Szerző: HP | ápr 2, 2010
Errefelé nem divat ugyan a locsolás, de a festett tojás, a nyuszi, meg liba itt is kötelező húsvéti szimbólumok. Az üzletek polcain már hetek óta kínáltatják magukat igen nagy választékban és mennyiségben.
A kertekben, udvarokon, teraszokon, meg a lakások asztalán színes tojásfák/bokrok hírdetik húsvét jövetelét.
A helységek központjaiban a szökőkutakat díszítik fel pompás tojás-barka-zöldág-nárcisz-tulipán „költeményekkel“.
Ingolstadtban a minden évben másként feldíszített, lencsevégre kínálkozó tojás-szökőkút körül húsvét előtt egy héttel a polgármester által hivatalosan megnyitott ünnepi vásár vonzza a látogatókat, akik húsvéti csecse-becséket, süteményeket kívánnak vásárolni az ünnepre. Meg azokat akik csak egyszerűen bámulni óhajtanak. (Mert van, mit!)
Máskor rózsaszínű, virágbaborult mandulafák képeznek ünnepi kulisszát hozzá,- az idén viszont ez elmaradt, a makacs tél miatt.
Riedben húsvét keddjén minden évben megrendezik a hagyományos lóvásárt, amely tulajdonképpen csak a nevet viseli (hagyományőrzésből), mert nem adás-vételről van szó, hanem csindarattás felvonulásról, ahova az egész környékről elhozzák a lovakat felpántlikázva, felvirágozva s gazdáik cuccos népviseletbe öltözve vagy hátukon ülve vezetik kedvenceiket, vagy hintóban huzatják magukat, esetleg egész családjukat. A hangulatot fúvószenekar biztosítja, amit a nézők tömege tapssal jutalmaz.
Más népek, más szokások.
És éppen ez a szép: a változatosság.
Szerző: HP | Már 27, 2010
A Nagyhét ünnepélyes kapujának tartjuk a Virágvasárnapot, amikor az Úr jeruzsálemi bevonulására emlékezünk.
Egy olyan nap, amelynek üzenetében és hangulatában az öröm és a fájdalom egyaránt jelen van.
Jeruzsálem kapujában a szamárháton érkező Jézust királyként ünnepelték, örömrivalgásokkal fogatták, az életet, reménységet, győzelmet szimbolizáló pálmaágakat lengettek tiszteletére.
Azonban néhány nap múlva ugyanaz a tömeg azt kiabálta: Keresztre vele! Feszítsd meg őt!
Júdás elárulta, Szent Péter megtagadta, a zsidók a rómaiak kezére adták, Pilátus meg mosta kezeit, hogy a tömeg “feszítsd meg!”-et kiálthasson.
Szerző: HP | Már 24, 2010
Néhány évvel ezelőtt rendszeresen küldtem a kolozsvári rádiónak hanganyagot, útijegyzeteket a nagyvilágból, riportokat, pszichológiai, pedagógiai és egyéb anyagokat Ha jól emlékszem, ez a rádiós időszakom négy évig tartott
(Nekem különben az egész életem szakaszokból állt, most éppen a festési periódusban vagyok, közel öt éve…)
A régi jegyzetek között akadtam az alábbi anyagra. Ez is valamikor elhangzott.
Annyira kell az embernek a csók s az azzal járó gyöngédség, babusgatás, simogatás, akár az étel és a levegő.
Már a magzat igényli, dehát nem tehet többet szegény az anyaméhben annál, hogy szopja saját ujjacskáját. A szakemberek ezt tekintik az első csóknak. Amolyan felkészülés, gyakorlás ez.
A csók második szakasza a megszületés után következik, amikor a bébi ösztönösen keresi anyja mellbimbóját. És ha megtalálta, iszik mohón, nagy kortyokban. A szoptatás, ez az első gyöngéd kontaktus az újszülött és az anya között, mondhatni életfontosságú. Azok a gyermekek, akiket szoptatnak, jobban fejlődnek, mint azok, akiket mesterségesen táplálnak. Sok neurotikus betegről derült ki, hogy csecsemőkorban cuclisüvegből etették, nem élték át az anyatej szopásának gyönyörét.
A gyöngédséggel és csókkal soha nem szabad fukarkodni.
Az amerikai szerző Adrianne Blue A csókról cimű könyvében írja, hogy még felnőtt korban is a csók az első feltétel ahhoz, hogy az ember jól érezze magát.
Mert figyeljük meg mi történik a szervezetben. Egy szenvedélyes csók a kémiai reakciók egész folyamatát váltja ki. A hormonok táncolnak, serkentik az idegeket, érzékennyé teszik az izmokat. Az endorfinok és neuropeptidek, a természetes jóérzés drogai kiömlenek a vérbe és elkábítanak. A mellékvese adrenalint tesz szabaddá. A szervezet pozitív stresszt él át.
A csókolózók nem érzik a fájdalmat. Mert az agy egyfajta „szuper-aszpirint“ termel, ami mint kiderült, 200-szor erősebb mint a morfium. A szervezet kivirágzik. A szív hangosan dobog. A pulzus a percenkénti normális 60-70-ről 120-ra ugrik. Az arcizmok komoly munkát fejtenek ki. Mind a 34. A nyakon és háton jóleső borzongások szaladgálnak, mintha elektromos áramok cikáznának. Az egész test egyetlen erogén zónává válik.
A simogatás és babusgatás oxitocin termelődését idézi elő, ami felkorbácsolja az embert. Úgy érzi, fákat tudna tövestől kitépni.
10 percnyi csókolózás alatt 100 kalória energia használódik el. Annyi mint 10 percnyi szaladás alatt.
És még valami. Amerikai kutatók bebizonyították, hogy a sokat csókolózók átlag öt évvel élnek tovább, mint azok, akiknek nincs, vagy alig van részük belőle.
Szerző: HP | Már 22, 2010
Jó két héttel ezelőtt kaptam blogtársunktól, Bogitól az alábbi linket:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/03/09/16/A_VERCS__Lathatatlanul.aspx
Elküldte, mert tudta, hogy örömet szerez vele, hiszen ismerem a témát, a helyszínt s a szereplők egyrészét. (Bár sem ő, sem “védence”, Sándor nem szerepel a filmben.)
Egyszer néztem meg, csak egyszer, de annyira felkavart, hogy azóta se megy ki a fejemből.
Azóta is elemzem magamban, hogy mi az, ami a legjobban hat rám a külvilágból.
A színek! Messzemenően fontosabbak számomra, mint a szagok, ízek, formák, hangok.
S a tavaszból, amely egyre inkább “bontogatja szárnyait”, ők, a film szereplői mit érzékelnek? A meleget, a madárdalt, a virágok illatát.
Amiből nem részesülhetnek, azok a tavasz színei…
Szerző: HP | Már 18, 2010
Gyárfás Endre:
Hallgasd a csendet
Csitt! Figyelj! Hallgasd a csendet!
Hasalj le a málnás mellett,
s hogyha jó a füled, hallod:
a csendben is vannak hangok.
A közelben darázs dong el,
mint egy apró helikopter;
távolabbról tücsök szólal,
lepke röppen: könnyű sóhaj.
Pattannak a bimbózárak,
mintha törpék tapsolnának,
majd a harangvirág csenget…
Csitt! Figyelj! Hallgasd a csendet!
Szerző: HP | Már 14, 2010
Tüzvirág (a Marika képe)
A szoba üresen várja, hogy megtöltsük és ünnepivé varázsoljuk.
Hozzászólások