Szerző: HP | feb 12, 2009
Három és negyed percnyi ideje volt. Ennyit szakíthatott a következö gyors, kapkodó párbeszédre Skypeon.
11:53:23 T: Hallo kedves Piroska, nagyon röviden írok, mert az egész környék megtelt füsttel, nem tudom, hogy milyen messze lehet a tűz, de jobb ha szedelőzködök. Majd jelentkezek mikor tudok. Üdv. Tibor
P: Nem igaz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
T: De sajnos igaz.
P: Nagyon aggódom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Jelentkezz, ahogy tudsz!!!!!!!!!!!!!
A Jóisten legyen veled!!!!!!!!!!!!!!!!
T: Nem kell aggódni.
Köszönöm.
P: És ha odáig ér a tüz?!!!!!!!!!!!!!!
Még reszketek bele!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Rögtön jelentkezz, amint tudsz!!!!!!!!!!!!!
T: Azért szedelőzködöm, mert ki akarom hozni a kocsit is a garázsból, mert az ajtó villannyal nyílik ki.
OK
P: Jaj istenem!!!!!!!!!!!!!!
Nagyon várom jelentkezésedet!!!!!!!!!!!!!!!
Ezt most beteszem a blogba, ok?
(kérdésemre már nem válaszolt…)
Szerző: HP | feb 11, 2009
Kedves Piroska!
Legújabb hírek: 181 ártatlan emberi áldozat, több mint egy millió (felbecsült) házi- és vadállat, több mint ezer ház földig leégve, 23 tűz még mindig ég, ezekből kettőt a tegnap este gyújtották keresett tettesek.
Az állam legnagyobb gázfinomító telepe veszélyeztetve van, egy nagy villamos áram termelő telep, éppúgy mint két nagy ivóvíz tároló tó is. Meg van az az esély, hogy a károk megbéníthatják az egész államunkat kereskedelmi szempontból is.
Elszomorító hírek: egy 15 – 22 év körüli kislányokból álló csoport, akik próbálták megmenteni imádott lovaikat, velük együtt odaégtek. Ma este egy gyönyörű kis turista város (Mansfield) van veszélyben, amit Erdélyben Gyergyóhoz a Gyilkos Tó melletti kisvároshoz tudok hasonlítani. (Mindkettőt nagyon szeretem.) Remélem a tűzoltók meg tudják menteni.
Az egyedüli jó hír, az időjárásjelentők azt állítják, hogy még két napig elég hűvös idő lesz, ami kedvező a tűzoltóknak.
Az emberi jóság, testvériség és segítőkészség nagy mértékben mutatkozik itt Ausztráliában. Azok akik Észak Queenslandben hetek óta árvíz alatt vannak, az állami segélyüket (950 dollárt) fejenként, átutaltatták a Victoriai tűzkárosultaknak. A jó Isten áldja meg őket is!
Remélem holnap jobb hírekkel jelentkezhetek.
Köszönöm, Szántó Tibor
Szerző: HP | feb 10, 2009
Kedves Piroska, köszönöm a szívből és lélekből jövő fenti soraidat, és felkérek minden olvasót, hogy egy percre való imát szánjon az összes idáig azonosított 173 ártatlan áldozatért.
A szomorú dolog az, hogy a rendőrség és a riporterek, akik helikopterről látják és követik a tüzet, azt állítják, hogy lehet ez a szám nagyon konzervatív. Ráadásul az új időjárás jelentés szerint, a szél lehet hogy egyeztetni fog egy pár nagy, még mindig égő tüzet, és helyenként a lángok 40 kilométeres frontban haladhatnak.
Az eltűnt barátaimat a rendőrség még nem találta meg, nagyon aggódok értük, és olyan tehetetlennek érzem magam. De néha egy pár fénykép, ebből a nagy szomorúságból felvidítja az ember lelkét. Láttam egy képet, ahol egy tűzoltó üvegből vizet ad egy megégett kis koala macinak…Most már csak 27 nagy tűz van az államban, és ezekből egy pár még hetekig fog égni, a földrajzi fekvésük miatt. Ma éjjel 6 kis falu van veszélyben, attól függetlenül, hogy még a katonaság is segít, lehet, hogy még így sem menekítik meg őket… Imádkozzunk tovább, és reméljük, hogy holnap jobb hírekre virradunk.
Köszönöm,
Szántó Tibor Szerző: HP | feb 9, 2009
Ezt a virágcsokrot, kedves Tibor az általad említett ház (melybe neked kellett volna beköltöznöd!) szénné égett lakóinak képzeletbeli (talán soha nem is lesz) „sírhantjára” szánom. Lélekben. Isten nyugosztalja őket!
Szerző: HP | feb 9, 2009
Láttam a poklot a tévében!!! Már 131 halottat emlegetnek és 750 leégett házat!!! Mondd, hogy messze van tőled a tűz!!!- írtam ma reggel kedves ausztráliai ismerősömnek,Tibornak.
Délben érkezett a válasza:
A tűz tőlem 30 kilométerre van, de most irányt változtatott. Abszolút tragédia ami van. Keresem két barátomat, de még a rendőrség nem tud segíteni. A nyolcvanas években nekem pont ott ajánlottak egy szép kis hobby farmot, de azért nem vettem meg mert zsákutcában volt és erdővel körülvéve. Most abban a házban mindenki halálra égett. Örvendek, hogy az üzleti fejem határozott, és nem a romantikus szívem.
Még mindig több mint 50 tűz ég, és sajnos a halottak száma csak növekedni fog, mert vannak falvak, amelyek teljesen le vannak égve, de csak helikopterről látják, mert körülöttük még mindig minden ég. Ez lesz államunk legnagyobb természeti tragédiája, amióta a fehér ember ide tette be a lábát. Borsózik a hátam mikor erre gondolok. Itt most nemzeti gyász van… Még a lelkem is sír. Ezek a hegyek itt a közelemben oly mesések voltak, s oly sok szép emlék köt hozzájuk, hiszen már több mint 30 éve járogatok oda fel. Most egy darabig nem lesz erőm hozzá… Remélem a barátaimat életben fogják megtalálni…
A szomorú az, hogy európaiak fel sem tudják fogni, hogy itt milyen egy erdőtűz. A nagy mennyiségű eukaliptusz olaj ami a fákban van, mennyire serkenti a tüzet. Helyenként 8 éve nem volt egy rendes eső még. S ez a nagy hőség, ami az utóbbi hetekben volt, hát az nem emberi…
Szerző: HP | feb 8, 2009
Még mondja valaki, hogy nincs gondolatátvitel!!! Az este beszéltünk a hetekkel ezelőtt “eltűnt” Gugyerákról, hogy mennyire sajnáljuk visszavonulását, erre megérkezik ma a hír, méghozzá írásban! Hamar közzé is teszem! S hogy egyeztessük a dolgokat, az Ildikó képét is mellé illesztem, mert neki sikerült “meglesnie” a horkoló Gugyerákot s hamar lefestette.
Gugyerák és a tankhadoszlop
Gugyerák nemrég konferencián járt, ahol egy-egy szoba jutott a résztvevő férfiaknak és hölgyeknek. Gugyerák viccesen tömegszállásként emlegette a két szobát, de mivel hősünk nem pártelnök, nem politikus, sem egyéb fő-fő, ezért kiválóan megfelelt neki a hűvös hálószoba, a sok-sok hálótárssal egyetemben.
A magyar nótacsokor egyenkénti számbavétele után, végre Gugyerák is ágyba került. Valamikor hajnalban. Csakhogy kiderült: az egyik kedves résztvevő kiválóan tudja utánozni egy bevetésre induló tankhadosztály hangját. Egyszerűbben fogalmazva, és a tankokat mellőzve: horkolt az istenadta, teli tüdővel.
Több ágyról is kétségbeesett sóhajtozás hallatszott, mások pedig türelmetlenül forgolódtak egyik oldalukról a másikra. Hűha – gondolta Gugyerák és előkotorászta az extrém alkalmakra tartogatott füldugót. Nem segített. A tankok továbbra is hatalmas hangzavar közepette vonultak a harctérre.
Gugyerák, kínjában öt percig nevetett, igaz, a sóhajtozókra és a forgolódókra való tekintettel csak magában.
Aztán a tankok fölött győzött a fáradtság. Gugyerák ugyanis annyira álmos volt, hogy öt perc múlva csatazaj ide, tankhadoszlop oda, békés hortyogással elaludt.
Fábián Tibor
Hozzászólások