Szerző: HP | aug 26, 2009
A mosoly nem kerül pénzbe.
S ha pénzbe kerülne, akkor is megérné.
Mert visszatérül. S attól gazdagabbak leszünk.
Lélekben.
A mellékelt kép a múlt hónapban készült, abban az időben, mikor köztünk forgolódott Gugyerák. Elcsodálkoztam, amint a kezem alól kikerült össze-visszaságban megpillantottam a BMW-ját. De hogy robog vele! Bizonyítják a kép felső részén elsuhanó állatok… Akkor le is jeleztem neki, de semmi érdeklődést nem mutatott iránta… Most mégis megmutatom Gugyerák autóját, hogy:
Mosolyogjunk!
Más. Bevezetünk még egy új játékot a meglévő mellé!
Adok rímeket,
Költsünk verseket!
Már, aki tud.
Mai rímek:
álmodok- gondolok,
felkérés- képnézés,
festek- lestek
Még sok rímpár várakozik. Lássuk mi lesz ebből.
Próbálkozzunk,
hogy nevessünk,
vagy legalább
mosolyogjunk!
Szerző: HP | aug 24, 2009
Ez a képem közvetlenül a „Vég, avagy Kezdet?“ után született. Mig az előző holtpontot sugall, ez úgy érzem, már felcsillant némi reményt. Mintha kezdene megnyilni a világ. Kezdene kiderülni az ég.
S a Júlia írása az első képpel kapcsolatban ezt még megerősítette.
„… Madách páratlan remekművét idézte fel bennem a cím. Ezt az örökké aktuális kérdést… “Hiszen minden perc nem vég s kezdet is?”
… Ez a kettősség, ami teljes földi életünket meghatározza, rányomta bélyegét a képre is. Végtelen kék tengerek vagy ég és a burkoltan, de elővillanó életek-alakok-életműveket rejtő földrészek váltják egymást. Kihangsúlyozódik a kettősség azokon az eléggé gyakran feltűnő helyeken, ahol e kettő fedi, takarja egymást. Kettősséget sugall még a színhasználat, s a formák vízszintes-függőleges váltakozása.
Számomra izgalmas hely középen a vízszintes kék körüli fehérség. Kitekintésre, jövőbelátásra, képzelődésre, kíváncsiskodásra nyújt nem túl széles látóteret, fokozza a kép nyújtotta végtelenség érzetét…”
A Júlia által említett “izgalmas hely” most már többet mutat… Reményt csillant fel bennünk.
S tekintsük valamennyien figyelmeztetésnek:
Ne engedjük magunkból elszállni! Soha!
A legnehezebb helyzetekben is éltessen bennünket a REMÉNY! (Igy, csupa nagybetűvel!)
Ha gödörbe kerülünk biztassuk magunkat: Nem adjuk fel! Valahogy majd csak lesz! Valahogy mindig lesz! Sőt, talán még jobb lesz, mint eddig volt!
Ma van új életünk első napja, tudatosítsuk magunkban reggel ébredéskor, s azt is, hogy elsősorban tőlünk függ, milyenné formáljuk napunkat!
Napunkat és életünket! Kezünkben van a jövőnk!
Éltessen a remény, hogy ezután jobb lesz, szebb lesz!
Úgy legyen!!!
Szerző: HP | aug 22, 2009
„Ki volt az Ázsiát jelképező Sába királynője? – izgatta fantáziámat a kérdés. Nem az Ezeregy éjszaka egyik mesefigurája? Élt-e egyáltalán, vagy csak a több mint háromezer éves legendák őrzik a titokzatos, gyönyörű asszony nevét, aki nem csak az ingolstadti templom plafon-freskóján látható, de más német, francia, angol katedrálisok portáljain is szerepel.” /H. P./
Mirhából, s tömjénből épült a dúsgazdag, misztikus város Marib. Mágiával kövezett varázstrónusát a holdisten szépséges papnője Bilkisz, véres tőrével szerezte meg. A sábaiak istenük adományaként tekintettek az őket övező pompára, s büszkék voltak, hogy ott élhetnek a földi paradicsomban. Aki pedig nem tudott gazdagságra szert tenni közöttük, annak szegénységi adót kellett fizetni, azaz a járandóságot le kellett neki dolgozni.
Világszerte híres pompában tündöklő kincses birodalmában, Boldog Arábiában a ravasz királynő egyszer fölkerekedett, s mesés kincsekkel megrakodva, bölcs Salamon királyhoz ment az izraeli Jeruzsálembe.
„És bejöve Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, amelyek hoznak vala fűszerszámokat, igen sok aranyat és drágaköveket.” /Szent Biblia/
A király személyében méltó félre talált, s nem mindennapi találkozásuk örökre legendává vált. Míg a király bölcsességét, s jóságát dicsérte a királynő, jövőbe tekintő szemeivel fürkészte annak birodalmát. Bilkisz meglátta, hogy ezer év múlva ott fog meghalni a Golgotán a legnagyobb király. Papnőjét a holdisten fölülmúlhatatlan földi gazdagsággal halmozta el, de neki adta a női szépség, és báj csodás kincsét is, mely hamarosan megdobogtatta Salamon király szívét is. S mert szép szóval nem tudott hatni rá, hát csellel tette magáévá. Távozásakor ajándékként vendégének e szavak mellett egy gyűrűt adott át:
„Ha utódom fogant volna benned, ez legyen az ő jele. Ha pedig fiú lesz, jöjjön el majd hozzám.” /Kebra Nagaszt –etióp szent irat-/
Az üzlet megköttetett, s Bilkisz hazatérvén, hamarosan megszülte Salamon király gyermekét, Meneliket, az etiópok első uralkodóját.
A sikeres üzletnek köszönhetően a nabateusok Sábából kivonulva, a karavánút mentén hamarosan megépítették Petra sziklavárosát.
A sábai birodalom lakóházainak termeiben aranyozott, ezüstözött oszlopok sokasága, mennyezetének, ajtóinak aranyozott, kazettái, gyönyörűen, finoman megmunkált edényei csábították a kíváncsi kincsvadászokat. Marib városában a szobányi nagyságú, rubinokkal, gyöngyökkel borított vörös arany trónust több, mint háromezer év óta őrzi a legnagyobb királynő Bilkisz istene, Ilumkuh, a holdisten. Körtemplomába senki idegent nem enged, s aki nem tartja akaratát tiszteletben, arra Bilkisz átka sújt le, és a betolakodó saját életével fizet meg.
„Átok sújtson minden várost, amely eltöröltetett a föld színéről, hogy ne támadhasson fel újra, és átok sújtson minden halandót, aki fel akarja őket éleszteni.” /Korán/
Ildikó , 2009. 08. 22. Szerző: HP | aug 21, 2009
Ezt a címet adtam a mellékelt képemnek, mert amikor festettem csendben, azaz egészen halk Chillout zene mellett, az a kérdés foglalkoztatott, hogy néha az ember úgy érzi, vége mindennek. Ott ül szomorúan élete törmelékein és siratja a múltját.
Pedig lehet, hogy éppen abban a pillanatban kezdődik el új élete. Amelyről még nem tudhatja, hogy folytatása lesz-e a múltnak, vagy teljesen más. Jobb lesz-e, vagy rosszabb. Csúnyább lesz-e, vagy sokkal szebb.
Úgy gondolom, nem szabad hasonlítani, hozzá mérni, ahhoz, ami elmúlt. Nyitott kell lenni az újra s örülni minden jónak, ami ér…
Szerző: HP | aug 20, 2009
Hát igen, mindenki magamrahagyott. Vajon rosszul vezettem volna a játékot? Töprengtem, hogy ezt a negyedik fordulót talán el kellene hagynom.
Aztán másként döntöttem. Végigjátszom, ha kell, akár egyedül is!
De gondolom, reménykedem, hátha Tibor ezúttal is kisegít. És itt van végre Zsike! Ö is nagyszerü játékos! Ajaj, de még milyen nagyszerű!
Hátha segítenek megmenteni a helyzetet…
Szerző: HP | aug 19, 2009
A játékon ezúttal módosítunk. Megnehezítjük. Kettős játékot játszunk. Egyrészt szemléljük az újra megfordított indián-képet, másrészt verssé formáljuk a Zsuzsi versnek indult, de be nem fejezett nyersanyagát.
Szóljunk hozzá, azaz nyúljunk hozzá mindnyájan! Bátran! Formáljuk kedvünkre! Rajta! S nevessünk hozzá! Termeljünk örömhormonokat magunknak! Zsuzsi is azt teszi, nevet, miközben figyeli, hogyan ügyködünk/kinlódunk/játszunk/bolondozunk …
(Egyelőre ennyire futotta, – írta Zsuzsi az este, – de a nap folyamán biztos, ezen jár majd az eszem, nem tudom, mi lesz belőle holnap estére.
Nem várjuk meg az estét! Eljátszadozunk mi az anyaggal! Közösen! – mondom én.)
Szóljunk hozzá, azaz nyúljunk hozzá mindnyájan! Bátran! Formáljuk kedvünkre! Rajta! S nevessünk hozzá! Termeljünk örömhormonokat magunknak! Zsuzsi is azt teszi, nevet, miközben figyeli, hogyan ügyködünk/kinlódunk/játszunk/bolondozunk
Nézem a képet felnagyítva,
s próbálom kiüríteni az agyam,
hogy ne hasson rám semmi más,
a külső gondok magamra hagyjanak.
Belemerülni a varázsba,
megmártózni a mágiába’,
a színek és árnyak csodája
elsimogatja minden gondomat
Mit látok hát?
Színeket, árnyakat.
Rég elmúlt, gondterhelt arcokat.
A boldogság kék madara;
szárnya épp most kivillan, s szépet ígér.
És mert az indiánokkal
kezdődött ez a mese,
látom a varázslót épp középen,
amint beöltözve,
rituális táncát járja éppen.
Körötte minden, ami elmúlt,
körötte minden, ami eljövendő.
Látok sziklákat az öröklétbe merevedve,
fehéren habzó vízeséseket,
arcokat, ígéreteket,
állatokat és növényeket.
Mind kibogozhatatlan összevisszaságban,
megfejtésre váró talányban…
Mennyi szép munkát ígér egy ilyen kicsike elmélyülés
Hozzászólások