Elmondhatnám neked… szavak ékeit
gyöngyfüzérbe fonva
vágyaimat
önfeledten
ha merném
úgy ahogy érzem
mert a könny öröm
és gyönyör a seb
mit szívemen ejtesz
kíméletlen
Elmondhatnám neked…talán… még egyszer
hogy gyötör a vágy
tép feszít éget
lecsap rám és elpusztít
ha látlak
Elmondhatnám… de mi szükség van rá mondd
ha nem szeretsz
hogy téged
holtamban is
felépítselek
Másnak
Seres László verse
Éjszaka repülök vissza. Irni nem tudok, félálomban töltöm az utat. Székembe süppedve lehunyt szemmel próbálom rendezni kavargó élményeimet.
Kinn sötét van, a repülőben félhomály. Az én világom viszont, melyet magambafordulva szemlélek, napsütéses, színes.
Filmkockák peregnek le emlékezetemben,- nagy összevisszaságban.
Lacitól – torkomban egy konok boggal – gyorsan búcsúzom. Próbálok nem sírni. Csak félig sikerül. Ő se bizonyul e percben kimondott kemény fickónak. Köszönöm- súgom fülébe. Köszönöm, amit nyújtottatok nekem- simogatom meg arcát.
Most fordulj meg és ne nézz vissza többet! Menj! Isten veled!
Elvegyülünk mindketten a tömegben, ellenkező irányban.
Órákon át kóválygok a torontói röptér épületében, végre felszállunk.
Lassan lecsillapodom és próbálok rendet teremteni a nagy kavargásban: emlékeim és érzelmeim között.
Minden elválás egy kis temetés.
A helyzet az, hogy nagyon megszerettem ezeket az embereket. S most elhagytam őket.
Képeket látok, hangokat hallok, események peregnek lelki szemeim elött, egészen tisztán.
Csak nyugalom, mindent helyére rakni, csoportosítani, semmit nem kifelejteni,- próbálom fegyelmezni száguldó gondolataimat és emlékeimet.
Nyolc órán át „dolgozom“, nem zavar senki és semmi, jól megy a „munka“. Néha mosolygok, máskor „leparancsolom“ a torkomba mindegyre felkúszó csomót s megtörlöm szemem sarkát. Közben el-elszundítok pár percre, de csak azért hogy erőt gyűjtsek s folytassam a „feldolgozást“.
Intenzív munka volt, bele is fáradtam.
Marika mosolyogva integet a müncheni röptéren. Messziről érzem felém áradó melegségét.
Isten hozott haza, Édes!- öleljük át újra egymást két hét után.
Az alábbi nyers(!)anyag egy részlet az évek óta készülő, “dekitudjamegszületikeegyáltalánvalamikor” krétai hangoskönyvemből.
Szegény Zeusz!- ha egyáltalán létezett és egyáltalán meghalt (vagy az istenek vajon nem halnak meg?!) nem fordulna meg sírjában, ha megtudná, hogy mi minden kapható a német szupermarketekben? Zeusz muszaka, Zeusz Zaziki, Zeusz savanyúságok sajttal, amfora üvegekben, meg Zeusz lepény és egyebek…
De most nem erről akarok beszélni, hanem a krétai élményeim közül kettőről, melyek a főisten nevéhez fűződnek
A Zeusz barlang, amelyben állítólag született, több mint egy évezrede Kréta legszentebb helye.
Bár a környező falvak lakói alaposan kirabolták, az archeológusok mégis találtak benne rengeteg kincset, áldozati tárgyakat, többek közt azt a …, amellyel zajt csaptak, hogy ne hallatszodjon Zeusz gyermeki sírása.
Az volt a legnehezebb krétai útunk. A helységig igaz, hogy autóval mentünk, de onnan gyalog! Fel a köves sziklahegyre, majd lépcsőkön jó mélyre, le a hegy gyomrába, a cseppkőbarlangba.
Ott aztán nagy lucsok várt. Csepegtek a falak, nedves volt a fémkorlát, tocsogtunk a lépcsőkön. Hát, nem volt egy ideális hely a szüléshez, néztem szét szorongó érzésekkel. Közben eszembe se jutott a nagy menetelésben, fényképezésben, bámulásban, csodálkozásban, hogy a földig érő fehér vászon nadrágomat legalább fennebb kellene húzzam. Utána dobhattam el…
Igaz, hogy lefelé már csak segítséggel tudtam jönni, kellett támasszanak, nehogy elöre bukjak, oly meredek volt az út de végülis megérte! Egyszer, egyetlen egyszer érdemes oda elmenni.
…
Hát,- néztem szét utána fáradtan és csalódottan a Zeusz platánja körül. Ami azt illeti, ez a fa nem tünik túl öregnek, meg a hely sem ideális környezet egy hetedhét országos nászhoz, melyhez az ágyat nimfák készítették elő…
Ágyat?! Dehát bikáról van szó!… Mondhatom, egészen belezavarodtam a dologba…
Lassan kezdtek tisztázódni a dolgok. Megtudtam, hogy az a bizonyos repülés (vagy úszás volt?)… most megint belezavarodtam… mert nem is tudom hogy kelhet át egy teljes napon és éjszakán keresztül egy bika, hátán egy hajadonnal a nyilt tengeren … szóval megtudtam, mert kiváncsi lévén utánanéztem, hogy (most jön a lényeg!) amint itt partot értek a bika hirtelen átváltozott daliás fiatalemberré, akinek a szépséges föniciai királylány, Europé nem tudott (meg biztos nem is akart!) ellenállni… Hagyta magát elcsábítani…
Igen, öreg kontinensünk a nevét tőle örökölte, Zeusz kedvesétől.
Ez egyben meg is indokolja, hogy miért voltunk kiváncsiak arra a platánfára, amely azóta se hullatta el a leveit…
Vagyis több, mint ezer éve?!?!
Nahát, egyik ámulatból a másikba esek…
Mondjuk a szomszédos fát inkább el tudom képzelni, figyeltem kritikus szemmel, s van alatta még egy nagy kőasztal is, ami esetleg…, egyéb hijján a “nászágy” lehetett. Itt meg semmi!!! De egy tábla jelzi, hogy igenis, ez (!) a Zeusz-platánfa. Még körül is van kerítve. Hát… Na, mindegy. Elég kusza a történet is, a helyszín is…
Ezt a fát feltétlenül látni akartuk, mert itt fogant a nászból a legendás Minosz király, aki oly nagy szerepet játszott Kréta történelmében s akinek a palotájában, illetve annak romjai között éppen előző nap jártunk.
Zárójelben elárulom, hogy a kapcsolat Zeusz és Europé között nem tartott „holtomiglan-holtodiglan“. Európé csak „egy“(!) volt a sok közül Zeusz „háremében“. Nem számít. Lényeg, hogy három fiút szült. Köztük Minoszt…
Hogy mennyi mindennek szimbólumává vált a híd, azt példák sorával lehetne igazolni. Folyó, völgy, szakadék, óceán fölött ível át, általa elérhetővé válik az elérhetetlen.
De híd a ma a tegnap és a holnap között, szivárványhíd jelezte Noé idejében Isten békekötését, hidat verhetünk a régi és az új, a szív és az ész közé, híd vezet lélektől lélekig, a szerelem, a közeledés színtere is, s hála Istennek van híd szerepét betöltő közbenjárónk ég és föld között.
Szeretetreméltó, kedves, szimpatikus szerep a hídépítőé: nem igazán a hídért küzd munkája során, hanem mindazért, ami a híd által elérhető. Ott áll a kékeslila folyóvíz innenső partján hídlábnak, hídpillérnek, hídfőnek kivágott, ágaitól megtisztított szálfák mellett, s teszi a dolgát. Mögötte őrködik a hídnak nagy szerepet tulajdonító hídépítős népi gyermekjátékok és népmesék manócskája.
Júlia
Szeretem az idézeteket.
Némelyiket mintha éppen nekem írták volna.
Például a következőt:
“Az életed a tied. Vedd elő ecsetjeidet s tedd színessé napjaidat. Tőled függ, hogy életed galériája hogyan gazdagodik, szépül.”
Úgy van, én állítom össze életem galériáját. Vagy nevezhetjük úgy is, hogy én komponálom meg a dalomat.
Ez persze nem éppen ilyen egyszerű. Hiszen rajtam, akaratomon, elképzelésemen, szándékomon kívül sok tényező befolyásolja, hogy a dalomba vidám, melankólikus, vagy egyenesen szomorú hangfoszlányok kerülnek-e be, esetleg zavaró, disszonáns elemek is. De a dal formálása, vagy életem galériájának sorsa, gazdagítása mégiscsak az én kezemben van. S hozzáállásom dönti el, hogy milyen lesz.
Vagy nem is én, hanem a Sors dönti el? Vajon már eleve meg vagyon írva a csillagokban, hogy milyen lesz dalom, vagy életem galériája?
Jaj, csak a csapásoktól mentsen meg a Sors, mert akkor elnémul hangom, s kiesik kezemből az ecset.
Elfújja a szél dallamfoszlányaimat, s elfújja virágos képeimet, akár ősszel a színes faleveleket.
Izgalom az erdöben
HOGYAN ÖLELJÜNK MEG EGY FÁT !?
Biztos Ön is tapasztalta már, hogy amikor fájdalom éri, vagy problémák sokasága nehezedik a vállára, akkor egy séta a friss levegőn, ahol zöld koronájú fák veszik körül elsöprik a “viharfelhőket” feje felől, és megnyugszik!
Ez nem véletlen, hiszen a fák elszívják negatív gondolatainkat, és pozitív energiával töltenek fel. Ez azért van, mert a fák nagy energiával, gyógyító energiával rendelkeznek.
Az igazi feltöltődéshez azonban nem elég egy alkalom. Minél több időt kell tölteni zöld környezetben, hogy testünk-lelkünk felfrissüljön! A természetben való tartózkodással sokat teszünk egészségünkért hiszen a friss levegő jótékony hatással van idegrendszerünkre.
Egyet azonban ne felejtsünk el szem előtt tartani: a fák ugyanolyan élőlények, mint mi emberek! Tudatosítanunk kell magunkban, hogy éppannyira függünk a fáktól, mint ők tőlünk! Mert ők jelentik számunkra az éltető levegőt, mindazt a gyönyörű, megnyugtató harmóniát, mely oly széppé teszi bolygónkat!
A fák gyógyító ereje gyógyír mindazoknak, akik kétségek nélkül meg tudnak nyílni előttük!
És a fagyógyászat igen kellemes módszer!
Nem kell mást tennie, mint elmenni egy erdőbe, vagy lesétálni a közeli parkba, és máris érezheti, ahogy a pozitív energiák átjárják! Az erdei séta jól esik, hisz a pozitív energiák mellett, a hatalmas fák között biztonságban érezzük magunkat, és ránk talál a nyugalom! Ha szomorúság gyötri, vagy csak fel szeretne töltődni pozitív energiákkal, menjen ki a természetbe!
És, hogy hogyan is kell megölelni egy fát!?
A jótékony hatás elérése érdekében nem kell mást tennünk, mint felhasználnunk a fa “gyógyító” erejét!
Ennek érdekében tetszőleges ideig öleljünk át egy fát úgy, hogy közben homlokunk, mellkasunk, és hasunk a fa törzséhez ér! Bal kezünk felfelé, jobb kezünk pedig lefelé mutasson! Azután forduljunk meg, hogy nyakszirtünk, gerincünk és lábunk is érintkezzen a törzzsel!
Ha álmatlanság kínozna bennünket, akkor jó időben heveredjünk le a fa mellé, és meztelen talpunkat tegyük a fa törzsére!
A fa energiájából elsősorban nappal töltekezzünk, mert éjszakára az energia lesüllyed a gyökerekbe!
Ne szégyelljék magukat, ha kedvük támad kipróbálni a faterápiát, egyszerűen menjenek ki a természetbe, és öleljék meg az Önöknek legszimpatikusabb fát! És azonnal érezni fogják a jótékony hatását!
Minden fafajta más-más területekre hat, így érdemes figyelembe venni a kiválasztásnál a fa fajtáját is!
Bükk: az egyik legerősebb energetizáló hatással rendelkező fa. Elűzi a depressziót, a rosszkedvet, és segíti a pozitív gondolatok áramlását!
Gesztenye: a szerelmi bánat, és a csalódottság elűzője.
Hárs: egy kis lelkierőért forduljunk e fához, ugyanis az érzelmi problémák legjobb “orvosa”.
Nyírfa: erősíti a megérzéseket, segíti a jó és a rossz energiák közötti különbségtételt. Segít leküzdeni a szorongást, félelmet, és a pánikot.
Tölgyfa: egyes kutatók szerint erősíti a pozitív tulajdonságokat.
Fenyő: kiváló idegesség ellen, nyugtató hatású.
Cseresznyefa: egyesek úgy tartják a cseresznyefa a szerelmesek fája. Emellett oldja a gátlásokat, erősíti az önbizalmat.
Fűzfa: segíti a gyermekek fizikai, és szellemi fejlődését, enyhíti a depressziós tüneteket.
Azonban bármelyik fatípust is választjuk, abban biztosak lehetnek, hogyha elmennek kirándulni, vagy csak sétálnak egyet a közeli parkban érezni fogják a természet, a fák gyógyító erejét!
Irány tehát a természet! S válasszunk fát magunknak, amelyet átöleljünk!
A mellékelt képnek azért adtam a fenti címet, mert elképzeltem, ha blogcsaládunkkal egy közös kirándulást szerveznék az erdőbe, az nemcsak számunkra jelentene izgalmat, de a fák is átélnék ugyanazt. Vajon melyiket válasszam? Vajon engem ki választ? Vajon milyen lesz?…
Hozzászólások