Jön a tavasz (4)

Igen, a tavasz jön, mi pedig készülünk a nagy útra. A nagy kalandra. A lakatlan szigetre. Megérdemelt pihenésre.
Az este, amint a fenti emblémán (jelképen) dolgoztam, éreztem, hogy valaki megáll mellettem. Felnéztem, egy angyal volt! Sugallatot kaptam tőle, amely így szólt:
Add át a vezetést egy fiatalnak! A legfiatalabbnak.
Enikőnek? De ezt még befejezhetem?- mutattam munkámra.
Bólintott s még ezt mondta: Te maradj meg tanácsadónak, de a vezetést bízd rá! Azzal eltünt.
Tehát az angyali jelenésnek engedelmeskedve, kiosztom az emblémákat, ami egyben útlevél is, meg virágfüzér, mindenki tűzze mellére!
Átadom a rendezői pálcát Enikőnek s én a továbbiakban csak javaslatokkal jövök a nagy kalandra vonatkozóan.
Enikő, te szedd össze a társaságot, s mindenkit kérdezz meg: ki mivel érkezik a találkozás színhelyére és mit hoz magával. De előbb határozd meg a találkozás pontos helyét és időpontját!
Állítsd össze az utazási tervet!
Értesítsd Tibort, hogy a terepet készítse elő számunkra, azaz ürítse ki az általa kiszemelt álomszigetet, hogy az lakatlan legyen s ott a legnagyobbfokú rend és tisztaság fogadjon!
S akkor megfújhatod a kürtöt!
(Ha problémád adódik, félned nem kell, melletted vagyok!)

Jön a tavasz (3)


Jön a tavasz?

Vagy mégsem?

Hozzánk jön mindenképpen.

De Tiborhoz nem. Semmiképpen.

 

Részletek tegnapi leveléből:

Kedves Piroska, Ibi, Enikő és Ildikó!

… ma is 34 fok volt… Most már igazán ebből a “jóból” elég volt, mert ez évben nálunk még csupán  2.2 milliméter eső esett, a szárazság dominál…

Nekem ez a nyár már nem élvezet, sőt kínzás. Nem lehet pihenni tőle.
Itt Ausztráliában az az érzésem, hogy a természet fejre állt és bukfencezik. Tegnap az északi szomszéd államban, Új Dél Wales-ben is nagy árvizek kerekedtek. Némely helyeken 300 milliméter eső esett 5 óra alatt.

Az északi Queenslandben ahol még a terület 62 százaléka víz alatt áll, megint esik az eső, és egyes helyek legalább még 6 hétig mind víz alatt lesznek. Most már oda az ivóvizet is helikopterrel viszik be.

Nagyon sajnálom őket, de szerintem inkább víz legyen mintsem tűz…
Üdvözlet mindenkinek, Tibor

 

A másik levél az éjjel érkezett Erdélyből. Ráismertek, tudjátok ki küldte?

(Sajnos, előző levelét nem tudom közölni, mert kitörlődött gépemből. De ezt most lementettem.)

 

Csak most volt időm belépni. Ma is későn jöttem haza. Azért mondtam, hogy teljesűlt a kivánságom, mert azt kivántam, hogy  valami olyan “semmit” kéne csinálni, amit azért mégis hasznosnak tartok. Hát azt csinálom, nézem hogy csepeg a glukóz, és közben mégis nagyon hasznos vagyok a beteg és családja számára. Ha a blogtársakat érdekli akár közölheted is.

Az ausztráliai tűz egy nagy katasztrófa, mi fel sem fogjuk mi van ott. És hogy neked ott (!) is van ismerősöd, – hát az is csodával határos.

A Marian Cozma halála és temetése  is egy országokat összekötő eseménnyé nőtte ki magát. Ezek valódi nagy események, melyek mellett az én beteggondozási akcióm igazán minimális.
Nem vagyok szomorú, de biztatásodra mindenképpen szűkségem van.
Sok szeretettel, Erzsike
   

Jön a tavasz (2)

A Cozma esete tulajdonképpen egy tragikus egyedi eset, amely (akárcsak egy autóbaleset) elvileg bárhol, bárkivel megtörténhet. Mégis, ebben az esetben sokáig visszafolytott indulatok lavinája indult útjára, elsősorban a magyarországi cigánybünözés miatt.
Egy román, egy szerb és egy horvát fiú ünnepelte egy magyar kisgyerek világra jöttét. Akik jó szívvel és naivan megálmodták az Európai Uniót, akik jószívűen és naivan hittek és hisznek a békés egymás mellett élésben, biztos mindig ilyesmiről álmodtak. Ünnepeltek a fiúk, ünnepelt a csapat. Egy román, egy szerb, egy horvát és a magyarok.
És akkor rájuk rontott 15-20 cigány, és gyilkolni kezdett. (Magyar Hírlap)

A fennti cikknek több mint 13 ezer hozzászólása van !! A fennti cikk emberek ezreit vitt utcára, már rendszerellenes tüntetésként.
Valami történt, valami történik Magyarországon ! A magyar nép nem hajlandó többet a rendszer és a rendörség tehetetlenségét tovább elviselni, és ezt végre ki is mondja!
Valami történt azonban a magyar-román kapcsolatban is! Amit politikusok százai nem tudtak (vagy nem akartak) létrehozni, azt most a Cozma halála előidézte.
Magyarok ezrei sokkal szebben beszélnek Romániáról és a román népről, hisz olyan csodás emberek voltak (vannak) köztük mint Cozma, aki Magyarországon egy magyar csapatnak játszott. És akit Veszprémben mindenki szeretett.
Románok ezrei melegséggel, barátsággal beszélnek Magyarországról, ahol Cozma nagyon jól érezte magát és második hazájának tekintette. Szerette Veszprémet és a magyarokat.
A gyász pillanataiban a magyarok és a románok egymásra találtak. Egymást bátorították, vigasztalták, és lassan rájöttek, nem is olyan rossz ez a másik, mint ahogyan azt sokan híresztelik. Példaként egy blogbejegyzés, ahol egy user egy román (!!) blogbejegyzést fordít magyarra:
Olvastam a prosport.ro hozzaszolasait is. Megleptek alaposan. Ilyeneket irtak:
– ezutan Veszprem legyen a roman-magyar baratsag jelszava, es egyben a gyilkos cziganyok elleni harce is.
– Romanianak tegnaptol van egy uj csapata: MKB VESZPREM.
– Ha valamilyen okbol kifolyolag nem tudna az mkb otthon jatszani, Bukarestben 8000 szurkoloja lenne a meccsen.
– eddig utaltam a romanokat de ez matol megvaltozott
Veszprém csapata különgéppel repült Bukarestbe a Cozma temetésére. Már a repülőtéren több ezer (!!) ember hatalmas tapssal fogadta őket, és a temetésen is saját csapatukként fogadták őket a jelenlevő román szurkolók. A magyar edző szerint soha, sehol, még otthon sem, részesültek ilyen fogadtatásban.
Pár nappal hazaérkezésük után otthon Veszprém megnyerte első meccsét, amit nem csak Cozmának hanem a barát román népnek is ajánlottak. Megdöbbentő jelenetek a meccsről:
http://www.sport.ro/handbal/luminile-s-au-stins-la-veszprem-in-memoria-lui-marian-cozma-vezi-cum-a-inceput-primul-meci-fara-el.html?autoplay=true

Mondani sokmindent lehet, mellékelek egy kis link gyüjteményt. Számomra különösen megható a végre feltőrt magyar -román rokonszenv.

Mindig is kedveltem a románokat és imádom Romániát. Tavaly ismét kiváltottam a román útlevelemet, most (teljesen legálisan) osztrák és román útlevél lapul a kabátomban. Sokan kérdezték, hogy, ok, de minek ez neked? Válaszom: csak hogy ott legyen a szívem mellett. bevallom, sokan nem tudtak mit kezdeni válaszommal, de azt úgyis csak olyan érti meg, aki külfödön él.

Jön a tavasz!

Kedves Piroska, Ildikó, Ibi és Enikő, köszönöm szépen az együttérzést és testvéri szeretetet, nagyon jól esik nekem!
Csütörtök este nagyon gyorsan kellett határozzak és cselekedjek, mert azt vettem észre a hírek alapján, hogy azok akik nem tudtak hamar határozni, hogy maradjanak-e vagy menjenek, mikor a tűz közeledett, azok megfizettek az időveszteségért, sajnos jó páran az életükkel…
Nekem két füstriadóztató készülékem van a házban, amit évekkel ezelőtt szereltem be, és minden évben a születésnapom reggelén új elemekkel látom el. Csütörtök este mindkettő beindult, kinéztem és kiszagoltam a házból, és vastagon állt a füst a kőrnyéken! Rögtön megírtam az emailt, remélve így kevesebbet aggódtok, mintha csak eltüntem volna. A kocsimban már vasárnap óta minden olyan dolog ami kedves nekem, már be volt pakolva, éppen csak a macskámat kellett betegyem egy ketrecbe és azzal ugrottam is az autóba.
Az irány számomra mindig a víz fele, a tenger felé vezet ilyen esetben. Hála a jó Istennek az utcákon nem volt nagy forgalom és eléggé jól lehetett látni a füstben. A mobil telefonon felhívtam a barátomat, hogy lássam tud fogadni rögtön? Ez egy olyan barát, hogy az egyik szobáját a házban “Tibor’s room”-nak, Tibor szobájának hív.
A háza egy idillikus helyen van, drága nagyapám szavajárásával kifejezve “az Isten háta mögött” közel a tengerhez. Annyira félreeső hely, még a postáját is a legközelebbi faluban az üzletben tartják meg neki. Víz csak ami a háztetőröl csapolható. A villany is a háztetőn levő fotocellák bisztosítják, a gázat palackokban hozza haza, még a szemetet is ő kell a szemétdombra vigye, vagy elégesse. Az igazi gyönyör a természet, madárdal, kilátás, szabadság, élet élvezet. Még a legközelebbi szomszéd házát sem lehet látni a láthatáron. Közel Robinson Crusoe életmód. A pénteki emailt a legközelebbi faluból kellett küldjem, mert még telefonvonala sincs, csak egy mobilja. Van egy csomó háziállatja, nagyon kedvesek.
A barátom egyedül neveli 9 éves kisfiát és 14 éves lányát. Mesés hely szerintem gyereknevelésre. Azt kell mondjam, hogy nagyon sokat segített rajtam lelkileg és szellemileg egy kicsit kikapcsolódni, a sok rossz hír után.

A rádióban hallottam, hogy az egész város tele volt füsttel, mert a szél hozta le hozzánk csütörtökön. Én attól függetlenül, hogy imádom a házamat, nem kockáztatom meg az életemet érte, mert házakat mindig lehet újraépíteni, de egészséget nem nagyon.
Az utolsó statisztikai adatok a tűzvész tragikus eredményéről: 181 azonosított halott, hetekbe vagy hónapokba fog telni az öszszámot megtudni, 1834 ház földig égve, 4500 négyzetkilóméter erdő elégve, 7500 ember hajléktalan.
Sajnos statisztikailag nem lehet ábrázolni az életben maradottaknak és érintetteknek a lelki, szellemi és fizikai fájdalmát és kárát. De imádkozzunk, hogy minden rosszból valami jobbra virradunk holnap.
Fejezzem be ezt az eseményt egy nagyon megható sztorival: az egyik leégett faluban csak egy egyedüli ház maradt meg, a tulajdonosok hazatérve, az asztalon találtak egy átlátszó tasakban egy levelet a tűzoltóktól és mellékelve egy papír 5 dolláros. “Nagyon szomjasak voltunk és megittunk egy üveg narancslevet, mellékeljük érte az 5 dollárt. Köszönjük szépen és elnézést kérünk.” Hát engem ez a tudat, hogy ilyen emberek között élek, büszkébbnél büszkébbé tesz.
Piroska, teljesen együtt értek veled, hogy most már húzzuk le a függönyt erre a “Pokol” sorozatra, és még egy imát mondjunk mindenkiért. 
Úgy ahogy te nagyon szépen írod: “Talán újra lesz napsütés, meleg szellő, hallani majd a madárdalt, gyönyörködni lehet a virágokban, meg a békét hírdető harangszóban”.
Most pedig szeretnék mindenkit elvarázsolni egy szép helyre, mert egy kicsi kikapcsolódás mindenkinek jól fog esni.
Nagyon szép a Notre Dame, körbe nézhetitek a nyilak segítségével, kattints ide:  http://www.photojpl.com/flash/08notredbs.html
Még egyszer köszönöm a testvéri szeretetet.
Tisztelettel,
SzántóTibor

Pokol (7)

Talán ez lesz az utolsó pokol témám. Remélem.
Talán kiderül az ég. Talán újra lesz napsütés, meleg szellő, hallani majd a madárdalt, gyönyörködni lehet újra a virágokban, meg a békét hirdető harangszóban.
A tragédia hidat kovácsol, hangzott el ma a szép gondolat a még nincs vége temetésen. Valóban.
Így jött létre egy híd köztünk s Tiboron keresztül az ausztráliai bozóttűz ártatlan áldozatai közt.
(Most jelentkezett Tibor röviden, száz kilométerre van otthonától, nem történt semmi baja, egészséges, holnap, vagy holnapután beszámol részletesebben nekem. S én nektek. Vagy megteszi ő maga.)
S így jött létre egy híd a románok és magyarok között. Hátha teherbíró híd lesz!
Míg a temetést néztem, arra gondoltam, hogy íme, ezt az együttérzést, lelki szolidaritást, nem tudták volna elérni a politikusok!…
A tragédia összehozza az embereket. S remélhetőleg a nemzeteket is.

Pokol (6)

Kedves Ildikó, szíves engedelmeddel kiemelem hozzászólásodat, s szívből jövő szép szavaid, gondolataid mellé hozzáillesztem a Harangszó című festményedet is.

Nos, a világ megállíthatatlanul működik. Problémák és problémamegoldások követik folyamatosan egymást.
Mindenkinek megvannak a maga problémái. Neked is, nekem is, de amikor közel kerülünk egymáshoz, akkor a te problémád nem csupán a tiéd lesz, hanem már az enyém is. Lehetsz tőlem több ezer kilométerre, akár a csillagok távlatában is, de most már nem csak te szeretnél a problémádra megoldást találni, hanem én is. És én is úgy félek, mint te, úgyanúgy aggódom, mint te, és még a füstöt is ugyanúgy érzem a tüdőmben kedves Tibor, mint te.
Mi itt most mind veled együtt érzünk, mert amióta megjelentél nálunk, az életünk részévé váltál.
Visszavárunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!