Szerző: HP | ápr 23, 2009
Úgy érzem, ez a téma is Mezőtúrhoz tartozik. Meséltem ott nektek, amint megérkeztem, hogy útközben megkerestük Editet, egykori kedves tanítványomat, hogy átadjam neki legújabb hangoskönyvemet, a Levelek-et, mert annak ő az egyik főszereplője. A Szeretettel ölellek cimű rész éppen róla szól.
Edittől nem kis meglepetéssel és örömmel értesültem arról, hogy figyelemmel követi blogunkat.
Hátha ezek után kedvet kap ahhoz is, hogy közénk álljon. Szép volna!
Találkozásunk után kaptam tőle a következő sorokat.
Drága Piroska!
Mindenek előtt szeretném megköszönni Neked és természetesen Palinak is, hogy megtettétek értem azt a kitérőt Pátyra, útban Mezőtúr felé!
Igazán meghatódtam, azt hiszem, látszott is rajtam.
Sohse gondoltam volna, hogy egyszer még ilyen élményben lesz részem.
Köszönöm a hangoskönyvet, azt, hogy beleszerkesztetted a leveleimet, s legfőképp, hogy választhattam az általad felkínált meseszép “gyermekeid” -festményeid – közül!
Kincsedet – s most már az enyém is – ágyammal szemben helyeztem el, így elalvás előtt s ébredés után is rápillanthatok, gyönyörködhetem benne.
Valóban igazad volt. A nap minden szakában más és más hangulatot áraszt. Hol kinyílnak, hol becsukodnak a szirmok. Először nem is hittem a szememnek. Érzéki csalódásnak véltem. De nem! Érdekes módon a legfelső bimbó eddig még nem nyílt meg. Lehet, hogy így őrzi titkát? S mi lehet az? Próbálom megfejteni.
Mindenesetre azóta, hogy velem van ez a búzavirág csokor, még többször gondolok Rád!
Köszönöm, hogy örök időkre megmaradtál számomra az a fiatal tanárnő, aki 22 évesen odaállt elénk a katedrára; s az élet rejtelmeibe igyekezett minket beavatni! Te akkor is s most is a lélek mélységeit boncolgattad. Rávilágítva arra, hogy elsősorban magunkban kell keresnünk az élet-igenlést; s mindig csak adni, adni és adni érdemes. Ettől lesz nemesb a lélek! Igyekszem az általad tanultakat továbbadni: gyermekeimnek, unokáimnak, s mindazoknak, akik kedvesek számomra. Talán így meghálálhatom azt a szeretetet, amiben általad részem lehetett.
Nagyon remélem, a bemutató igazán jól sikerült!
Ha időd s kedved engedi, kérlek, számolj be róla!
Számomra emlékezetes marad rövid találkozónk a fiamék kertjében.
A következő sorokat ma küldte:
Mintha én is köztetek lettem volna! Olyan élethűen írtad le a hangulatot, mely körüllengett benneteket a mezötúri találkozón. A mosolyod pedig nagy-nagy boldogságról árulkodik. Valóban, aki ad, az kap is! Szeretetet sugárzol, s az visszatükröződik.
Ölellek: Edit
Szerző: HP | ápr 22, 2009
Vannak találkozások, melyek után bosszúság, aggodalom, félelem telepszik arcunkra, mert lemerül tőle energiakészletünk.
De vannak találkozások, melyek feldobnak, elvarázsolnak s az rögtön „kiül” arcunkra is. Ragyogunk, boldogok vagyunk, mosolygunk, nevetünk, feltöltődünk energiával. Mert olyan emberrel/emberekkel történt a találkozás, akik “adnak”. Nem “elszívnak”, hanem “adnak”. (Ugyanakkor „kapnak“. Mert az úgy van, hogy minél többet „ad“ valaki, annál többet “kap” helyébe. Így jön létre egy kollektiv érzelmi állapot. A közösség minden tagjának arcára rátelepszik a jóérzés.)
Hát ez történt Mezőtúron!
Abban az esemény sorozatban, amely a két nap alatt lezajlott (de még a szünetekben is!) oly nagyméretű pozitív energiacsere történt köztünk (szűk és bővebb baráti, meg régi és új ismerős körökben), hogy úgy éreztük, úszunk a boldogságban.
Aki abban az öröm/boldogságfürdőben megmártózott, napokra, hetekre, vagy hónapokra feltöltődött jóérzéssel. Ezt határozottan leolvastam a sok mosolygó arcról, amely szembenézett, vagy szót váltott velem.
Egy olyan nagy(!)találkozás volt, melyet elfelejteni nem fogunk. Garantáltan nem! Mert az emlék befészkelődött szívünk legmélyebb csücskébe… Ott fogjuk őrízni s ha néha belbukkan tudatunkban, emlékezetünkben, mosolyogva megsimogatjuk, majd újra elrejtjük legféltettebb kincseink közé… hogy tiszta maradjon, felhőtlen s ha szükségünk van egy kis melegségre, bármikor elővehessük.
Kívánom, hogy így legyen!!!
Köszönet érte a szervezőknek és minden egyes résztvevőnek!!!
(A felvételen az „Ájtipi“, vagyis ITP trió látható)
Szerző: HP | ápr 16, 2009
Kedves Piroska és Tibor!
A Mezőtúri Református Idősek otthonában tartandó programokra ezek a
meghívók készültek.
Szeretettel várunk Benneteket
Judit
(Kétszer klikkelj a plakátra!)
Szerző: HP | ápr 14, 2009
Minden kedves blog olvasót nagy-nagy szeretettel várunk az április huszadikán, öt órakor kezdődő Wass Albert estre, mely Mezőtúron, a Nemzeti Szállodában kerül megrendezésre. Az est folyamán megtekinthető lesz a Piroska és az én festményeimből rendezett kiállítás, ill. Fábián Tibor: Szószólója szépnek, igaznak c. könyvét ismerhetjük meg Kupán Árpád történész bemutatásában, egy szép műsor keretében. Az estet baráti beszélgetéssel zárjuk, ahol felelevenítjük a Piroska blogjában eddig tett kalandozásainkat. A pohárköszöntőt Palitól várjuk!!!
Ildikó
(Kétszer kattints a plakátra!)
Szerző: HP | ápr 12, 2009
Ingolstadtban az újkastély előtti téren áll Lajos, bajor császár szobra egy szökőkút közepén. Michael Wagmüller szobrász készítette, 1889-ben avatták fel. Körülötte zajlanak a különféle történelmi bemutatók és ezt rendezik be évről évre húsvéti kútnak.
Tízezer kézzel festett hímestojással és tavaszi virágokkal díszítik.
A tojásokat Bánátból származó sváb asszonyok festik.
Ez a húsvéti kútdíszítés Németországban még a középkorból fennmaradt népszokás. A babona szerint, ha a lányok húsvét reggelén belenéznek a kútba, meglátják jövendőbelijük
Körülötte a téren húsvéti vásárt rendeznek. A bódékban nemcsak húsvéti tojásokat, díszeket, nyuszikat, csibéket, penyhes rucákat árulnak, de mindenféle bizsut, trikókat, játékokat, édességet is, köztük a helyi specialistást, a marcipánból készült leopárdot, kezében a bajor zászlócskával, meg a város „őslakóit“, az ingolstadti anyakönyvbe bevezett első házaspárt: Heinert és Gertrudot.
Bábosok, utcai muzsikusok, pantomim játékosok, táncosok szórakoztatják a vendégeket. Fúvós zenekarok is fellépnek időnként.
A kilencnapos ünnepséget /egy héttel húsvét előtt nyitják meg és az ünnep hétfőjén szedik össze/ „tojástöréssel“ fejezik be, melyen prominensek, sportolók, politikusok vesznek részt.
Szerző: HP | ápr 11, 2009
…”A teraszon árvácskák. És idebent micsoda rend és fegyelem.
– … volt szabadegyetemi előadás százhatvan résztvevővel. (Az előadó dr. Lászlóffy Ilona; témája a családi összhang.) Hogy érdekessé tegyük ezeket az előadásokat, volt egy kevés zene és néhány kép. A közönség is olyan vegyes, hogy a kiskorútól a nagykorúig, a hozzá nem értőtől a hozzáértőig mindenki résztvett, csakhogy művelődjék. Szabó T.Attila, Nagy jenő, Faragó József, Nagy Olga, Banner Zoltán, Gazda Józsefék, Keszi Harmath Sándor, Veress Zoltán, Herédi Gusztáv, Kányádi Sándor… Akiket a Korunk küldött…De most találtunk helyi előadókat is.
(„- Pali honnan volt ennyi szenvedély?”
„ – Az enyedi kollégium szabta rám ezt a feladatot. Tanárom volt Vita Zsigmond.”)
Másodízben találkoztam Horváth Piroskával Besztercén. Azóta bejártam a bányászok fekete üregeit, pilóták kék légiútjait. – Kongóba tartó hajók hullámverésein át az arany búzatengerig. Mindent,
Ti hol jártatok?
Magyardécsén, Rettegen, Bethlenben, Sófalván, Tacson, Tekén, Mátéban, Zselyken. Megtapsoltak Szászrégenben, Désen, Tordán, Radnán, sőt Nagybányán is.
Mit játszodtatok?
Bródyt, Gárdonyit, Sütőt, Móriczot, Jókait, Mikszáthot…
És megszólal a gitár:
„Ilyen közel s ilyen messze
nem voltam még senkihez se.”
Tamás Mária
/A fenti felvételt Marika készítette tegnap.
A fotózási szenvedélyt az édesapjától örökölte.
Napsugaras, virágos napot kívánunk minden kedves olvasónak és hozzá(nk)szólónak/
Hozzászólások