kezünk, mit tesz a jobb? Dicsekednünk kell talán jó tetteinkkel? – Nem szabad, de nem is szükséges. A világosság mindig meglátszik. Jaj nekünk, ha azért tesszük a jót, hogy dicsérjenek, de ha dicsekedés nélkül tesszük, úgyis észrevevődik, s az már nem a mi dicsőségünk, hanem Istené. A világosságnak belülrõl kell jönnie, hitünkbõl, szolgálatra való készségünkbõl, Krisztust követni próbálgató szeretetünkből. Ez az a világosság, melyet nem lehet elrejteni, mely akaratunk ellenére is megmutatkozik, mely ragyogni fog az emberek előtt. Lesz, aki behunyja előle a szemét, lesz, aki csak csúfolkodni tud vele, de mit számít az, ha valaki tele van Isten szeretetével? Csak szolgálj nyugodtan, fénylő derűvel, boldog belső békességgel. Meglesz az eredménye! Uram, nem akarok dicsekedni azzal, amit a te nevedben tettem. Nem is dicsekedni való, hiszen olyan kevés az, hogy szóra sem érdemes. De tőled világosságot kaptam. A fényed rám ragyog. A te szereteted olyan sokszor eláraszt, talán valami csak rajtam is keresztül sugárzik. Olyan jó magam körül boldog embereket látni. Olyan jó síró embert megnevettetni. Olyan jó, ha valakinek felragyog az arca, ha engem meglát. Olyan jó, ha valaki engem vígasztal, csodálkozva, ha szomorúnak lát, mert nincs ahhoz hozzá szokva. Tartsd meg az én tőled kapott világosságomat, hadd ragyogja be minél több ember szomorúságát, s ha olyan kevés alkalmam van arra, hogy komolyan tudjak segíteni, legalább egy jó szót, egy kacagást, egy kis vidámságot, egy simogatást a te erõddel tudjak átadni azoknak, akiknek olyan nagy szüksége van a te vigasztalásodra. Ámen.

 http://andrelowoa.wordpress.com/2010/09/24/napi-ahitat-2010-09-24-mate-516/

 

Az este későn kaptam IRÉNKÉTŐL a fenti sorokat, melyek szerintem örökérvényűek. Gondoltam, megosztom veletek is. Ennek hatására született alábbi versem.

 

Fohász

 

“Tartsd meg az én tőled kapott világosságomat…”

Ne kísérts engem magam dicséretével
Az éhező asztalára teszek
Abból, mit tőled kaptam
Tartsd meg világosságomat
Hogy erőddel adhassak a rászorulónak
És Neked örökké megköszönöm!


(M. Simon Katalin, 2010. szept. 25)

Egy kis nosztalgia

          Mióta megnyitottam a Very british szobát, egyre azon törtem a fejem, hogy vajon hol találkoztam előtte, azaz még London előtt ezzel a jelenséggel. Rájöttem. Kanadában néhány évvel ezelőtt.

         (Az anyagot az Igy láttam Kanadát című képeskönyvemből másoltam)

 

Niagara-On-The-Lake   /ejt.Nájgara-an-dö-lék/, a 13.000  lakosú helység éppen ott fekszik, ahol a Niagara-folyó beleömlik az Ontario-tóba.

         1784-ben létesült s nyolc évre rá máris Felső-Kanada fővárosa lett. Csak pár évig volt kormányszékhely, de megmaradt „the little England“-nak.

         1830-ban ugyanis, amint megnyitották a Welland kanálist, elterelődött a forgalom, s a város „mellékvágányra“ került. Ennek köszönhető, hogy megőrízte akkori képét és hangulatát.

         Niagara-On-The-Lake ma Kanada egyik legszebb, legfestőibb, legjobban karbantartott városkája, mely – ki gondolná – Rómával azonos szélességi fokon fekszik. Aki ebben a helységben lakik, az biztos, hogy jómódú ember.

         A századfordulón ugyanis újra „divatbajött“. A gazdagok, a bankárok, a nagykereskedők, nagyiparosok körében vált szokássá, hogy szabadságukat itt töltsék. Sőt, hogy ideköltözzenek. Igy vált Kanada egyik legkulturáltabb településévé, ahol ma három színház működik. Itt tartják a nyári hónapokban a világhírű Shaw-fesztivált, melyen az ír dramaturg és kortársainak művei kerülnek bemutatásra pompás kivitelezésben, hires színészek fellépésével. Nagy embertömegeket vonzó kultúr esemény ez Kanadában. Bár a jegyek drágák, 50-80 $  közt ingadoznak, előre kell gondoskodni róla, különben kicsi a valószínűsége, hogy az érdeklődő beülhet a kívánt előadásra.

         Ezeket olvastam róla, mielőtt elindultunk.

        

         Szép út vezet a városba, kétoldalán dimbes-dombos táj, színes fák közt szép villák, előttük gondozott pázsit.

         És csodák-csodája, mit látnak szemeim, ebben a városkában még kerítések is vannak! Nem létezik! Kanadában kerítés?!

         Autónkból kiszállva elsőnek a főút, a Queen Street /ejt.Kvín sztrít/ kellős közepén álló piros óratorony tűnik fel, a város jelképe. Aztán a rengeteg virág, meg a hintók, a fehér és piros hintók.

         Ezen a városkán bűn volna csak végigautózni, itt sétálni kell, mint mi tesszük. Sétálgatunk, álldogálunk, bámészkodunk, fotózunk, kirakatokat nézünk a buja virágbokrok s múltszázadi fa- és téglaházak szegélyezte központban. Minden szögletet és minden kicsi boltot le kellene fényképezni, oly kedvesek. Nem tudok betelni a szépséggel. Nézem, a dús Rhododendron bokrok már előkészítették rügyeiket jövőre. Próbálom szavakba foglalni, s kicsi diktafonommal rögzíteni azt a sok szépet, amit látok, de nem sok eredménnyel. Arisztokrata báj lengi be a „very british“ városkát. Sehol nincs tolongás, sem hektika. Csak színes évszázados fák, nosztalgikus faházak, villanyoszlopokról lecsüngő tarka virággömbök, útszéli virágözön, árnyas sétányokon kergetőző mókusok és angol beszéd. Very, very british!

         Legdekorativabb, épület a Prince of Wales hotel. Nagyon előkelő hely, ahol egy kétszemélyes vacsora 160 $-nál kezdődik. Nem jártam benn, de el tudom képzelni, hogyan egyesül benne a viktoriánus báj és a modern komfort, hisz ebben száll meg öfelsége, II.Erzsébet angol királynő, mikor idelátogat.

         A hotel tea-szobájában délután kettő és hat közt Afternon teát lehet „élvezni“- adja tudtunkra az ablaküvegen át egy very british felirat.

         Belépünk a Just Christmas-ba, ahol egész évben karácsony van. Most is halk karácsonyi zenét sugároznak a hangszórók, arra billegetik magukat az angyalkák és télapók. A több teremből álló bolt árutól roskadó polcairól egy könnyű piros műanyag almát választok, azt viszem haza emlékbe. Majd a lámpámra akasztom, hadd csüngjön rajta egész évben, s emlékeztessen a mai élményemre.

         Vigyáznom kell a vásárlásra, – figyelmeztetem mindegyre magam,- hisz a bőröndöm tere és megengedett súlya véges, amit kiválasztok az csak könnyű lehet és kicsi.   

         Az 1925-ben Irodalmi Nobel díjjal kitüntetett dráma- és regényíró George Bernard Shaw /1856-1950/ bronzszobra mellett természetesen fotót készítünk. Szemben, a György király színház előtt szintén.

         Szép házak, buja növényzet, csend és nyugalom van ebben a városkában. És sok-sok fotótéma.

         Készítünk egy képet Alisa-val is, a kicsi eszkimó leánykával az utcán. Apukája karján ül, én melléjük állok. Sajnálom, hogy az anyuka nem került rá a fotóra, mert ő volt hármuk közül a „legeszkimóbb“ arcú.

         Aztán egy piros libériás kifutó fiút kap lencsevégre Laci, aki a Prince of the Wales-ből kísért ki egy vendéget a parkolóba. Egy kerekeken gördülő furcsa valamivel szállította csomagjait, s visszafelé tartva szívesen állt meg egy pillanatra, hogy lefotózzuk.

        

         Very british nemcsak a városközpont, hanem a tóparti veranda is, ott ahol nyugodtan, csendben, mint aki már elvégezte a maga dolgát, megérkezik a „lehiggadt“ Niagara. A mintha-piknikezni-heveredtek-volna-le fiatal pároknak a végtelen tóra irányuló tekintete elárulja, hogy ők sem tudnak betelni a fenséges látvánnyal. Kár, hogy nem múltszázadi british öltözékben vannak. Jobban illenének a képbe, mint így farmernadrágosan. Tőlük alig kartávolságban a zöld pázsiton fehér sirályok álldogálnak. Oly szelídek, hogy némelyiket egészen megközelíthetem, de megsimogatni fehér tollruháját, azt már egyikük sem engedi.

         Idősebb párok padokon ülve élvezik a lemenni készülődő nap bágyadt sugarait.

         Sajnálom, hogy nem tudom megfesteni, amit látok. El tudnék képzelni egy hosszabb tartózkodást is ezen a képvászonra kivánkozó helyen.

         De nem lehet, indulnunk kell haza.

        

         Pompás délutáni napsütés van. Az erdő fái és bokrai valósággal égnek, kángolnak. Sárga és vörös lánggal.A zöld pázsitot is kezdik már betakarni a szél által lesodort levelek. Ugy állnak a fűben, mint vörös vércseppek. Milyen szépek, szinesek a fák! – hallottam vissza késöbb diktafonomról  többször is. Ez a színpompa alig 2-3 hétig tart, rövid az ősz Kanadában, – válaszolja Laci, kedves vendéglátóm. A legjobbkor jöttem.

A lemenő nap óriási korongja szembesüt velünk a fák közül.

Barack és nemesszőlő ültetvények, gazdag farmok közt vezet utunk. Meglepően szép házakban laknak a farmerek, piros házak, fehér oszlopos verandákkal és díszkertekkel, a ház előtt autóval, vagy autókkal. Az egyik udvaron zöld traktor áll.

 

         Mi az az Icewine? /ejt. Ájszvájn/ – kérdem Lacitól. Az jégbor, egy nagyon drága ital, 15-45 $ közt ingadozik az ára, s erre még rájön a nagy adó. Különleges módon készítik. Sokáig hagyják a szőlőt a tőkén, míg beállnak a fagyos éjszakák. S utána, mivel már nagyon pereg, kézzel szedik le a szemeket. /Egyébként géppel szüretelnek./ Megőrlik, centrifugázzák, s a képződött vastag levet borrá erjesztik. Koncentrált és drága bor.

 

         Virgil nevű helységen haladunk át. Méregdrága szupermarkettjében vásárolnak a Niagara-On-The-Lake-i gazdagok, magyaráz tovább Laci. Különben Virgil is egy olyan hely ahol gazdagok laknak. Sajnos nem sokat látok belőle, mert a helység szélén halad utunk, s minden látnivalót fák takarnak. Virgilbe helyezték jónéhány Torontó-i nagyvállalat kicsi irodáját, az „agyát“, ahonnan a tulajdonképpeni irányítás történik.

        

         A házak mélyen bent helyezkednek el a fák között, előttük nagy térség, s az út szélén csak postaládák állnak egymagukban, derékmagasságban. Egyik szebb, mint a másik. Most figyeltem fel rájuk először, pedig általános jelenség, – tapasztalom a továbbiakban. A postás Angliából hozott, jobboldali kormányú autóval jár, az ablakon csak kinyúl, bedugdossa a ládákba a leveleket s felfelé emeli a ládák oldalán álló piros zászlócskákat, jelezve, hogy posta jött. A házból így látják, hogy van-e valami, érdemes-e kijönni az útig, vagy sem.

 
(A mellékelt kép nem eszkimó, és nem indián fej. De mindenképpen valamilyen bennszülötté. Aki tudja, válaszolja meg! Én egy bozótlakó férfit látok benne, de nem biztos, hogy igazam van.)

Megszívlelendő!

Az alábbi anyagot is Zsuzsa küldi Welsből, aki úgy látszik szívügyének tekinti az egészségünket. Nemhiába dolgozik az egészségügyben…

 

Mindenki a saját lovát dicséri, de azért megszívlelendő!
Folyékony vitaminunk, a sör!
A latin mondás szerint: “Dosis facit venerum” – vagyis a mennyiség dönti el, hogy egy anyag méreggé válik vagy sem. Az ókori rómaiak bölcsessége igaz a sörre is, hiszen ez az aranyló ital számos olyan tulajdonsággal bír, amely kimondottan jó hatással van az egészségre.
A “folyékony kenyér” a sörélesztőnek köszönhetően igen gazdag B-vitaminokban: egy liter sör például teljesen fedezi a szervezet napi B2-vitamin-szükségletét. Egy liternyi sörben ugyanannyi fehérje található, mint egy deciliter tejben, 60 gramm kenyérben vagy 25 gramm húsban, és annyi szénhidrát, mint 100-150 gramm kenyérben. A sörből hozzájuthatunk a testünk működéséhez ugyancsak szükséges foszforsavhoz, az ital keserű ízanyagai serkentik a nyál- és a gyomorsav-elválasztást, és ha mérsékelt mennyiségben fogyasztjuk, az emésztést is. Nélkülözhetetlen alkotórésze, a komló pedig olyan illó olajakat tartalmaz, amelyek nyugtató hatásukról ismertek.
Sör – a lélek balzsama
A sör kedvező idegrendszeri hatását elsősorban a B-vitamin tartalmának tulajdonítják. Egyes kutatók azonban más szemszögből is megvizsgálták ezt a kérdést, s felmérték, hogyan hat a lélekre a sörfogyasztás. Mindenki számára egyértelmű, hogy a sör élvezete jobbára a társasági élet része. Ahogy mondani szokás, csak az ökör sörözik egyedül.
E nedű kortyolgatásának szinte nélkülözhetetlen kelléke a vidám, jóízű baráti, vagy családi beszélgetések. Az ilyen alkalmak pedig fokozzák az ember jó közérzetét, életörömét. Mint ahogy kutatók is megállapították, a mérsékletes sörivók elégedettebbek a családi életükkel és munkahelyi viszonyaikkal, valamint társadalmi kapcsolataiknak is nagyobb odaadást szentelnek. Napi fél liter sör oldja a stresszt, az agressziót, és kellemes ellazulást eredményez.
A szív őre
Napi egy korsó sörrel elkerülhető a szívinfarktus vagy legalábbis csökkenthető bekövetkezésének kockázata – jelentette be nemrég egy német kutatócsoport. Az Uwe Meyer professzor általa vezetett team kimutatta, hogy fél liter sörben 96 milligramm B-vitamin, 35 milligramm kalcium, és 550 milligramm kálium található. A B-vitamin a vérképzésben játszik szerepet, de jó hatással van az idegrendszerre is. A kalcium a csontokat, a kálium az izmokat tartja karban, s a vízháztartás egyensúlyáért felelős.
Ma már azt is biztosan állíthatjuk, hogy az antialkoholisták sokkal nagyobb számban betegednek meg, mint azok, akik naponta megisznak egy korsó sört – tette hozzá a szakember. A kutató team háromezer nőt vizsgált hosszú hónapokon keresztül. Közülük ezerötszázan kaptak naponta egy-egy liter sört, a csoport másik fele pedig egyetlen gramm alkoholt sem fogyasztott. Az eredmények igazolták a felvetéseket: a kísérlet idején az antialkoholisták hatvan százalékánál fordult elő megbetegedés. Elsősorban szívpanaszok, gyomorbántalmak, néhányan pedig idegrendszeri problémák miatt szorultak kezelésre. Ugyanakkor gyakrabban lettek influenzások, mint a söröző tesztcsoport tagjai.
Ezek szerint az, aki sört iszik, védi magát az infarktussal szemben, csökkenti a vérnyomását és kisebb valószínűséggel betegszik meg rákban. Mindennek feltétele azonban a mérsékelt sörfogyasztás, napi fél, illetve egy liter sör ajánlott. Egészségügyi vizsgálatok kimutatták továbbá, hogy a mérsékelt sörfogyasztóknak általában alacsonyabb a vérnyomásuk, mint az absztinenseké, vagy az iszákosaké – olvasható az APA jelentésében.
A sör csökkenti az agyvérzés veszélyét
Hetente egy pohár sör jelentősen, több mint ötödével csökkenti az agyvérzés kockázatát – erre az eredményre jutott a Harvard Egyetem és a bostoni klinika közös kutatása. Az amerikai kutatók eddig a kis mennyiségben fogyasztott alkoholt csak a szívinfarktus ellen tartották hasznosnak. Az USA-ban végzett legfrissebb vizsgálat azonban arra a következtetésre jutott, hogy kapcsolat áll fenn az agyvérzés és az alkoholfogyasztás között. Azok közül, akik magukat szigorúan tartották az orvosi előírásokhoz, és hetente egy pohár sört vagy bort fogyasztottak, senki sem kapott agyvérzést.
Az alkohol kismértékben valóban képes segíteni – mondja a Harward Egyetemről Julie Buring, a tanulmány egyik szerzője. – És ez nemcsak a férfiaknál van így, hanem a nőknél is. Segít az artériák tisztításában, és javítja a véráramlást. A kutatók külön felhívták a figyelmet arra, hogy e “szerre” is igaz, a nagyobb mennyiség nem feltétlenül vezet jobb eredményhez.
Sörrel a rák ellen
Újabb kutatás állapította meg a sör kedvező egészségügyi hatását. Amerikai kutatók olyan vegyületet találtak benne, amely megvéd a ráktól és az Alzheimer-kórtól. A Donald Buhler vezette kutatócsoport a sör egyik leggyakrabban használt fűszerében, a komlóban fedezett fel antioxidáns vegyületet. Az antioxidánsok közömbösítik azokat a tápanyag elégetésekor keletkező anyagokat, amelyek öregítik, roncsolják a sejteket.
Az Oregon Állami Egyetem tudósai által xantohumolnak elnevezett vegyületet eddig semmilyen más növényből nem tudták kimutatni, csak a komlóból. A kutatók szerint ennek különösen erős regeneráló hatása egyedülálló szerkezetének köszönhető. A felfedezés egyetlen szépséghibája, hogy napi 900 korsó sört kellene elfogyasztani a kellő védettséghez, míg szakértők legfeljebb napi egy-két korsó elfogyasztását javasolják az egészség megőrzése céljából. A rák ellen így valószínűleg az igazi megoldást a tablettakoncentrátum jelenti majd.
A mérsékelt sörfogyasztás csökkenti az infarktusveszélyt
A mérsékelt sörivás egészséges, csökkenti szívbetegségek kialakulásának esélyét, és egyáltalán nem hizlal – erre a következtetésre jutottak egy brüsszeli szimpóziumon résztvevői. A kutatók hasonló megfigyelésekről számoltak be, mint korábban a mértékletes borfogyasztás hatásánál. E szerint a korlátok között tartott sörözés kimondottan javítja a vérkeringést.
Hans Hoffmeister, a német főváros egyetemének nyugalmazott professzora szerint egy, az országukban készült tanulmány kimutatta: a mérsékelt sörfogyasztás emeli a szervezetben a jó koleszterin szintjét, míg a rossz koleszterinre semmilyen hatást nem tesz. Azoknak, akik naponta egy-húsz gramm alkoholt fogyasztanak, persze főleg sör formájában, akár ötven százalékkal kisebb esélyük van arra, hogy szív- és érrendszeri betegségekben haljanak meg, mint a szeszféleségektől tartózkodóknak.
Sörbarátok vesekő nélkül
Gyakran viccelődnek a sörkedvelők azzal, hogy kifejezetten egészségügyi okok miatt fogyasztják imádott italuknak. A közszájon forgó “Porzik a vesém!” felszólítás azonban nem csupán egy szlogen, hanem valós alapja is van. A vesekő kialakulásának oka táplálkozási szokásainkban keresendő. Bizonyos ételek fogyasztása következtében ugyanis a vizelet olyan sókkal lesz telített, amelyek kőkristályok képződésére alkalmasak.
Finn kutatók 27 ezer 50 és 69 év közötti férfi étkezési szokásait vizsgálva azt állapították meg, hogy azok körében, akik rendszeresen fogyasztanak sört, a legalacsonyabb százalékú a kőképződés. Magyarázatként azt fűzték hozzá, hogy a sör enyhe alkoholtartalma élénkíti a vizeletképződést, és ezzel csökkenti a kövek kialakulását és lerakódását.
Mégis- mérsékelten kell hódolni a sörivás élvezetének, arra is emlékezve, hogy amit nem naponta, hanem ritkábban kapunk, annak jobban tudunk örülni!
Forrás: Dréher Sörgyárak Zrt.

Very british!

Már a fekete, very british taxiban ültem, a szálloda felé tartva, mikor Pali telefonált, hogy nyugodtan menjek el a Szt.Pál székesegyházba, mert ő még két óra hosszat foglalt. De hogy mondjam meg a sofőrnek- kérdeztem,- hisz már robogunk haza.

Add oda neki a telefont!- hangzott az utasítás. Akként cselekedtem. Megkopogtattam az ablakot s előrenyújtottam a készüléket, hallgassa meg a fiam utasítását. Megértette s szó nélkül fordult is vissza. (Nem beszédesek a sofőrök, mert el vannak választva üvegfallal az utastértől. (Le se tudtam volna tehát lőni, még ha akartam volna sem.)

 

A főportál elött álló Anna királynő állószobrára esik tekintetem. 17 terhesség után csupán 5 élő gyermeket szült s egyik sem érte meg a felnőttkort. Ez a Stuart vonal kihalásához vezetett, mely Stuart Mária halálával („végemben a kezdetem“, ahogy mondotta), illetve a fia, Jakab trónralépésével kezdődött, s ennek a vonalnak Viktória volt a legkiemelkedőbb alakja.

De Anna királynő szobra nem az említettek miatt került ide, hanem azért, mert az ő uralkodása alatt fejezték be a templom építését.

A St.Paul körül feliratok figyelmeztetik a turistákat, hogy vigyázzanak, mert zsebtolvajok nyúlhatnak táskájukba, miközben tekintetüket a magasban legeltetik. Szorítom tehát táskámat, bár sok pénzt nem találnának benne.

Ez a templom nagy események színhelye volt: Churchill temetése, Charles és Diana esküvője. Mikor ez utóbbit néztem a tévében, nem sejtettem, hogy én is elkerülök egyszer ebbe a templomba,- mondtam rá készülékemre a bevezető mondatokat. De még azt sem, hogy így végződik házasságuk.

Az architektus, matematikus, asztronómus, felfedező Sir Christopher Wren  mesterműve a 35 évig tartó újraépített Szt. Pál katedrális, melynek növekedését a mester  a Temze túloldalán lévő lakásából figyelte nagy elégtétellel. A király, 2.Károly teljes bizalma kifejezéseként még a munkálatok megkezdése előtt lovaggá ütötte az architektust. Innen a Sir cím.

Püspöktemplom, mely nevét a város védőszentjéről, Szent Pálról kapta. Ez már az ötödik templom ezen a helyen, 1675-1710 közt épült és azóta szinte változatlanul áll. Wren fia fejezte be, a mester már akkor halott volt. Élt 91 évet.

A déli fronton van egy érdekes kő, mely a leégett templomból származik, a romok között találták az eltakarítási munkálatok során s melyet elsőként, alapkőként raktak le az ujjáépítéskor. Egy sírkőnek volt a része, rajta profétikus felirattal“Resurgam” (feltámadok). S feltámadott. A hamuból, akár egy főnix madár. A templom déli homlokzatának timpanonján  látható főnix ezt szimbolizálja.

Tisztítják a St.Pault, darukkal van körülvéve. Bizony ráfér a renoválás, mert igen kormos. Jó lenne majd tisztán is meglátnom, dehát tudom, hogy az évekbe telik, így semmi remény.

A templom gótikus, barokk és reneszánsz elemek keveréke. Alapja egy latin kereszt, 157 méter hosszú, 76 méter széles.  A város legmagasabb istenháza, melynek legszebb része a kupolája (ez az egyetlen kupolás anglikán templom!) 67 ezer tonna súlyos és 122 magasra nyúlik. A tetején álló lámpás, rajta a kereszttel 700 tonna súlyú. (Csak a római Szent Péter bazilika magasabb).

 Nagyharangja (a legnagyobb egész Angliában, közel 17 tonna súlyos) a Great Paul, mely mindennap délben egy órakor öt percen át szól. Ezenkívül csak rendkívüli esetekben. Gyászharang, mely csupán a királyi család tagjainak halálakor, valamint a püspök és a templom dékánjának halálakor szólal meg, de csak abban az esetben, ha még funkcióban érte őket a halál.

A második világháborúban 100 önkéntes tűzoltó védte a katedrálist. A templom középen egy emlékművet állítottak nekik. Megérdemelték.

A faragott főoltár a két világháborúban elesettek emlékműve. Ilyennel még nem találkoztam. Igen szépnek találom ezt is.

Naponta négyszer tartanak istentiszteletet, óránként könyörgést, s az esti zsolozsmát a kórus kíséri.

Belseje kellene csillogjon az aranytól, mozaiktól, plafon freskóktól. Sajnos nem csillog. Kormos, fekete, látszik, hogy renoválás előtt áll.      

A templom akusztikája oly tökéletes, hogy fent a kupola Suttogó galériájában a fal mellett elsuttogott szó érthetően hallatszik 30 méterrel távolabb, a szembenlevő oldalon. Ezt sajnos nem próbáltam ki, egyrészt, mert egyedül voltam, nem lett volna akinek suttogjak, másrészt, mert oda külön belépőt kellett volna fizessek. Harmadszor, mert sok-sok lépcsőfokot kellett volna megmásszak hozzá. Onnan betekinthető a templombelső, de ha már ott lettem volna, akkor persze meg kellett volna másszak még pluszban legalább kétszer annyi lépcsőfokot a külső Kőgalériáig, hogy élvezzem az alattam elterülő fenséges kilátást, az egész Londont. A legszebb kilátás a még magasabban fekvő Aranygalériából van.

Tán nem is felfelé, hanem 677 lépcsőfokon lefelé lépkedve lett volna legnehezebb az utat megtenni. Nós mindehhez a lábam azt mondta, hogy “No!” Ezzel a dolog el volt intézve. Mert abban a “No!”-ban az is benne volt, hogy “No kommentar!”

A templomban jóformán keveset nézelődöm, feltekintek a Suttogó galériára, ahova nem akar felvinni a lábam, aztán ösztönömre hallgatva, helyette inkább nyomulok le a kriptába. Látom, oda nem kell külön fizetni.

Tudom, hogy a St.Paul kriptája a legnagyobb egész Európában. S, hogy oda van eltemetve a szobrász Henry Moor, akinek több munkáját láttam szerte a nagyvilágban, utoljára a kanadai Torontóban, előtte Bécsben. Továbbá a trafalgari győztes Nelson admirális nyugszik benne. Koporsóját egy francia hajó fő árbócából készítették s egy fekete-fehér márvány szarkofágba helyezték.

Ott nyugszik Wellington herceg is, a vaskezű generális, a Napoleon bukását eredményező waterlooi győzelem hőse. Oda temették London híres festőjét, Turnert is, meg magát Wrent, a templom építőjét.

Azt is tudom (hisz felkészülve mentem Londonba) hogy Wren emlékművén ez olvasható latinul: Te, aki ezt olvasod, ha egy emlékművet keresel, nézz körül.

Egy falitábla állít emléket az emberiség megmentőjének, a penicillin feltalálójának, Flemmingnek is.

Nem olyan félelmetes, mint Bécsben a Stephansdom kriptája, vagy a császári kripta, szépen ki van világítva, – súgom diktafonomra. Lássam, megtalálom-e az említettek síremlékeit.

Végülis nem került rá sor, elterelődött róla figyelmem. Elmondom miért. A kriptában a síremlékek közt, legnagyobb megdöbbenésemre, valakit Colát látok inni. Ezt a gyalázatot! Amott meg valaki uzsonnázik! 

Hát ez mit jelent?! Nem lehet igaz! -nézek körül megdöbbenve. Hirtelen frissen főzött kávé illata üti meg orromat! S íme, mit látnak szemeim! Uram teremtőm! Létezik?! Létezik. Emberek ülnek asztaloknál és kávéznak, falatoznak, beszélgetnek, olvasnak. Pincérek szorgoskodnak körülöttük, hordják ki a rendeléseket. Te jó ég! Hova kerültem?!

Kávézót nyitottak a St.Paul kriptájában! The Chrypt Café (Kriptakávézó)- olvasom a feliratot. Angol humor, állapítom meg. Na, de ezt nekem is ki kell próbálnom! Nyomulok a pulthoz s máris rendelek kávét, hozzá süteményt. Egy waterlooi harcos fehér márvány szoborcsoportjával szembeni üres asztal mellé telepszem. Az elesett harcos lovára dőlve fekszik, fölötte a védőangyal. Amint látom nem igen állt mellé, mikor kellett volna. Most már hiába őrködik felette. Késő. Ezt az élményt! Jaj, nem adnám semmiért, hogy itt vagyok, súgom diktafonomnak.

Pali újra hív, tudni akarja hol vagyok. Mondom, a St.Paul kriptájában kávézom. Nagy kacagás rá a válasza. A telefonbeszélgetésem senkit nem zavar, nem is hallják, mert közben stílszerű templomi muzsika szól.

 De jó volna megörökíteni ezt a kripta kávézót, legalább az előttem lévő waterlooi harcost. Egy fiatal pincértől kérdem, szabad-e fotózni? Jaj, azt nem. Ó, igazán, csak egyet, csak ezt az egyetlen szobrot,- egyezkedem vele a mutogatás nyelvén. Oké, de ő nem tud róla, adja tudtomra s azzal hátat is fordít nekem.

 Feltöltöm gyorsan az akut, kamar elkattintom a gépet. A villanófényre mindenki felkapja a fejét, de én máris útban vagyok a kijárat felé. Senki nem ragadja ki kezemből a gépet, se nem szid össze. Nyomulok kifelé, gépemben a kinccsel, a waterlooi harcossal. Csak éppen sikerüljön! (Sikerült!)

Kifelé jőve egy prospektust emelek le a polcról s olvasom benne: a Kriptakávéház egy ideális hely arra, hogy az ember kellemes hangulatban elfogyasszon egy pohár italt, egy csésze kávét, vagy harapjon valamit. Vagy egyszerűen élvezze a pihenést…

Ezt az élményt!- gombolom be füligérő szájjal kabátomat a szemerkélő esőben és sietek a megbeszélt helyre, hogy találkozzam a fiammal, hadd meséljem el neki is mit éltem át a mai nap.

Érdemes megjegyezni!

Sárgarépa:

Egy szelet sárgarépa úgy néz ki, mint egy emberi szem. A pupilla, az írisz, a sugárirányú vonalak úgy néznek ki, mint az emberi szem. A sárgarépa nagyszerűen feljavítja a szem vérkeringését és működését.

Paradicsom:

A paradicsomnak négy kamrája van és piros. A szívnek négy kamrája van és piros A kutatások azt mutatják, hogy a paradicsom tele van lycopine-okkal amely igazi táplálék a vérnek és a szívnek. (lycopine: antioxidáns, hatása erősebb a C vitaminnál, lassítja a sejtek öregedését)

Szőlő:
A szőlők fürtökben lógnak, formájuk, mint egy szív. A szőlőszem olyan, mint egy vérsejt, a mai kutatások szerint a szőlő élénkíti a szívet és a vért.

Dió:
A dió olyan, mint az agy, jobb és bal félteke, a kisagy és a nagyagy. A gyűrődések és a behajtások olyanok, mint az agykéreg Tudjuk, hogy a dió jelentősen segíti az agyműködést.
Kidney bab:  A vesebab segíti a vese működését és valóban úgy néz ki, mint egy vese.

Zeller, kínai kel, rebarbara: A zeller, a kínai kel és a rebarbara olyanok, mint a csontok. Ezek erősítik a csontokat. A csontok 23 % kálciumot tartalmaznak. Ezek a zöldségek is 23 % kálciumot tartalmaznak. Ha nincs elég kálcium az étrendedben, a szervezet kivonja a csontokból és emiatt csontjaid meggyengülnek. Ezek az ételek megerősítik a csontvázat.

Avocado: Az avokádó, a padlizsán és a körte segítik anyaméh és a méhnyak egészséges működését. Hasonlítanak is rájuk. A tudományos kutatások szerint, ha egy nő heti egy avokádót elfogyaszt, egyensúlyban tartja a hormonjait, megakadályozzák a nemkívánatos születési súlyt és megelőzik a méhnyakrákot. 
Mennyire megalapozott ez? Pontosan 9 hónap kell, hogy az avokádó bimbóból érett gyümölccsé fejlődjön, több mint 14000 különböző élelem-alkotóelem található minden egyes gyümölcsben, a modern tudomány eddig csak 141 -et tanulmányozott. 


Édesburgonya:
Az édes burgonya a hasnyálmirigyre hasonlít, és ténylegesen egyensúlyban tartják a szervezetet a cukorbetegség megelőzése szempontjából.
Oliva: Az olíva bogyó segíti a petefészek egészséges működését.

Narancs: A narancs a grapefruit és az egyéb citrusfélék olyanok, mint a női emlőmirigyek és segítik a mell egészségét és a nyirokmirigy csomók mellből való eltávozását.

Hagyma, fokhagyma: A hagyma olyan, mint az emberi sejt. A tudomány mai állása szerint segítik eltávolítani a veszélyes mérgező és hulladék anyagokat a sejtekből. Erősíti és ellenállóvá teszi a sejteket, erősítve az immunrendszert. Könnyeket fakasztanak, melyek tisztítják a szemet!