Folytatjuk?

Szerző: | aug 18, 2009


Az elsö félidőnek (vagy inkább negyedidőnek!) vége, pihentünk egy napot, most folytathatjuk a szemlélődést. Közben megfordítottam a képet.

Így mit látsz rajta?- kérdeztem meg a  tizennégyezer km távolságban lévő Tibort. Még mindig az indiánok világát?

Nem, ez már teljesen más jellegű!- válaszolta.

Na, akkor, kérlek, fejtsd ki írásban, s küldd át nekem!

 

A kép közepéről balra egy Nagyvárad-i hullám fürdő csúszdáját látom, tele-tele sikoltozó gyermekekkel. Kissé fennebb, baloldalt várakozó gyerekek láthatók. A kép bal felső sarkában meg egy csomó állatka,. De azok mintha zavarban volnának, mert nem egy pásztor furulyázik nekik, hanem egy fehérbe öltözött tündér, a nagy barna hegyoldalra támaszkodva. A kép bal alsó sarkában vízeséseket és sebesvizű folyót látnak szemeim. A kép jobb alsó sarkában egy fehér tisztáson, egy barna fülű kutya figyeli csodálkozva a nagy erdőtűz kártékony lángjait. A kép jobb felső harmadában egy nagy kínai- japán  legyezőt látok, tele hófehér történelmi alakokkal és maszkokkal… Tekintetem megnyugszik, amint a jobb felső sarokba ér, úgy mint mikor sokáig nézem az ízzó parázst…

 

Piroska, ezeket láttam, fejjel lefele…

Én meg köszönöm neked, Tibor!

Akarsz-e játszani?

Szerző: | aug 17, 2009


Akarsz-e tovább játszani?

Ha igen, mélyedj bele az Indiánok világa című képbe! Hátha nem bánod meg!

(Frissen készült, talán a Tibor “didgeridoo”-ja ihletett, mert míg néztem, azon gondolkoztam, hogy mennyire hasonlít a bozótlakók és az indiánok világa és mégis mennyire más. Mindkettő mennyire gazdag, de egymástól távol álló világ. Mondhatom, alaposan meglepődtem, hogy amint utána leültem festeni, ez a kép született!)

Vadon, vízesések, sziklák, emberek, állatok, tüzek…

Befalazottak

Szerző: | aug 15, 2009

 

 Oly szép volt előző ballada-játékunk, hogy hamar újat készítettem elö, hadd folytassuk. Folytassuk ott, ahol félbehagytuk a hétvégi teendők, egyéb elfoglaltságaink miatt.

A jelen kép egy mindnyájunk által jól ismert ballada nevét kapta: Kőműves Kelemenné.
Gondolom sok népnek szerepel a mondák-legendák-balladák tárában a befalazás motívuma. Esetleg annak okai, körülményei különböznek. A bajor mondák között mindenképpen találkoztam vele.
Riedhez viszonylag közel, az osztrák- német határon található Burghausen, ahova minden kedves ismerösömet elviszem bemutatni a rendkívül impozáns s gazdag történelmű váregyüttest fenn egy szikla tetején. (S mindenki felkiált, amint megpillantja: ó, de gyönyörű!)
Lévén bevehetetlen vár, ott rejtették legféltettebb kincseiket a bajor hercegek: feleségeiket, gyermekeiket, s aranykészletüket.
Múltjának áttanulmányozására sok idöt fordítottam, mert hangoskönyvet szándékoztam készíteni róla. Aztán nem lett semmi belöle (még nem), mert másfelé (a festés felé) terelődött figyelmem… (Kapkodok, mert kezd körmömre égni a gyertya…)Nós, a hangoskönyv anyagában szerepel a következő mondat: “Éjszaka a csendben még mindig hallatszik a várból a fiatal jóképű szakács kiáltozása, akit elevenen falaztatott be a herceg, mikor tudomására jutott, hogy feleségének kedvese lett…” 

Ballada

Szerző: | aug 12, 2009

Ballada címet adtam e napokban készült képemnek. Elöbb a sokat emlegetett táncos, fekete kalapos „bőgatyás” legényt láttam meg benne s kerestem mosolyogva a partnerét. Elkomorodtam. Megláttam őt is, de az ágyon fekve! Miért? És mit keres a bot a férfi kezében? S mit keres a tehén, meg borjúja a lábánál? Pásztor volna? Betyár? Látjátok őket? S más alakokat láttok a képen?

Zsuzsinak megszületett ma reggel a verse:
“Pajzán ballada” az ifjú menyecskéről és a tehénkéről:

Lebben a szoknya, koppan a csizma, víg táncok járják a lagziba’. Unja a mátka, más táncot vágyva, várja az ágya… Ne várassa. Vége a táncnak, mindenki fáradt. Megkésett barát (Hej, pedig régvárt!) betoppan, hozza nászajándékba kicsi barmát. Fekszik a lányka, készen a nászra, ámde a párja megmutatná még új tehenét. Hát mondjátok meg, mit is tehetne a frissen kőtt ifjú menyecske? (ki fekszik az ágyban remegve)

Nagy dillemma!

– Nyissa ki szemét, s kapja a legényt karjaiba, vagy -Nyissa ki szemét, s szidja le szegényt: “Nem való tehénnek a tisztaszoba!” (szépen kezdődik a nászéjszaka!)

2009 szept.13

Boldog névnapot !

Szerző: | aug 11, 2009

 

 

– egész blogközösségem nevében: Zsuzsinak és Tiborainknak !!!

 

Ugye ti is érzitek, hogy milyen jó idönként megmártózni egymás szeretetében itt a mi kicsi blogcsaládunkban?!
Ugye érzitek, hogy feltöltödtök töle?!

De ugye azt is érzitek, hogy ugyanakkor ti is feltöltitek társaitokat kedves, szellemes, humoros, vidám hozzászólásaitokkal?!

Ha igen, akkor mosolyogva könyvelem el válaszotokat!

Egy 85 éves asszony gondolatai

Szerző: | aug 7, 2009

  (kattints a képre!)


            Ildikó gyüjtése:

“Ha újra kéne élni az életemet,
legközelebb több hibát mernék elkövetni.
Laza lennék, hibáznék…
bolondosabb lennék, mint amilyen most voltam.
Kevesebb dolgot vennék komolyan.
Több lehetőséget ragadnék meg.
Többet utaznék.
Több hegyet másznék meg,
több folyót úsznék át.
Több fagylaltot ennék és kevesebb főzeléket.
Lehet, hogy több valódi problémám lenne,
de kevesebb képzelt.

Tudod…olyan valaki vagyok, aki ésszerűen élt,
órától, órára, napról, napra.
Voltak persze jó perceim is…
s ha újra kezdeném, több lenne belőlük.
Megpróbálnám elérni, hogy másmilyen ne is legyen.
Csak percek, egyik a másik után,
s nem ilyen sok év.
Ahelyett, hogy az aznapi napot éltem volna,
olyan alak voltam, aki hőmérő, melegvizes palack, esőkabát
és ejtőernyő nélkül el nem ment volna hazulról.
Ha újra élném az életem, kora tavasszal már mezítláb járnék,
s azt késő őszig abba se hagynám.
Többet táncolnék, több körhintára ülnék fel…

Jóval több százszorszépet szakítanék!”