Szerző: HP | feb 25, 2009
“Ausztrália Hirosimája” így emlegetik a Melbourne-i tragédiát, mellyel nálunk már nem is, vagy alig foglalkozik a tévé. Mert már nem szenzáció. Most a farsang a nagy szenzáció…
Elnézést, kezdte a beszélgetést Tibor ma délben, kevés időm van és nagyon ki vagyok merülve.
Jaj, de jó, hogy élsz!- kiáltottam a mikrofonba, alig találva szavakat.
Élek, s remélem megsegít továbbra is a Jóisten, bár itt senki és semmi nincs biztonságban.
Vasárnap óta alig aludtam valamit. Ez az állandó készenléti helyzet, stressz és meleg nem enged egy percre sem lazítani. S ez már hetek óta tart…
Nem lehet tudni, mikor változtat irányt a szél, merre fújja a füstöt és tüzet.
Jelenleg még nyolc nagy tűz ég a környékünkön, helikopterek próbálják lokalizálni, fékentartani, de egyre nehezebben sikerül. A tűzoltók ki vannak készülve, az életük állandó veszélyben van, s egyre kevesebb a víz. A tavak kiszáradtak. Mind messzibbre kell a helikoptereknek vízért menniök, s mire visszatérnek vele, a meggyúlt helység már félig leégett…
Helyenként 8 éve nem esett eső.
Sajnos, a meteorológusok holnap délutántól újabb pokol hullámot jósolnak:28-42 fokos meleget s villámokat. Ezek a veszélyesek, a száraz villámok, melyeket nem kísér eső. Mert nem lehet tudni róluk, hogy hova csapnak be, mit gyújtanak fel.
Most itt éjfél van, összeszedem még a legszükségesebbeket s indulok ahhoz a barátomhoz, akiről már írtam, hogy ott vár rám a “tájbörszrum” (Tibor szobája). Tőle két út vezet a közeli tengerhez. Ha kell, autómmal belemegyek a tengerbe… mert csak ott van biztonság…
S most mit csináltál a napokban?- kérdeztem, miközben röptében jegyzeteltem.
Valami nagyon fontosat. Egy olyan 90 kilométernyire fekvő gyárat helyeztünk biztonságba. Körülkerítettük fémkonténerekkel… Igen, persze, értek hozzá…5 méter magas fémfedezéket húztunk az egész gyár köré…Pokoli munka volt, most lettünk kész vele…De biztonságosnak igérkezik…
Elnézést, most be kell fejeznem a beszélgetést, hátha sikerül legalább 2-3 órát aludnom is, erőmnek vége, pihennem kellene valamit, s utána korán, jóval a villámlások előtt szeretnék útrakelni…Mert bele kell kalkulálnom, hogy nem üresek az utak sem…
Ha minden jól sikerül, s ha nem ég le itt a házam, hétfőn jelentkezem. Addig is ölelem a Kalandorokat és köszönöm, hogy rám/ránk gondolnak és drukkolnak. Ez erőt ad.
Csütörtök-péntek-szombat, ezek lesznek a kritikus napok…
Isten veled, Isten veletek!- búcsúzott el…
Hátha hétfőn valóban sikerül jelentkeznem… S tovább tudunk majd együtt viccelődni…Istenem de nagy szükségem volna nekem is rá…
Szerző: HP | feb 24, 2009
Fekszem itt egymagamban a „gödörben” és próbálom a szálakat kibogozni.
Akartam rendet teremteni s szétválasztani három témát: Pokol, Jön a tavasz, Lakatlan szigeten. Nem lehet, képtelenség!
Akkora kúsza össze-visszaság van, amelyben csak mi magunk tudunk eligazodni. Szerencsére mi értjük, látjuk az összefüggéseket!
S milyen jó egy-egy szálat végigvezetni, másiknak megtalálni a végét, harmadikra egy bogot kötni, negyediket kisimítani, ötödiket egy hatodikkal-hetedikkel összefonni, nyolcadikat…
Ezért nem tudtam beindítani az új témát: Lakatlan szigeten, mert mi tulajdonképpen már réges-rég, talán még a Pokolban megálmodtuk azt (ezt?) az álomszigetet.
Most ott/itt vagyunk, de lélekben jóval előtte ott/itt voltunk…
Csak sajnos bekövetkezett, amire nem számítottam…
Mert ez az újabb tűzhullám nem szerepelt a forgatókönyvben…
Piroska emlékezz vissza, hogy honnan is indultunk el a Lakatlan Szigetre!- írta Ildikó
Éppen a Pokolban jártunk mind és Tibort kerestük együttes erővel. Azután rátaláltunk, s nagy örömünkben elhalmoztuk a kérdéseinkkel. Ibi ötlete alapján elképzeltük, hogy ki, mit vinne magával, mi számára a legfontosabb, legnélkülözhetetlenebb, ha például egy lakatlan szigetre kerülne. A Pokol nem szűnt meg egy percre sem körülöttünk. Természeti katasztrófa, gyilkosság, baleset, terrorizmus, s mindemellett a saját szürke hétköznapjaink… Szinte hanyat, homlok menekültünk a mi kis Szigetünkre. Elkívánkoztunk a Pokolból, vártuk a tavaszt, és megszületett számunkra A SZIGET.
Lehet, hogy túl gyorsan törétnt minden?
Gyerünk vissza a Pokolba!
Meg kell keresnünk újra Tibort, de együtt! Elvesztettük egymást. Talán ez volt a baj.
“Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Bizonyára mind ismeritek Exupery szép gondolatát.
Szerző: HP | feb 23, 2009
Igaz, hogy itt a szigeten forró nyár van, de odahaza még tél. Egy hétre jöttünk, s mire hazakerülünk, hátha valóban jön majd a tavasz…
Ma az Ildikó levelét közlöm.
Azon gondolkodom Piroska, hogy milyen feladatok lehetnek egyáltalán egy Szigeten.
1. Talán sátorféléket kellene építeni legelőször, vagy keresni egy közös barlangot, s abban kialakítani a lakosztályokat. Azt gondolom, hogy a saját részeket mindenki a saját ízlése szerint szeretné kialakítani, tehát ebben legfeljebb seíthetünk egymásnak. Itt a szükséges kellékek beszerzésének megszervezése, és az igények szerinti összeállítása lehet egy fontos feladat.
2. A következő legfontosabb dolog az élelmiszer beszerzése és elkészítése. Ki fog gyümölcsöt és egyéb ehető növényeket gyűjteni, ki fog horgászni, vadászni, és persze ki lesz, aki ismeri mindazt, ami rendelkezésre áll, hogy egyáltalán ehető-e? Tűzrevaló begyűjtés a főzésekhez.
3. Takarítási rend megszervezése a lakosztályban és környékén.
4. Helyhez és alkalomhoz illő öltözékek elkészítése.
………………….
Piroska én már bele is fáradtam ebbe az összegzésbe, pedig biztos még sok dolgot ki is hagytam. Én azt javaslom, hogy mindenki csináljon mindent, amihez éppen ért!Nem tudom, hogy hogy gondoltad a bemutatkozás félét. Szerinted külön-külön mi mutatkozzunk be? Azt hittem te fogsz bemutatni bennünket olyannak, amilyennek te megismertél bennünket. Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne a korom, hogy mivel foglalkozom, de még talán a hobbym sem. A lényeg, hogy azok az emberek, akiket te megismertél, el tudják-e fogadni egymást, és el tudnak-e tölteni együtt valamennyi időt egy mindentől elszigetelt Szigeten.
Szerző: HP | feb 22, 2009
Tibor tegnapi (a hozzászólásokból kiemelt, s Skypeon megbeszélt) levelének első része még a tragédiára utal, de utána átvette ő is a tréfás, játékos hangnemet, ezeket írva Ausztráliából:
Kedves Kalandorok,
köszönöm az együttérzést ami a holnapi napot illeti, épp ma hívtam fel a rendőrséget, hogy lássam mi van az én két elveszett barátommal, de semmi új hír nem érkezett róluk. Ennek ellenére, én még nem adtam fel a reményt…
Enikő, besztercei szalonnát és füstölt tarját hozol? De vigyázz, mert csak első nap fogunk otthoni ételeket enni! Utána frissen fogott és különbözőképpen elkészített tengeri halak és tengeri herkentyük képezik majd a menűt, egy csomó finom trópusi gyümölccsel.
Én egy nappal hamarabb érkezem a helyszínre, hogy felhangoljam a Cyber-Szimfóniához a hangszereket, na és hogy beszerezzem a vadhúsokat: vadkecske, teve, krokodil, meg emu húst.
Ezt egy hagyományos Maori “hungi”-ban fogom elkészíteni: parázson felforrósítok 20-30 kővet, nagy gödröt ások, a húst és zöldségeket banán pálma leveleibe csavarva belehelyezem és rárakom a forró köveket, majd lefedem földdel. Három óra elteltével kiásom és az általam készített keleti vegyes salátával tálalom. Remélem mindenki kedveli a csípős-savanyú és édeskés keleti salátákat, finomabbnál finomabb saláta öntettel.
De kíváncsi vagyok evett-e valaki közületek Mizuna, Tatsoi saláta leveleket, meg Wakame-ba csomagolt rizses húst, zöldséggel? S Wasabit?… Ez egy nagyon kellemes ízű gyökér, a mi tormánkhoz hasonlít, de állítólag egészségesebb. Majd megkóstoljuk a Lakatlan szigeten.
Készenlétben vagytok? Mert a pilóta éppen jelezte nekem, hogy “All systems go”, tehát kezd mindenkit felvenni a gépre.
Kellemes utazást kívánunk, és szeretettel várunk titeket, a Cyber-rendezőség. OOh La La, pleasant journey.
Én is, külön szeretettel és tárt karokkal várlak mindnyájatokat,
Tibor
Szerző: HP | feb 20, 2009
Még szerencse, hogy visszaszaladtam, mert az asztalon felejtettem a Tibor levelét, meg a fenti üdvözletet, melyet olvasóink küldtek.
Kedves Kalandorok,
már egy jó pár lakatlan szigetet megnéztem a Google-on keresztül, főleg Ceylon (Shri Lanka) és Ausztrália között, de még nincs határozat. Az ilyesmit rendesen meg kell fontolni.
Ha Tiriac-nak a Jet-je foglalt, nincs semmi baj, cyber-barátom Bill Gates kölcsön adja az övét, sőt még legénységgel együtt, úgyhogy egyiketek sem kell pincérkedjen. Jobb hogyha a szalonnát és kolbászt inkább a hűtőszekrénybe teszitek a Jet-en, mert úgy tudom, hogy egész modern menű van Bill-nek a gépén, Cyberborg ami hasonlít a szmorgazbordhoz, de ízletesebb. Előételnek pedig CD ostyát és DVD pereceket tálalnak fel. Ital különlegesség a Cyber Aszú, legalább 5 cyber-puttonyos. Még nem szerveztem meg a zenét, mert nem tudom, hogy kinek mi tetszik? Cyber-rapszódiák megfelelnek?
Most már lassan kezd itt virradni, s épp most figyelmeztetett a nővér, hogy vegyem fel a kényszerzubbonyt és feküdjek le végre, mert oltja el a villanyt.
Kérdéseitekre majd holnap válaszolok.
Szeretettel, Tibor
Szerző: HP | feb 20, 2009
Mennyire relatív minden! Jön a tavasz. Jön? Jön! Az biztos. De egyiknek vidáman, boldogan, másiknak szomorúan, fájdalommal telítetten.
Miközben mi örömmel készülünk a Lakatlan szigetre, addig Ausztráliában…
http://www.zoom.hu/bigpicture/?id=262
Kedves Piroska, én észre vettem a pps-t amit FT küldött és a kérdést amit még tegnap este tettél fel nekem. A Labertouche és Callignee (volt)városkák, Victoria államunknak az észak – keleti részén vannak a Gippsland-i hegységcsoportban. Az összes többi kép olyan városkákról készült ami igazán közel van itt hozzám. A Kinglake városka és környezete, attól függetlenül, hogy autóval 30 kilométerre van, légvonalban sokkalta közelebb, az én utcám végéről lehet már látni a messzeségben. Ezért menekültem el hazulról a múlt héten, mert féltem, hogy nehogy onnan jöjjön a tűz.
A legfrissebb hírek szerint, 209 ember áldozat, 1834 ház földig égve, 7500 ember hajléktalan, több mint egy millió farm és vadállat elégve.
Most vasárnap lesz itt Melbourne-ben egy országos és államilag szervezett megemlékezési összejövetel, amit a legtöbb helyi TV adó direktben fog sugározni.
Egy csomó túlélőt fognak buszokkal behozni, a híres Rod Laver Arena-ban lesz tartva, ahol a Melbourne Open tenisz bajnokságokat tartják meg évente.
Több mint százezer embert várnak az Arena-ba és a mellette lévő parkba.
Minden olvasót kérek, hogy vasárnap egy percet imádkozzon, és egy percnyi csendet áldozzon, az áldozatok emlékére. Köszönöm szépen.
Tisztelettel, Tibor
Hozzászólások