Katedrális

A napokban kaptam Zsikétől az alábbi mailt:

Kedves Piroska! 11.-én telt le egy esztendő, mióta a besztercei szásztemplom tornya, még mindig kideritetlenül, leégett. Borzasztóan fájt.

Az égést követő másnapon a zsidótemplomban megtartott Beethowen-koncerten vettem részt, s a halhatatlan zenét lecsukott szemekkel hallgatva, szemeim előtt szinekben, mintha reálisan előttem lett volna, életre kelt a torony, de sajnos élőn, máglyán-égő elitéltként kétségbeesetten vonaglott, karjait az ÉG felé nyújtva, segitségért hiába könyörögve, mignem teljesen megcsonkult és tehetetlenül kénytelen volt beletörődni a megváltoztathatatlanba.

A szonáta (már nem tudom, a VIII. vagy a IX. szonáta volt-e, mindkettő szerepelt a programban) utolsó, 3. részében az agyonkinzott, tetőtlen torony egyszercsak, a zenének felfrissülő,vidámmá vált ritmusára, elkezdett ujjászületni, szemeim előtt emelkedtek a magasba a tetőtornyai, mig Beszterce szimboluma még szebben, még büszkébben pompázott mint valaha.

Miután kijöttem a koncertről, tudtam meg, hogy a hegedűművész Románia jelenlegi legjobb hegedűművésze, Gabriel Croitoru, George Enescunak a hegedűjén játszott, s a hegedűnek neve van: KATEDRÁLIS!!!!!!!!!!!!!!!!!

Egy hónap múlva úgy éreztem, hogy le kell fessem az átélt dolgokat. Már nem tudom, hogy elküldtem-e ezt a képemet, mikor itt voltatok, úgy emlékszem nem mutattam meg, kartonra festettem s benne volt egy dossziéban, ha igen, elnézést kérek az ismétlésért.

A tegnap a főtéren több felekezet közös imát és müsort tartott a templomért, sajnos én csak utólag, ma tudtam meg…

Ajándékozd meg magad!

http://www.youtube.com/watch?v=-yD0I0CkYMk       

 

Vasárnap lévén, ajándékozd meg magad nyolc perccel!!! (Kattints rá a linkre!)

Kapcsolj ki minden más zavaró hangforrást, állítsd be kellemesnek a géped hangerősségét, nagyítsd fel a képet a jobb alsó sarokban a középső kockára kattintva, dőlj hátra a székedben s ne csinálj semmit, csak hallgasd a zenét, nézd a pergő képsort! Hagyd magad átringatni egy más dimenzióba… Lazíts… lazíts… engedd ki magadból a feszültséget, helyette töltődj fel érzelmekkel… nyolc perc az egész… lazíts…lazíts… nem volt elég?… akkor ismételd meg… lazíts…lazíts… vasárnapi ajándék önmagadnak…  

Fehér orchidea

 

(… Zsike „fogta a labdát” a fehér orchideával kapcsolatban.

Aki nem érti miről van szó, böngéssze át az előző anyag hozzászólásait!)

Mikor elolvastam a javaslatodat, visszajátszottam a Tibor által küldött utolsó “Tom’s Orchids”-cimű filmet, hogy megnézzem alaposabban azt ami korábban csak egy futó pillanatra mutatkozott meg, de olyan különleges érzést váltott ki belőlem.

A nem egészen hófehér, hanem enyhén zöldes orchideát a film 2:51 és 2:59 pillanatai között lehet megcsodálni. Imádom a fehér és a zöldes árnyalatú virágokat, számomra a lelki tisztaságnak a jelképei.

Úgy érzem, hogy ez a blog is ilyen, ilyen lelkek gyűltek köréd, mindenik egy-egy fehér, a maga módján csavarodott vékony szálacska, külön-külön emelkedve a nagyvilág felé, de gyökereik közösek, s a szirom, amelyből, mint annak részei kiemelkednek, szilárdan, de mégis gyengéden tartja össze őket, megengedve és segitve mindeniknek a szárnyalását.

Mindannyiunk nevében köszönöm neked Piroska, és blogtársaimnak is, ezt a magasan ivelő olyan felemelő érzésekkel teli “orchideát”!

A tegnap mondta nekem valaki azt a, talán Tolsztojtól származó gondolatot, hogy a világ pusztulását csak a SZÉP-en keresztül akadályozhatjuk meg. És mi lehet több mint a lelki szépség?

Sajnos, nem vagyok eléggé…


Sajnos, nem vagyok eléggé vak, hogy bent lakhassak az intézetben,- mondta valaki, amely kijelentés azóta se megy ki a fejemből.

(Akárcsak a teljesen vak Kata mondása: Én ezt a képet még nem láttam! Hol volt mostanig?!)

S ha ezt nem a saját fülemmel hallottam volna, nem éppen nekem mondta volna, el sem hinném.

Bent lakott egy ideig, aztán haza kellett mennie a szüleihez, testvére nincs, barátai az intézetben laknak, ő meg otthon szomorkodik, egyedül érzi magát. És sajnálja, hogy nem eléggé vak. Ilyen is van. Hihetetlen, de ilyen is van.

Ez a kijelentés ugyanakkor azt jelenti, hogy az intézetben civilizált körülmények közt, biztonságban, jó hangulatban élt, s gazdag programot élvezett, egyszóval jól érezte magát.

Ezért is készítettem a „Nektek sok köszönet!!!” című pps-t azokról, akik lencsevégre kerültek, mert jelen voltak a kiállításomon. S elküldtem nekik a következő szöveg kiséretében:

„Köszönet Nektek a mindennapi felemelő, odaadó, gondoskodó “leazösszeskalapokkalelőttetek!” munkátokért, és köszönet azért, amit értem tettetek, azért, hogy ekkora élményben részesítettetek!!!”

Igen, minden elismerésem az övék! A köztük töltött három nap alatt ugyanis figyelve környezetemet, némi betekintést nyertem munkájukba.

Vendégfüzetemből (3)

 

 Az a jó, ha valaki el tud jutni odáig, hogy a saját belső világát mások javára tudja fordítani. A kiállítás nagyon megható volt, nagyon megkapott. Köszönjük. Bánsági Viktória, Viki

(Megj. Viktória fotójával gyakran találkoztunk a mindnyájatoknak elküldött Láttam!!! című pps-ben, ő az aki tapogatja a csíkos képet. S a végén a mosolyával kifejezte a címet.

Braille-írással fogalmazta meg vendégfüzetemben gondolatait. Én pedig pár nappal ezelőtt Párizsban, a  Pantheonban a Braille sirhelyénél álltam meghatódva. Nem tudtam róla, véletlenül fedeztem fel. Ott nyugszik a legnagyobb franciák között…

 

Kedves Piroska! Megköszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem és résztvehettem a kiállításon és így lélekben gazdagabb lehettem. Tegyünk jót a világnak, hogy általunk jobb legyen a világ és minden emberhez eljússon a szeretet, a hit, a remény üzenete. Adjuk át a művészet hagyományait a következő nemzedék számára hogy szebb legyen számára a világ.

Tisztelettel és szeretettel Kovács Erika, Vakok Állami Intézete

 

Élmény volt a mai délelött mert én még egy kicsit látok is. Köszönjük Zsiga és Laci Veres

Csodálatos élmény volt! Piroska, Isten áldjon! Koska Kati

 

És most mondjak egy csodálatos dolgot! A kiállítás óta rendszeresen emailezek Sándorral, aki egészségesnek néz ki a fotókon, de talán mindnyájuk közül ő a legbetegebb. (Megengedte, hogy beírjam a blogba, amiket elmondott magáról) Hetente háromszor jár dialízisre, művesére és műhasnyálmirigyre vár, 48 évesen vakult meg, egy évvel ezelőtt pedig levágták jobb lábát térden alul.

Ez volt az első „kiruccanása”, hogy Bogi növér (a nevét ismerjük, jelentkezett a blogban kétszer is, hátha még megteszi) segítségével tolókocsiban, műlábbal lejött a kiállításra.

Cukor okozta a betegségét, nem figyelt az orvosok intésére. Számítógéptechnikus volt előtte, a Nemzeti Bankban dolgozott 30 éven át…

Ime, két mailje: (szándékosan nem javítottam rajtuk, hadd látszodjon, milyen nagyszerűen tud írni ilyen állapotban is.)

 

Drága Piroska !

Igen, hetente jön a mentőautó és visz,hoz a közeli Uzsoki utcai kórházba.Ott beülök egy dönthető támlájú fotelágyba, azután a balkaromon lévő fisztulába két tűt szúrnak, az egyikből jön avér és megy a tisztító berendezésbe, a másik tűn keresztül a tisztított vért visszavezetik a szervezetembe.

Az eljárás nem fájdalmas. Énjókat szoktam aludni kzben. Van egy TV felszerelve és aki akarja nézi za ktuális műsorokat.

Június 30.-án lesz egy érfestéses kismedencevizsgálat, majd július 27.-énpedig egy terheléses szívkoszkorúér vizsgálat vár rám. Mindkettőre a városmajori Kardiológiai Klinikánkerl sor..

Képzeld el, hogy csütörtökön hoztak az intézetbe egy hét személyes kerékpárt.

Hat vak és egy látó tud egyszerre kerékpározni.A legközelebbi alkalommal én is ki fogom próbálni és majd küldök fotókat.

Van mégegy kérdésed, amire nemadtam még választ.

Arra, hogy mi késztetett arra, hogy lemenjek a kultúrterembe” menézni” a kiállításodat.

Erre, a következő levelemben válaszolok…

 

Következő mailje:

Drága piroska !

Természetesen felhasználhatod a blogodban a velem kapcsolatos írásokat, képeket.

Mivel úgy sem látnám az általad kldött képeket, ezért a megnyitását későbbre halasztom, mikor itt lesz Boglárka is.

Mi, egyébként Boginak hívjuk.

Nos, a kiállítás megtekintése.

Az, úgy volt, hogy előző este a hangosbemondó rendszeren bemondták, hogy szombaton jön Horváth     Piroska és kiállít, itt az intézetben.

Akkor este elhatároztam, hogy itt az ideje, hogy kikászálódjak az ágyból és megmutassam magamnak és másoknak is, hogy mire vagyok képes.

Ha nem bíztam volna magamban, hogy ezt meg tudom csinálni, akkor most nem leveleznénk.

Örülök, hogy ennyire sikerült.
Amennyiben van kérdés, amire nem válaszoltam volna, juttasd eszembe kérlek…

Vendégfüzetemből (2)


Kedves Piroska!
Nagyon köszönjük, hogy művészete segítségével megmutatta nekünk, milyen sokféle és sokszínű lehet az emberi lélek, hogy hányféle érzést fejezhetünk ki a színek és formák egyedi elhelyezésével. Jómagam is rengeteget foglalkozom lélektani kérdésekkel. Engedje meg ezért, hogy megajándékozzam egy verssel. 
   
 Az igaz jövőről 

Oszlopokból raktuk ki az életet,
Megértünk már együtt sok nyarat s telet,
De megtanultuk mindezek felett,
Hogy vétkezni sohasem lehet.
 
Száz gyermek zokog majd sírjaink felett,
Kiknek sokat jelent a Szeretet,
S meggondoltuk milliók helyett,
Hogy vétkezni nekik sem lehet.


Csodás volt az üde kikelet,

Míg a méreg vért nem temetett,

Elmondhatjuk mindezek felett,

Hogy vétkezni sohasem lehet.

 

Ha megszerzem én kenyeremet,

S béke az úr a szívem felett,

A rosszat elfeledem, meglehet,

De elémvillan a nagy bölcselet,

Hogy vétkeznem akkor sem lehet.

 

Ha megteszem, a lelkiismeret,

Bánt, furdal és gyötör engemet,

S kőbe vésem idézetemet,

Hogy vétkezni sohasem lehet.

 

Szeretem én, akit csak lehet

Míg az ajkamról száll lehellet,

Míg csak élhetem életemet,

S amíg élek, vétkeznem nem lehet.

 

Sok-sok szeretettel:
Rádóczi Dorottya, Budapest, 2009, május 24