Szerző: HP | aug 31, 2008
Készülök szemműtétre a jövő héten. Te készülsz Temesvárra. Már itt van szeptember, az idő is lehűlt, a nyárnak vége. Hosszú nyár volt, egy csomó esemény, fáradt vagyok. Majd jelentkezem ha túl leszek a műtéten. Nem nagy dolog, de egy pár napig Kolozsváron kell maradjak. Vigyázz magadra, sok sikert: Erzsike
Erzsike drága, szorítjuk markunkat műtéted sikere érdekében. Nem nevezed nagy dolognak, de ezt csak mint orvosnő mondod. Hogy izgulsz, mint Erzsike, abban biztosak vagyunk. Ezért lélekben valamennyien melletted leszünk! S kívánjuk, hogy rövidesen kapcsolódj be újra társaságunkba, mint „ a régi szép időkben” tetted, vidáman, humorosan, kedvesen.
Szerző: HP | aug 31, 2008
Az előadással egyidőben, ha valaki nem kívánja megtekinteni a kosztümös „horror” játékot, a városka vásárterén szabadtéri koncerten vehet részt.Ha nekem választanom lehetne, én a kockajátékot nézném meg. Eddig még nem sikerült. De bízom benne, hogy egyszer megadatik, talán jövőben, hátha akad kisérőtárs hozzá. Ha jövőben sem sikerül, akkor további két év múlva. Akkor se lesz késő, mert nincs korhoz kötve.
Apropó, kor. A belépő felnőtteknek 13, gyermekeknek 5 euróba kerül.
Azt sem láttam, csak a faluban jártam, egykori állatorvos tanítványomnál, aki (friss oszták jövevényként magyar nyelvet tanítottam a népfőiskolán) a kurzusomat látogatta. Akkor hallottam először az eseményről, de akkor még alig értettem valamit a magyarázatából. Az elmondottakról könyvekből, meg a sajtóból értesültem.
Még csak annyit befejezésként, hogy ha dobókockát, vagy kockadobást látok, mindig a frankenburgi kegyetlen történelmi esemény jut eszembe. S enyhén kiráz tőle a hideg…
De kihasználva ezt a „mézesmadzagot” a leleményes szervezők kiterjesztették más területekre is a „lépesmézet”.
Van már Kockajáték utca a faluban, benne a tavaly felavatott Kockajáték Házzal, amelyben többek közt Kockajáték kiállítás tekinthető meg, de szerveznek Kockajáték túrákat is, kiadtak Kockajátékkönyvet, amelyből tájékozódni lehet a 17.századi parasztfelkelésekről, illetve a Harmincéves háborúról.
S az csak természetes, hogy a vendégek kedvükre vásárolhatnak különféle szuvenírtárgyakat is az említett témával kapcsolatban.
Ötletekben nincs hiány, sem turistákban, jön tehát a pénz. Frankenburg ezzel a kockajátékkal csalogatja a vendégeket, a szomszédos helységek teljesen mással.
Mindent a turizmusért jeligére müködik az egész apparátus. Méghozzá sikerrel. Le a kalappal!
Szerző: HP | aug 29, 2008
Az eseménysorozatot az váltotta ki, hogy a hatóságok elűzték a falu protestáns lelkészét és katolikus papot akartak helyébe tenni.A meg nem kérdezett hívek erre fellázadtak, fegyvert fogtak, bekerítették a paplakot, templomot, valamint a kastélyt.
A bajor helytartó, (Bajorországhoz tartozott akkor e vidék) Herberstorff gróf, kegyelmet ígért a felkelőknek, ha abbahagyják a lázongást, s lenyugszanak. Igéretét azonban nem tartotta be. Sőt, kegyetlen módon megtorolta az eseményt. Az összefogott felkelő parasztokat gmundeni kastélyának börtönébe záratta és megkínoztatta.
Majd a 36 vezért elővezette s eljátszatta velük a hírhedt kockajátékot. (Azon a réten történt az esemény, ahol ma a szabadtéri előadásokat rendezik. 1625 május 14.- ét írtak a naptárak.)
Nagy nézőközönség szemeláttára kettesével elővezették a parasztfelkelés vezéreit , összesen 36-t, s odatették őket, hogy dobjanak kockát. Amelyik többet dobott, kegyelmet kapott, amelyik kevesebbet, azt ott helyben, akasztották is fel a fára. (Az akasztófaként szolgáló öreg, védetté nyilvánított hársfa ma is él, s alatta egy komor hatású szobor utal a borzalmas eseményre.)
A kockajáték tehát élet-halál kérdése volt. 17 személyt akasztottak fel a helyszínen.
A sors iróniája: a grófot saját kastélya udvarán ütötte le fejszéjével egy paraszt. (Földi maradványai a szomszédos helységben, Altmünsterben a templom szentélyében nyugszanak. Misék idején letakarják a fehér márvány siremléket…)
S még valami: a kosztümös játékot a kockajátékban résztvett parasztok utódai játszák…
Szerző: HP | aug 28, 2008
A napokban jártam arra s gondoltam, megírom a történetet.A lakóhelyem, Ried közelében fekszik a kis, alig ötezer lakosú városka, Frankenburg.
Arról nevezetes, hogy ma Európa legnagyobb szabadtéri színpadán (mert azt mondhatja magáénak!) 1925 óta kétévenként 400 szereplő fellépésével a történelem egyik legkegyetlenebb eseményét elevenítik fel, háromezer néző előtt. Ennyi személynek tudnak ülőhelyet biztosítani a falu közelében lévő réten, hogy végignézze a kosztümös előadást. (Mezőn tartják, de meg van ott kérem minden szépen szervezve: ingyenes parkolóhelyek személygépkocsiknak és buszoknak, sőt a mozgássérülteket külön járművek szállítják a városközpontból a helyszínre.)
A környéken nagy plakátok hírdetik már hetekkel előtte a Frankenburgi kockajátékokat.
Az előadásokra ernyővel, meleg ruhával, esetleg pléddel felszerelve érkeznek a látogatók, mert este fél kilenckor kezdődik az előadás és jól belenyúlik az éjszakába.
Az előadás a parasztlázadások és vallásháborúk időszakában, 1625-ben a helységben lezajlott szörnyű eseményre emlékeztet, amikor Luther protestáns tanainak elterjedése egyre nagyobb méreteket öltött, s egyre kegyetlenebb, erőszakosabb módszerekkel próbálták azt megakadályozni.
Szerző: HP | aug 25, 2008
Mielőtt befejezném írásomat, szeretnék neked valamit megköszönni, Manfred.Egy szép gondolatodat, egy szép gesztusodat, ami nekem igen-igen jólesett.
Mikor azt írtam szomorúan, hogy sajnos nem sikerült lefordíttatnom németre és spanyolra a szövegemet, hogy te is megértsd, azt válaszoltad, ne bánjam, hagyjam így az én nyelvemen, mert lehet hogy egy fordítással elvesznének belőle dallamok…
Adios, Manfred!
A nevedet megjegyezzük. Én is, a gyermekeim is, az unokáim is. Sőt még azok is, akik e könyvet kézbe veszik!!!
Örülök a történetednek! Fessél tovább és szerezz másoknak is örömet képeiddel!
Adios! Auf Wiedersehen! Good bye! Au revoir ! Ciao! Arrivederci ! Viszontlátásra!
Horváth Piroska, Ausztria
Szerző: HP | aug 23, 2008
Afrikai táncosnőim
Ez nem igaz! Ez nem lehet igaz! Eredeti?! Igen, az, eredeti! Elküldte nekem a kedvenc képemet! Azt, amelyet mindennap megnéztem az internetben, míg egyszercsak eltűnt. Eltűnt az oldalamról. De csak ez ! A kedvenc ! A többi ottmaradt.
Nem akartam hinni a szememnek, hiszen én nem törültem ki!… Mi történhetett? Valami rossz gombot nyomtam volna meg mégis, és kitörültem?!
Hamar ráklikkeltem az ő oldalára, onnan is eltűntek a képek. Csak egy maradt. Hát ez meg mi?! Felborult a rendszer?!
S akkor megláttam a búcsúját, értesülve belőle, hogy kilép a társaságból. Hirtelen csalódást éreztem.
Mi történt? Miért tetted ezt? Megbántottak? Megbántottak, mint annyi sok mást? – kérdeztem. Hiányoznak a képeid!!!
Nekem nagyon hiányoztak. Főleg az “afrikai táncosnők”. Ők hiányoztak legjobban. Az ő látványuk. Bűntudattal bevallom, hogy megpróbáltam őket leutánozni, de nem ment. Az én (vázlat)táncosnőim nem lettek ilyen sikkesek, légiesek, mint ezek. Úgyhogy abbahagytam az egészet.
Ilyent csak ő tud festeni…
Hozzászólások