Szerző: HP | nov 22, 2009
Felmérés alapján derült ki, hogy a német nők 45%-a legalább 25 pár cipővel rendelkeznek, vagy még többel. Amire persze a férjek csak csóválják a fejüket. Miért van szükségük annyi cipőre? Mert ruhához egyféle kell, a szoknyához másféle, a nadrághoz megint másféle. Irodába egyfajta cipő kell, a városba másfajta, partyra egy harmadik fajta. Na és kell fekete cipő, kell barna, kell fehér, kell drapp, kell kék, kell piros és így tovább.
Azért Maria Carey énekesnőt talán senki nem szárnyalja túl: ő tízezer pár cipővel rendelkezik.
A szép cipő átakítja a nőt, mondja a cipő designer, Manolo Blahnik, a szürke egérből Pretty Woment varázsol. Alice Schwarzer a magassarokról azt mondja, hogy meggyengíti a nőt, nem tud vele rohanni ebben a rohanó társadalomban.
De ki is akar? Nem szaladásra kell a cipő, hanem azért, hogy fellépjen vele az ember, hogy kiemelje nőiességét. A magas sarok tartást és jóérzést nyújt egy szép cipő. Sőt, hatalom érzést is, mert azonos szemmagasságba kerül a férjével. Vagy lehet hogy kissé még túl is szátnyalja.
A cipődesigner véleménye, hogy a magassarkú cipőben járó nők magabiztosabbak, határozottabbak.
Húsz szandál, s a hetedik csizma, ez a nőknek egyáltalán nem probléma, írja Bettina P. aki 34 pár cipővel rendelkezik és a 35. egy pár Manolo Blahnik cipő, amit igaz, hogy csak két alkalommal húzott lábára, de már legalább ezerszer megsimogatta…
Szerző: HP | nov 19, 2009
Växsjöben (olv. Vekső) Molnár- Veress Pál lelkész nyitotta meg a kiállítást az asztalokhoz leült közönség elött, de mondani rólam nemigen tudott, hiszen ott ismert meg. Így át is adta nekem a szót.
Annyira belelendültem, hogy végül ő kellett félbeszakítson, alkalmat adva Bálint István bemutatására, aki a Partiumról és a Szilágyságról szóló vaskos köteteiről beszélt.
Én ekkora köteteket tán nem is láttam. Még.
A régi családi bibliánk volt szinte ekkora. De az is csak szinte.
Az előadását követő ismerkedés és kötetlen beszélgetés alatt hozzámlépett egy fiatalember a feleségével : Csókolom, Piri néni !
Felkaptam fejem, hiszen így engem csak régen köszöntöttek a tanulóim. Régen, fiatalkoromban, a kisdiákjaim. (Most, hogy megöregedtem, mindenkit arra kérek, tegezzen. Mert szükségem van a fiatalításra.)
Tessék?- néztem fürkészve a fiatalemberre. S mosolygó feleségére.
Te ki vagy? – nem tudtam, hova tegyem.
Nem tetszik megismerni? Egykori besztercei tanítványa, Láposi Jóska vagyok. Az árpástói, később dési papnak a fia.
Nem tetszik emlékezni rám?
Jaj, dehogynem! Hát hogyne emlékeznék, te drága gyermek! – öleltem magamhoz örömmel. Lehet még egy könnycsepp is megjelent szemem sarkában.
Ezt a meglepetést!!! Fent az északi Skandináviában egy kicsi magyar közösségben összetalálkozik az egykori besztercei tanárnő, aki már maga is Ausztriában él egy negyed évszázada, régi tanítványával, saccolom, olyan 30 év után…
Szerző: HP | nov 18, 2009
Németországban ismerősökkel a találkozás időpontját előre meg kell beszélni s azt pontosan betartani. Illetlenség késni. Telefonon be kell jelenteni, hogyha valakit meg akarunk látogatni, jobban mondva előbb megkérdezni: Nem zavarlak, ha beugrok hozzád délután? Sőt, nagyon örülök. Hánykor jössz? Öt óra megfelel? Igen. Na, jó, akkor ötkor találkozunk.
S abból az öt órából nem lehet mondjuk fél hat, mert az illetlenség. A német pontosság kötelező. A késés megbocsáthatatlan bűn.Váratlanul pedig még ismerősökhöz sem illik beállítani.
Egy idegen országból jött turistának nem tanácsos megállapítani Németországban, hogy az emberek jól élnek, mert rögtön bebizonyítják az ellenkezőjét.
A németek a „Küß die Hand“ /kezit csókolom/ kifejezésen mosolyognak, mert mulatságosnak tartják. Kezet csókolni pedig természetesen nem kell, csak kezet fogni. /Bécsben viszont komolyan veszik és többnyire el is várják a „ Kisztihand“-ot.
Bécsben a hónap első vasárnapján ingyenesek a múzeumok. De mikor én egyik vasárnap jó korán elindultam, hogy amíg a lábam bírja, addig barangolok a múzeumokban, a helyszínen kiderült, hogy az illető múzeum nem múzeum, hanem galéria, vagy gyűjtemény, vagy mit tudom én micsoda, tehát nem ingyenes, végülis a sok rohangálás után csak két igazi múzeumot találtam, ahol valóban nem kellett fizessek, de ahol hihetetlen embertömeg fogadott, így jóformán élvezhetetlen volt, – ez a hintómúzeum, meg a villamosmúzeum volt.
Kedves török tanár ismerősömtől kérdeztem egyszer, aki feleségével együtt Ausztriában vendégmunkások gyerekeit tanítja az anyanyelvükre, tőle kérdeztem, hogy te otthon gazdag vagy?
Közepes, válaszolta.
És mi van neked otthon, milyen vagyonod?
Egy házam van a tartományi fővárosban, amit ritkán használunk és van falun egy kényelmes házam, nagy kerttel, ami tele van mogyoróbokrokkal. Mivel a városi háznak nincs udvara, kertje, ezért a gyermekekre való tekintettel főleg falun tartózkodunk. Ott jobban érezzük magunkat mindnyájan.
S hát te, fordította vissza a kérdést,- te otthon gazdag voltál?
Közepes voltam én is.
Mid volt otthon?
Hát…volt sok könyvem, képeim, volt autónk …
De házad volt?- türelmetlenkedett, hogy végre mondjak már valami lényeget is.
Nem volt sajátunk, egy blokklakást béreltünk.
S mogyorókerted sem volt?
Nem, az sem volt.
Hát…
Más népek, más szokások…
Szerző: HP | nov 17, 2009
Japánban kerülni kell a négyes számot és a fehér szint, mert mindkettö a halált jelképezi.
Ajándékot és névjegykártyát mindkét kézzel kell átnyújtani.
Arab területen viszont kézfogásra, evésre, valaminek az átadásához, vagy valaminek a megérintéséhez, csak a jobb kezet használják, a tisztát. A balkéz, az tisztátalan, mert azt egy arab csak a toiletten használja. Mikor egy nagy bünt elkövetett vádlottat arra itélnek, hogy levágják a jobb kezét, azzal emberi lényétöl fosztják meg, mert ezzel automatikusan kizáródik az emberi közösségböl.
Kelet-Ázsiában nagy tiszteletlenség vendégségben utána sózni, füszerezni az ételt, mert azt érti belöle a háziasszony, hogy nem tökéletes a föztje.
Dubaiban státuszszimbólum a versenyteve. Mert sólymokat, vagy luxusautókat gyüjteni, ott bárki megengedheti magának,- lévén nagyon magas az életszinvonal. De versenytevékkel csak a leggazdagabbak rendelkeznek.
Singapurban ahol a kriminalitást csak filmekböl ismerik, ahol nem tudják mi az ellopni valamit, oly nagy fokú a tisztasággal szembeni követelmény is, hogy ha valaki egy nyilvános toilettet nem hagy tökéletesen tisztán, 150 singapuri-dollár pénzbüntetést kap, ami kb 150 márkának felel meg. Egy földre köpést 200 dollárral büntetnek. Hihetetlen, de igy van, aki cigaretta véget dob a földre, az nem kevesebb, mint 500 dollárt kell fizessen érte. A rágógummival való kereskedelem,- gondolom éppen a nagyfokú tisztaság miatt,- egyenesen tiltott Singapurban.
Argentinában nem szabad a brazil fotballt, sem Braziliában nem tanácsos az argentin labdarugást dicsérni, lévén egymásnak nagy ellenségei.
Az sem okos dolog, hogy az ember Görögországban török kávét rendel.
Spanyolországban nem hétfövel kezdödik a hét, mint nálunk, hanem vasárnappal. Vasárnap, hétfö, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat,- igy sorolják fel a hét napjait.
Itáliában nem jó a korrupcióról sem a maffiáról beszélni.
Angliában az ír témát lehetöleg kerülni kell.
A francia templomok nagy része sötét, az automatába pénzt kell bedobni, hogy 10 percre felgyúljon a villany. Egyes templomokban, ha leül a padba a látogató istentisztelet idején, rövidesen hozzámegy és pénzt kér töle a „chaisière“.
Szerző: HP | nov 15, 2009
A szépség olyan kincs, amellyel a Jóisten megáldott valakit, s amelyet a művészet és irodalom képes megörökiteni és halhatatlanná tenni! – írta Laci egyik tegnapi bejegyzésében.
A festészet, szobrászat és filmművészet elsősorban a “kézzelfogható” fizikai szépséget, míg az irodalom a lelki szépséget örökíti meg, bár ezek egymást nem zárják ki.
A lelki szépséget a képzőművészeti alkotásokban nem mindenki érzékeli egyformán! Csak ha a művész és szemlélő lelki világa “interferálnak” csakis akkor képes elérni célját a mű.
A fizikai szépséget az idők folyaman mindig bizonyos sablonok/értékegységek/szabványok alapján határozták meg. De az egyre változott. Mert a művészet különböző ágaiban mindig születtek úttörők, akik új stílust vezettek be, új hullámot hoztak létre, mely átalakította az értékegységet!
Ezzel szemben a lelki szépségnek nincsenek sablonjai!
Minden művész alkotásában először a forma kel életre, a fizikai szépség, s csak utána telik meg tartalommal, lelki szépséggel.
A Jóisten is amikor saját képére az embert teremtette, először formát adott neki agyagból, s csak utána lehelt bele lelket…
A Teremtő a művészek művésze!!!
Szerző: HP | nov 13, 2009
Mi a szépség? Kincs, vagy átok? Egyik sem, inkább trófea.
Jó, hogy nem vagyok szép, mondják azok a férfiak, akikre valóban nem illeszthető rá a jelző. Mert bár némely nőknél irigyelt vándor trófeaként szerepelnek a szép férfiak, a hasonló neműek szemében nem tünnek jó fényben. Puhányaknak, üresfejűeknek tartják őket. Mégha nem is azok. Elönyük viszont, hogy vonzó külsejük miatt könnyebben kapnak munkát, társadalmilag elismertebbek.
Vajon a szépek élete napsugarasabb? Nem feltétlenül. A szépséges világsztárok például gyakran szomorúak.
A külső szépségnél fontosabb a belső szépség. Akinek pozitiv kisugárzása van, az ha nem is szép külsőleg, fiatalabbnak néz ki, vonzóbb jelenség.
A szépséges filmszínésznőkben, énekes sztárokban a férfiak egy izgalmas trófeát látnak. Feleségül venni őket olyan győzelemmel ér fel, mint megszerezni egy értékes trófeát. A nyilvánosság előtt a trófeával megjelenni, a legnagyobb elégtétel számukra. Csak azt persze elfelejtik, hogy a trófea nem egy élettelen tárgy, hanem egy élő személy, álmokkal, reményekkel, szokásokkal, érzékenységgel.
Hogy szerelem alakuljon ki köztük, meg kell szokják egymást, egyáshoz kell idomuljanak. Ehhez idő és türelem kell. Ez a nagyon foglalkoztatott szupersztároknál szinte lehetetlen, hiszen mindig távol vannak, munkájukkal elfoglalva.
Ehhez idő és türelem kell. Ez a nagyon foglalkoztatott szupersztároknál szinte lehetetlen, hiszen mindig távol vannak, munkájukkal elfoglalva.
Ha nem alakul ki szerelem, a férfi gyorsan elhagyja a nőt, ami tulajdonképpen nem esik nehezére, hiszen a trófeát már megszerezte, amiért mindenki megcsodálta s megirigyelte. Tovább már újabb céloknak nézhet elébe. Magabiztosan, mint aki már elérte célját, egy trófeát már szerzett, s ezután is bármilyen célt tűz ki maga elé, eléri azt, csak egy kicsit oda kell figyelnie.
Hozzászólások