Szerző: HP | jan 13, 2009
Elárulom, a fehér színű elefánt szinte olyan ritka, mint a fehér holló.
De az indiai elefántok között előfordulnak itt-ott, ritkán albino példányok is. (Éppen most találtak egyet valamelyik országban a vadonban. Nagy szenzáció!) S azok rendkívül nagy megbecsülésben részesülnek. (Indiában még nagyobb kultusznak örvendenek, mint a thaiok körében).
A fehér elefánt szerencsét hoz!!!
Legendák számolnak be arról, hogy régen az uralkodók képesek voltak háborút indítani egy-egy fehér elefánt birtoklásáért. S ez érthető, hiszen a ritka állat biztosította az uralkodó sikerét, az országnak meg stabilitást, gazdasági felvirágzást, bőséges termést garantált. S ráadásul elhárította az összes bajokat.
Nem csoda hogy templomaikat a thaiok fehér elefántokkal (is) díszítették, s az sem csoda, hogy a szuvenír tárgyak közt ma a szerencsét hozó fehér elefán aratja a legnagyobb sikert. (Nekem is van pár darab a tulajdonomban.)
Mivel az indiai elefántok közül kerültek/kerülnek ki az irigyelt/óhajtott/áhított/imádott fehér elefántok, az egész fajra kiterjedt a fogalom.
A képen látható állat tehát egy fehér elefánt (!), mégha a színe nem is arról tanuskodik!
Feltűnő volt számunkra, hogy mennyire szerette, élvezte, ha fotóztuk. Türelmesen “beállt” a képhez, kitárta gyönyörű, pettyes- fodros füleit is, s békésen várakozott, amíg kellett.
Szerző: HP | jan 12, 2009
És most meséljem el, miért választottam éppen elefántot a “stílszerű” vendégfogadáshoz.
Először is, nem akármilyen elefántról van szó, hanem a fehér elefántról, vagy ázsiai elefántról, amelyet még indiai elefántnak is neveznek. Tudományos neve: Elephas maximus.
Bőre tulajdonképpen nem fehér, hanem szürke, sőt fekete, fülei fodrosak, rózsaszínű, barna pettyekkel, foltokkal diszítettek. Nyaka és ormánya is hasonlóképpen.
Földünk második legnagyobb szárazföldi állata. Csak rokona, a barna színű, vadon élő afrikai elefánt előzi meg.
Magassága 2,5-3 méter, súlya pedig 3-5 tonna közt ingadozik.
60-70 évet élnek. Általában 17- 20 éves korukban ismerik meg a szerelmet s viselik “következményeit”.
Elmondom, bemutatom a továbbiakban, hogy én mi mindent tapasztaltam Thaiföldön ezzel a kedves állattal kapcsolatban.
( A mellékelt fotón látható, hogy az elefánt hátán ülő férfi hogyan tartja fogva az állat fülét. Talán azért teszi, hogy az állat puszta kedvességből, szeretetből simogatásomat viszonozva, nehogy meglegyintsen vele, s felborítson…)
Szerző: HP | jan 8, 2009
Kedves barátaim, szeretettel meghívlak Benneteket hétvégére egy kis összejövetelre, hadd „emésszük” meg közösen társaságunk két férfitagja, Tibor és Gugyerák távozását.
Miután alaposan kisírtuk magunkat s letöröltük utolsó gyászkönnyeinket, kiderült, hogy tulajdonképpen nem hagytak el bennünket, csak elköltöztek. Elköltöztek a „szomszédból”. De megígérték, hogy időnként meglátogatnak, Hát ez van.
Megtudtam új lakcímüket is. Illetve, egyelőre csak a Tiborét. Ez már biztos, ő itt található meg, valami „nagyfőnök”: http://harangszo.blogspot.com/
Kérdeztem merre van az új háza/otthona, milyen országban, milyen földrészen. Azt válaszolta, hogy a világhálón. (Jesszusom, vajon mivel tud akkor közénk jönni?! S mi hogyan látogathatjuk meg őt?! Rakétával, léggömbbel, vagy „szimpla” repülővel?)
Nem, sokkal egyszerűbb a dolog, világosított fel, egyszerű kattintással, mintha röviden becsengetne az ember, s máris kinyilik ajtaja. (Na ezt kipróbáljuk, érdekesnek igérkezik! Ilyent még soha, de soha nem tapasztaltunk!)
A Gugyerák címe még nem ismert. Azaz még nem hozta nyilvánosságra. Azt hiszem, ő valamit takargat. Nem akarok pletykálni, de úgy érzem valami nőügy van a dolog háta mögött. Majd Ildikó hátha többet fog mesélni róla. Egyelőre csak a nevét árulta el nekem (de az titok), és hogy „odavan” Gugyerákért..
Nem, nem Angeliqueról van szó, ő ottmaradt Brüsszelben. Az csak egy rövid ideig tartó mámor volt Gugyerák életében, ami a kerekasztal körül készült kibontakozni, virágba szökni, de megzavarta egy árgus szemekkel figyelő, féltékeny harmadik személy jelenléte. Így maradt „bimbóban”.
Most másról van szó. Többet én sem tudok a dologról, Ildikó majd informál bennünket, ha találkozunk.
(Megsúgom, ennek a Gugyeráknak nagy sikere van a nők körében. Ha kackiásan fejére illeszti széles karimájú kalapját s felpattan lovára, nincs az a fehérnép, aki közömbös maradna a látványtól.)
Ha valamelyikötök arrafelé jár, kérem szóljon be Tibornak az említett http-címre, hogy el ne felejtse az időpontot, s feltétlenül hozza a barátját is, Gugyerákot, ha már kipihente a disznóvágás fáradalmait, s kigyógyult a disznótor okozta megterhelő élvezetekből.Elárulom ugyanis, de csak nektek (!) hogy Ildikó lehet hozza magával „őt”.
A találkozó itt lesz nálam, a nyírfasor kezdeténél, vasárnap délután 3-kor, s előtte kérlek jelezzétek, hogy mivel érkeztek. Én majd elefánt háton várlak az ajtóban, fejemen a thai kalappal, rajta a fenti bokrétával. Jól nézzétek meg, mert arról tudtok felismerni (a nagy tömegben)!
Úgy érzem, izgalmas találkozásnak nézünk elébe!
Szeretettel várlak!
Szerző: HP | jan 6, 2009
A következő figyelemre méltó sorokat kaptam Csíkszeredából.
Piroska, örülök, hogy drukkoltál Korodi Attilának, nekem tanítványom volt itt Csíkban, a legelső matek-fizika osztályban, amelyet tanítottam. Én is drukkoltam neki, nagyjából kimondottan miatta mentem el szavazni, egyébként már kiábrándultam az egész RMDSZ-ből és mindenfajta politikából itthon, de Attila megérdemelte.
(Mit beszélsz?! Hát ez nem igaz!!! És bekerült? Kivül álló vagyok, nem ismerem az eseményeket, de tájékoztass róla, mert érdekel mi történt vele.
Olga, egyik ámulatból a másikba esem!- írtam én.)
Igen, Korodi Attila most már parlamenti képviselőnk (azelőtt négy évig volt környezetvédelmi miniszter és azt hiszem jól járt vele az RMDSZ, talpraesett, értelmes, fiatal és eltérően egyes magyar anyanyelvű politikusainktól, nagyon jól és szépen beszél románul). Egyébként ő tizedikes korától készült tudatosan a kimondottan politikai pályafutásra és erre nagyon rá is dolgozott, tehát nem kezdő, viszont amolyan “pártfogó” is kell egy ilyenhez, ő szerencsés is volt, megkapta.
A tanév megnyitóinkon általában ő a meghívott, meg természetesen elég sok rendezvényre meghívják itt, hiszen ő jutott úgymond a politikai ranglétrán a legmagasabbra (és emellett négy évvel ezelőtt a saját tíz éves érettségi találkozóját nem tudta megnyitni, mert visszahívták Bukarestbe, este későn érkezett meg csak…)
Egyébként Attilának 2008-ban született az első gyereke, ha jól tudom, Eszter (ritkán találkozom vele, Bukarestben él, származásilag pedig tusnádfürdői).
Még annyit, hogy én nagyon szerettem, mint tanítványt Attilát és mai napig, ha betéved az iskolánkba, megkeres, ha csak egy pillanatra is. 1995-ben érettségizett és az ősszel elnevettük (a tanévnyitón), hogy milyen érdekes az élet, mert az Attila bátyja tanította viszont az én fiamat (aki most elsőéves egyetemista).
Szóval, emlékszel, a tanári pálya nagy-nagy elégtételei….
Attilával sajnos nincs képem, helyette küldök egy másikat. Júniusban készült a nyolcadikos osztályommal a “billegésen”.
A nagyok „ballagnak”, a nyolcadikosok pedig „billegnek” – ezt a megnevezést egyik kollégám találta ki, és azóta használjuk.
Csókolom, szia!
Szerző: HP | jan 4, 2009
Thaiföldön mindenféle piac létezik (reggeli, délelőtti, délutáni, éjszakai), de legérdekesebb számunkra az úszó pac volt. Olyan nálunk nincs. Az tipikus ázsiai jelenség.
Bangkokból olyan 40 perc alatt értünk autóval Thaiföld legnyüzsgőbb úszópiacára (Damnernsaudak), ahová szállítják áruikat gazdagon megrakott csónakjaikon a környékbeli termelők.
A nem kimondottan tiszta vízben nagy lótuszvirág csomók közt haladunk a cél felé, mondtam rá diktafonomra. A parton hatalmas banánfűzérek lógnak a fákról, s gyönyörű ismeretlen virágok üdvözölnek. Kétoldalt zajlik az élet a lábakon, karókon, cövekeken álló házakban. Azaz főleg előttük. Mert az események a vizen, meg a parton játszódnak. A házak csak kulisszák.
Mellettünk karcsú csónakok suhannak, megrakva ismert és ismeretlen gyümölcsökkel (mangó, papaja, banán, ananász, kókusz, meg sok egyéb), kész ételekkel, italokkal, faragott tárgyakkal s egyéb áruval. Ernyőhöz hasonló rizsszalmából font kalapjuk alatt mosolyognak a csónakból árujukat kínáló asszonyok.
Én csak egy kalapot vásároltam magamnak, amire igen-igen nagy szükségem volt abban a nagy hőségben. Az elefánt hátán később azzal utaztam a dzsungelben. S azóta is, ha rátekintek riedi lakásomban, mindig egy csepp mosoly költözik szívembe…
Szerző: HP | dec 30, 2008
Mindnyájatoknak BÚÉK, kedves barátaim, társaim és olvasóim!
Kívánságaimat ezúttal virágokba csomagoltam. Gondosan és nagy szeretettel.
Minden hónapra egy virágot készítettem! Tessék kibontani őket sorban, hogy szabaddá váljanak és teljesüljenek! Van bennük: békesség, szeretet, megértés, siker, egészség, harmónia, öröm, vidámság és még sok hasonló jókívánság. Legyen mindezekben részetek! Minden hónapban, egész évben!
Hozzászólások