Szerző: HP | okt 17, 2009
Bécs fele haladva szundikáltam az autóban, s azalatt gondolkoztam.
Ebben a blogcsaládban szülő-gyermek-testvér-barát viszonyban élünk, ahol mindenki mondja a magáét, néha röviden, néha hosszasan. Néha önmagának, néha mindenkinek, néha egy-egy személynek. Néha szelíden, máskor hevesen. Néha kedvesen, máskor nyersen. Néha meggondoltan, máskor meggondolatlanul. Néha simogatva, máskor kissé feleselve. Néha panaszkodva, máskor lelkesedve. Néha dicsérve, máskor fenyegetve. Néha sírva, néha nevetve. De a lényeg, hogy szeretjük, értékeljük és igényeljük egymást!!! Annyi figyelmességet, kedvességet kapunk és adunk itt egymásnak, hogy az esetlegesen bekerülő negatív foltokat azok elhomályosítják. Volt-nincs. Elfelejtettük! Folytassuk! Adjunk és kapjunk pozitív energiát! Melegedjünk a tűznél!
Tibor, te pedig ne is számíts arra, ahogy elengedünk. Te a miénk vagy! Ragaszkodunk hozzád ! Talán egy fáradt percedben akartál elbúcsúzni tölünk véglegesen. De nem engedünk elszakadni! Te családunk oszlopos tagja vagy ! S mivel új életszakaszba léptél, megengedjük, hogy akkor lépj közénk, amikor időd megengedi, koncentrálj az előtted álló feladatokra, de maradj meg nekünk ! Tudjál róla, hogy igényelünk és szeretünk! Ezért előtted mindig nyitva áll ajtónk, a mi közös ajtónk, melyen ki-bejárunk a blogba, a közös házunkba. Ahol érezd magad jól ezután is!
Szerző: HP | okt 16, 2009
(2009 okt 13-14)
Már rég elhagytuk Váradot, amint a rádióból arról értesültünk, hogy a Királyhágón blokád képződött, mert egy teherautónak elfogyott az üzemanyaga, egy másik teherautónak pedig meghalt a soförje. Talán infarktust kapott az izgalomban, mérgelődésben. Gondoltuk, amig odaérünk, megoldódik. Nem oldódott meg. Letört ágak, kidőlt fák, földig lehajló, hóval fedett bokrok, félméteres hó, nagy szél, elszakadt villanydrótok. Csikorgó hideg. És sötét. Ijesztően sötét.
Olyan jó egyórás várakozás után visszafordultunk Élesdnek, hogy próbáljuk Zilah felől Kolozsvárt megközelíteni.
Rendőr fordított vissza egy jó nagy emelkedő után, hogy az út tele van kidőlt fákkal…
Alsó Lugoson aludtunk a Hotel Presidentben.
Ott értesültünk a tévéből a kormány bukásáról. (Nekem a hóvihart is, ezt a kormánydöntést is ki kellett fognom, akár annakidején a New yorki szeptember 11-t! Jól meg tudom választani a kellő időpontot, hogy mikor utazzak valahova, hadd legyen egy kis “ekcsönben” is részem!)
A hotelben kellemes meleg várt s akkora apartment két szobával, mint az én egész riedi lakásom. Süppedős perzsaszőnyegek, puha fotelek, patyolat tisztaság, és kényelmes ágyak, összesen négy személy számára. S ráadásul elérhető áron!
Másnap délelőtt még tartott a dugó, de olyan két órás várakozás után sikerült átkelnünk a Királyhágón s kora délután győzelmesen bevonulhattunk Mátyás király szülővárosába, Kincses Kolozsvárra…
Szerző: HP | okt 12, 2009
A napokban kaptam választ Sándortól a Budapesti Vakok Intézetéből.
Nem jelezted vissza, hogy olvastad-e a blogomat a születésnapodon. Mert mindenki köszöntött téged. Esetleg másoljam ki és küldjem el neked mailben?- kérdeztem tőle.
(Az Újra Touch me! Anyagról van szó)
Ime a mailje:
Drága Piroska !
Az imént jöttem le a honlapodról.
Végig olvastam a mai naptol, egészen szeptember 25.-ig.
Teljesen meghatódtam. Még most is törölgetem a szemeimet és nem a füst szállt bele.
Azért neked is ritka nagy szíved van. Úgy gondolom, hogy soha sem fog megtelni, mindig lesz ott egy kis hely mindenkinek aki megtalálja az utat hozzád.
Nagyon boldog ember lehetsz és ezt nem irigylem tőled.
Álmodj szép, színes képeket az emberiségnek.
szeretettel ölel: Sanyika, Bogika, barika és a halacska
De szépet írtál, mindjárt én is törülgetni kezdem a szememet!- válaszoltam. El tudtad olvasni a hozzászólásokat is?! Az nem lehet igaz! Ezt a leveledet most rögtön beteszem a blogba, hadd örüljenek neki blogtársaim is.
Szerző: HP | okt 10, 2009
Avagy A borivók tizenhárom parancsolata
1. Sose kezdjük borivással a napot. A reggeli bor megfekszi a gyomrot, rátelepszik a mozgásközpontunkra, azonkívül kettőslátás is kialakulhat.
Tapasztalt szüretelő törkölypálinkával indítja a reggelt, ennek kiváló az értágító hatása, meg a muslincák sem jönnek ránk annyira, mint bor esetében.
2. Lehetőség szerint keveset tartózkodjunk napon. A szeptemberi-októberi napsütésnek még ereje van, könnyen okozhat szédülést, kóválygást, egyensúlyi zavarokat.
Ha tehetjük, vonuljunk a pince hűvösébe, a megfáradt, kitikkadt szervezet itt tud igazán feltöltődni.
3. Ernyőt, botot sose vigyünk magunkkal a pincébe, ez tudniillik a lépcsőn való lezuhanásunkban akadályozhatja a biztos talajfogást, plusz a poharakat is leverhetjük vele, ami újabb bajforrás lehet (vágásos sérülések stb.).
4. A lopót mindig egy kézzel fogjuk, így szabad kezünkkel megtámaszthatjuk szüretelő társunkat.
5. Sose vedeljük a bort, csak hörpöljük, kortyolgassuk. A vedelő borivó kevésbé szép látvány, beárnyékolja az egész szüretet, azonkívül a saját kezére is rá szokott lépni.
6. Ne kívánd meg felebarátod borát, ott a tiéd!
7. Óránként, kétóránként jöjjünk fel a pincéből, nézzük meg, hol tart a szüret, mire jutottak az asszonyok és a gyerekek. Ha a tőkék között szemlélődünk, kapaszkodjunk erősen a karókba, lábunkat próbáljuk meg ciklikusan egymás elé rakni.
8. Az éneklés (Részeg vagyok, rózsám…), a szavalás (Ej, döntsd a tőkét…) jótékonyan hat a tüdőre, szívre, növeli az együvé tartozás érzését, sőt még a seregélyek is elmenekülnek a környékről.
9. A házassági ígéretekkel csínján kell bánni, ez másnap rossz közérzetet okozhat.
10. Szüreti összeszólalkozásoknál bicskát, hordódongát nem illik használni, kínáljuk meg óborral az ellenfelet, az majd leteríti.
11. Ha beszédünkben már túlságosan sok a mássalhangzó, taglejtésekkel is kifejezhetjük magunkat. Ennél kifejezőbb, ha csak ülünk a sarokban támasztva a falat.
12. Pincelépcsőre ne feküdjünk le aludni, mert áteshetnek rajtunk poharastól, lopóstól.
13. Reggel ne ijedjünk meg a táskás szemű, piros orrú embertől a tükörben. Megvan szegénynek a maga baja.
Szerző: HP | okt 8, 2009
[audio:http://erdely.ma/download/multimedia/HorvathPiroska.mp3]Kérdezett: Lehőcz László
Szerző: HP | okt 7, 2009
Este
M. Simon Katalin:
Az első csók
Megcsókollak alkonyatkor – szólt a Nap -,
Midön a Hold haloványan suhant az ég alatt.
Várta is nem is a pillanatot…
A Nap az égre vörös palástot borított,
A biborfényben a Holdat elérte,
Egy percig szemtől-szemben álltak…
Aztan a Nap csókot lehelt homlokára,
S a Hold e gyönyörtől felragyogott.
Holnap, ha jön az alkony – suttogta -,
És azóta minden nap,
Alkonyatkor a Hold
A Naptól csókot kap
(Torontó, Kanada, 2009 okt.7, )
The first kiss
I will kiss you at dusk – said the Sun –
While the Moon descended over the horizon.
Waited hesitantly for the right moment……
The Sun with a reddish glow, approached the Moon,
And they stared at each other.
The Sun has sent a magic kiss towards the Moon,
While the Moon glowed brightly.
Tomorrow, when dusk breaks – whispering –
And every day since then,
At dusk the Moon,
Will get Sunkissed.
(Translated by Sz. Tibor on the 8th of October 2009, Melbourne, Australia)
Primul sărut
Te voi săruta la asfinţit-zise Soarele
Doamnei Lună, ale cărei aripi în zare-au apărut.
Ea, îndoită aştepta momentul
Iar El, trena-i purpurie, pe cer a aşternut.
Lumina-i roşie atingea obrazul
Şi, pentru clipă, în ochi ei se priveau…
Apoi, Soarele s-a aplecat pe frunte un sărut să-i dea,
Iar Luna, ridicându-şi privirea, radia!
De-atunci, in fiecare zi, la asfinţit,
Soarele şi Doamna Lună cu un sărut se desfătau….!
(tradus in româmeşte de FNL
Timişoara, Romania, la 08.10.2009)
Hozzászólások