Tudnak még futballozni is a fehér elefántok. De milyen jól! Berúgják az ügyetlen (vagy magát ügyetlennek megjátszó) kapusnak a gólt. S utána ormányuk lengetésével köszönik meg a közönség tapsát.
A kép közepén látható a levegőbe rugott labda, háttérben meg a dzsungel.
A fehér elefántok ölelni tudnak. Gyöngéden. Azt is gyöngéden.
Ölelés közben négy dolgot féltettem. A számat, nehogy az ormányukból valami belekerüljön, a táskámat, a fényképezőgépemet meg a szemüvegemet. Ez utóbbit leginkább. Féltem nehogy eltörjön, mert akkor nagy árat fizettem volna ezért a kettős ölelésért… Igy megúsztam egy füzér banánnal.
Egy évszázaddal ezelőtt Thaiföldön még legalább százezer elefánt élt, ma sajnos, kihaló félben van. Ezért védett állat. A legveszélyeztetebb első tíz faj közt szerepel.
A vadon élő ázsiai elefántok számát ma olyan ezer-kétezerre becsülik, ezzel szemben a képzett, betanított, foglalkoztatottaké három-négyezer.
Öt éves korukban kezdik a dresszírozást, tíz évesen vizsgáznak! A tanult elefántok 23 jelszóra is képesek engedelmeskedni.
Vad afrikai rokonaikkal szemben az indiai elefántok könnyen szelídíthetők.
Ma elősorban fakitermelésre, vadászatra, szállításra, építkezésre, általában nehéz fizikai munkára befogott állatok. (Egy évtizeddel ezelőtt történt, hogy Thaiföldön beszüntették az erdőírtást, így az arra kiképzett elefántok munkanélküliek maradtak. Burmában és más környező országokban kellett új munkalehetőséget keressenek maguknak.)
Olyan sikerük szegény nehéz fizikai munkásoknak nincs, mint a turizmus szolgálatában álló társaiknak. Nem kapnak ajándékba banánt, nem kapnak tapsot, elismerést, csak korbácsot
Az ókori csatákban a harckocsik szerepét töltötték be. Az élvonalban álltak. Ma ott sincs rájuk szükség. Így csak az elefánt farmokon harci díszbe öltözve mutathatják be csatajelenetek formájában az általában szép számban összegyűlt közönségnek, hogy mire voltak képesek őseik.
A vad elefántok csordákban élnek. 8-30 nöstény és fiatal alkot egy-egy csordát. A csorda egyedei rokonok: anyák, lányaik, lánytestvéreik. A legidősebb egyed vezeti és tartja össze a csordát.
A hímek magányosan vagy kisebb csordákba tömörülnek. Párzáskor a női csordákhoz kapcsolódnak, akár pár hónapra is. Mivel a hímek nem túl agresszívek egymás közt, ezért a nöstények közt több hím is előfordulhat.
Az anya átlag 640 napig, tehát szinte két évig(!) hordja magzatát, s 3-4 évenként szül. Az újszülött bár 100 kilót nyom (!) és hamarosan talpraáll és járni kezd. És érdekes, hogy nemcsak az anyjától szopik az elefánt borjú, hanem a csorda más nöstényei is etetik. A szájával szopik. Féléves kortól fűvel is kezd táplálkozni, amit az ormányával tép le és visz szájába. De a szopást csak másfél éves korában fejezi be.
A fiatal hímeket 7-8 éves korukban elkergetik a csordából s akkor vagy önálló csordába tömörülnek a fiatalok, vagy egy öreg hím mellé szegődnek.
15-17 éves koruktól felnőtteknek tekinthetők. A hímek 20 éves korukban válnak ivaréretté, a nöstények hamarabb, 15-17 évesen már párzásra érettek.
Szeretik a vizet. Naponta 140 litert is isznak, ezért, ha lehet, víz közelében tartózkodnak. S közben szívesen fürödnek.
A vadon élő elefántok a nappali nagymelegben alszanak, szürkületben és éjjel járnak táplálék után. Az ennivalót ormányukkal tépik le s viszik szájukba. Elsősorban bambuszt fogyasztanak, de nem válogatósak, megeszik a különféle ágakat, fakérget, leveleket, gyökereket, füvet, virágokat, gyümölcsöket.
Naponta 150-250 kilogramm táplálékot dolgoznak fel. (Vajon nem túl sok?) Nem, mert hatalmas étvágyuk egyenes arányban áll testük terjedelmével. Annak a 3000-5000 kilós tömegnek bizony étel kell! Naponta legalább egyszer isznak.
A turistáktól a bámulásért, simogatásért, fotózásért, filmezésért jutalmat várnak. Igaz, kinyilvánítás nélkül. De szívesen fogadják a felkínált banánt, vagy bambuszt. S azokat kötegekben vásárolhatja meg az ember a helyszínen álló barakkokban.
Hozzászólások