Szerző: HP | Júl 10, 2010
Miért a szemedben lesem
a távoli csillagokat
miért hallom madárdalnak
ha hallgatsz is a hangodat
hol ruháját bontja a hárs
s reszketőn bújik a szélben
miért másoktól félek
ha melletted vagyok veszélyben
miért csak utánad járok
féltve elepedve érted
ha szobámba tűz a hajnal
miért hagyod hogy elégjek
hegyek fölött hol köd kószál
s a Nap aranya szétesik
miért szédült Hold ad
választ ha beesteledik
miért…miért…ki mondja meg
hogy az álmodozás mit ér
ha csak addig lobog a vágy
bennünk míg nem tudjuk…miért
(Seres László, Nagytarcsa)
Szerző: HP | Júl 6, 2010
Az élet egyik csodája: a csók
Július 6-a a csók világnapja. A szervezetben egy igazi csók lázas aktivitást vált ki: felgyorsul tőle a légzés és a pulzus, s fél fokkal emelkedhet a testhőmérséklet.
A csók fiziológiájáról érdemes tudni, hogy a hatalmas hatású kicsi gesztus képes teljesen összezavarni az ember fizikumát, alkalmas mély érzelmek – mint a szerelem, vagy a tisztelet – kifejezésére, de szépít is egyben.
A hormonkibocsátásban illetékes szervek valóságos tűzijátékot indítanak: egy szenvedélyes csók során többek között a szerotonin, dopamin és adrenalin termelése nő ugrásszerűen és ad boldogságérzést, miközben lefékeződik a depressziókért felelős kortizol stresszhormon kibocsátása, és színre lép a feniletilamin “szerelmességi” hormon. A hasnyálmirigy inzulint termel, az immunrendszer a fertőzések ellen ható anyagokat küld a véráramba – ezekre szükség is van, mert egy csóknál hatalmas mennyiségű baktérium cserél gazdát.
“A csók valójában természetes kábítószer, amely élénkíti az anyagcserét és az érzékek egész sorát, boldoggá tesz, és még fogyaszt is, mivel számos kalóriát emészt fel. Ezen kívül jó alaposan megmozgatja az arc összes izmait, s ezzel valamennyire kisimítja a ráncokat és még a fogaknak is használ, mert a fokozott nyálkibocsátás oldja a fogkövet – állítja Karin Gutierrez-Lobos, a bécsi AKH Általános Kórház pszichiátere.
Amerikai kutatók azt is kiderítették, hogy aki reggel úgy indul el otthonról, hogy már csókolózott, az sikeresebb és kevesebb balesetet okoz, s hogy aki rendszeresen csókolózik, annak kevesebbszer kell orvoshoz fordulnia s tovább él.
Noha a csókot általában a szerelemmel hozzuk összefüggésbe, eredete egyáltalán nem erotikus jellegű: az állatvilágból származik, ahol a szülők szájukból táplálják kicsinyeiket – ami madaraknál máig jól megfigyelhető -, s így tettek a történelem kezdetén őseink is.
És nem is csak szerelmes csók létezik: a testvéri csókot gyakorolják, vagy legalábbis gyakorolták például a politikában – ki ne emlékezne mondjuk Leonyid Brezsnyev orosz és Erich Honecker kelet-német államfő és pártfőtitkár csókjaira?
A kézcsók a spanyol udvari etikett terméke, s csak a XVI. században terjedt el Európában: ennél fontos tudni, hogy a csókkal illetendő kezet az ajkaknak nem szabad érintenie.
A gyűrűre lehelt csók az alárendeltséget jelképezi – ez a pápának és néhány keleti egyház papjainak jár – s hasonló az értelme a lábcsóknak is, amely a bibliában is szerepel.
Néhány csók történelmet is írt, mint a bibliai Júdás csókja, vagy Leonyid Brezsnyev orosz és Jimmy Carter amerikai államfő csókja a SALT-II. leszerelési szerződés aláírásakor, 1979-ben Bécsben, amely némileg enyhítette a hidegháború jeges klímáját.
Nem csoda, hogy sok művészt is megihletett az érzelmek e kifejezése: a történelmi és bibliai témák ábrázolása mellett a legismertebb talán Auguste Rodin francia szobrász A csók című szobra és Gustav Klimt osztrák szecessziós festő hasonló című képe.
Filmekben ma már igazán nem ritka a csókolózás, de talán mégis az 1939-ben forgatott Elfújta a szél, és az 1942-ben készült Casablanca című művekben láthatók a legemlékezetesebbek: a főszereplők az elsőben Clark Gable és Vivian Leigh, míg a másodikban Humphrey Bogart és Ingrid Bergman. De jelentős szerephez jut a csók az irodalomban is.
A csókkal kapcsolatos törvények terén a furcsa jogszabályairól híres Egyesült Államok tartja a rekordot, de például Franciaországban tilos vasúti átjárókban csókolózni.
És persze vannak csókversenyek is: versenyeznek időre, darabra, víz alatt és szimultán csókolózásban – az utóbbi kategóriában a rekordot 2160 spanyol pár tartja.
A csókra vonatkozó számos aforizma közül az egyik legkedvesebb: “A csók kísérlet arra, hogy az ajkak minél intenzívebb használata mellett ketten közösen hallgassanak”.
(MTI nyomán)
Szerző: HP | Júl 4, 2010
De gyönyörű tud lenni a természet! De kellemes !
De félemetes tud lenni a természet !!! De borzalmas !!!
Valljuk meg, sok arca van. És nagyon tudja váltogatni arckifejezéseit ! Képes rövid időn belül egyik végletből a másikba átcsapni.
A természet urai vagyunk, vagy alárendeltjei? Vagy inkább részei?
Az alábbi sepsiszentgyörgyi anyagokat Irénke tette be a blogba.
http://www.sepsiszentgyorgy.info/kepes-kronika/71-2010/471-oezoenviz-sepsiszentgyoergyoen
http://www.sepsiszentgyorgy.info/kepes-kronika/71-2010/472-mentes-takaritas-a-szombati-aradas-utan
Míg otthon tombolt a természet, itt Németorszában a legszelídebb, legártatlanabb arcát mutatta.
A Jóisten őrízzen meg mindnyájunkat a bajoktól, tragédiáktól!!! Mert csak addig tudunk gondtalanul örvendezni egymásnak, míg környezetünkben minden simán zajlik.
Szerző: HP | jún 30, 2010
Kolozsvári tartózkodásom idején, a barátnőm, Lia, a zuhogó eső ellenére is eljött, hogy találkozzon velem. (Hadd mondjam el, hogy lakásában, mikor belépek, rögtön üdvözölnek virágaim. Galériáimra és hangoskönyveimre vonatkozó megjegyzéseire nagyon odafigyelek. Szeretem és keresem a társaságát, így ezúttal is nagyon megörvendtem látogatásának.)
Rövidesen oly érdekessé vált beszélgetésünk, hogy vettem is a diktafont, hadd rögzítsek mindent.
Természetesen rögtön az új sorozatomat mutattam be, a tájképeimet, akár egy újszülöttet.
Most kezdtem hozzá, Décsében, most tértem rá erre a témára.
Hát… nézegette érdeklődéssel.
Vártam a véleményét. Késett.
Szóval most tértél rá. Most léptél erre az útra. Hát, nem úgy néz ki!… Szünet. Hosszú szünet.
Kicsi szívem (így hív engem), ez nem úgy néz ki.
Csalódott arcot vághattam, de ezúttal befejezte a mondatot.
Ez nem úgy néz ki, hogy most léptél rá. Hanem, hogy taposod!!! Határozott, biztos lépésekkel taposod!!! Nem tétova útkeresésről van itt szó, hanem határozott menetelésről!!! Bizonyítják erős, magabiztos színeid és vonalvezetésed. Te nem vagy útkereső! Te már rajta vagy az úton!!!
Arcomon azt hiszem megjelent a mosoly.
De érdekes, hogy a virágaid itt is jelen vannak. Benne vannak a tájban. Nem jelzed őket, de érződik, hogy ezek a rétek, hegyek virágosak. Sehol egy konkrét virág, mégis az egész táj tele van virágokkal. Ezek nem csóré mezők, hegyek, hanem virágosak. Azt sugározzák a képek.
Köszönöm, Lia, te meg virágossá tetted a napomat. Feldobtál. Most már nyugodtan folytatom a sorozatot. Repülve.
(A beszélgetés többi része a Hozzászólásokban olvasható)
Szerző: HP | jún 28, 2010
Nem tudom, honnan, miért, hogyan került napvilágra ez a kép. Egyszercsak lett! S én rácsodálkoztam. Mert ilyesmit nem láttam „élőben“. Mást igen. Láttam sas, sólyom bemutatót, vagy Thaiföldön elefánt, krokodil, kobra showt, Madridban végignéztem egy bikaviadalt, de delfin bemutatót még nem láttam. Legalábbis nem emlékszem. Ezen most elgondolkoztam, a kelleténél hosszasabban is. Vajon… Nem, nem emlékszem!
Lehet, hogy nem génjeim memóriája őrízne valami emléket?…
Szerző: HP | jún 24, 2010
Décsében indult el, tört fel belőlem az új sorozat.
(Most úgy jönnek napvilágra a tájképek, megállás nélkül, mint előtte a virágok.)
Ezek sem a valóság másolatai, hanem annak átélései.
A látottakat nemcsak magambaszívtam, hanem feldolgoztam, hozzáadva érzelmeimet, hangulatomat is. Felöltöztettem velük, mintegy köntösbe bújtattam. Ezzel magyarázom, hogy a valóságnál színesebbre sikeredtek.
Mindezt természetesnek, magától értetődőnek találom, hiszen végig a kertben, a teraszon festettem, olvastam, írtam, blogoltam. Reggeltől estig a buja természetet csodáltam. Annak része voltam. Gyönyörködtem a sokszínű zöldben. A barnákban és sárgákban. A magamba szívott látvány színözönét hatványozta az a lelki töltet, amelyet kiváltott a szülőház, a régi emlékek, ismerősök, a kellemes légkör, a rendkívül jó hangulat. Újra gyermeknek éreztem magam. Boldog voltam és vidám. Mint régen. Nagyon jó volt otthon.
Most hazamegyek, de újra visszajövök. Mert nagyon szeretek itthon lenni.
Ezt tükrözik tájképeim.
Hozzászólások