Szerző: HP | aug 21, 2008
Hola, Piroska! (ejt. olá) mindig így kezdte leveleit és Adios-al búcsúzott. Sokat használt kifejezése volt az “alles klaro” (minden világos, minden rendben).Tulajdonképpen ő figyelt fel rám a Stern View Fotokommunity nevű honlapján, ahol 1-2 évig aktívan tevékenykedtem. Aztán teljesen elhanyagoltam. Időhiány miatt. Ö ki is állt belőle.
De a képeim (ha jól tudom, vagy 45) még mindig benne vannak http://view.stern.de/v2/profile/24505/ s a rendszer jelzi, hogy 4756 látogatóm volt. Annyian nézték meg őket, azaz (ne legyek nagyképű!) kattintottak rájuk, vagy fűztek megjegyzést hozzájuk.
Ez történt Manfreddal is. (Bluebird a művész neve!) Az afrikai képeimre figyelt fel. Nice and beauty…africa in my heart… (Lehet most is ott van, Afrikában, mert nem válaszolta meg a frissen küldött mailemet). Szóval nagy Afrika imádó.
Tetszenek a képeid. Te is művész vagy?- kérdezte “ismeretségünk” elején.
Hoppá!- most erre mit válaszoljak?!
Próbáltam kitérőt keresni: A képeket én festettem.
De, te is festő vagy ?!- kérdezett vissza.
Jein, vagyis igen is, meg nem is. S akkor elmeséltem röviden az élettörténetemet. Ezzel elkezdődött a személyes mail kontaktusunk.
Kiderült, hogy ő is “jein”,mert civilben egy ismert repülőtársaságnál dolgozik, a repülőgépek “doktoraként”. Ha valami elromlik a gépen, azonnal, ott helyben megjavítja.
Ő is hobbyfestő. De sok-sok kiállítás áll a háta mögött különböző városokban, országokban, kontinenseken. És ő is akrillal dolgozik és szereti az élénk színeket.
Bejárta a nagyvilágot és sok-sok élményt szívott magába. Azokat vetíti ki most vásznaira.
Szerző: HP | aug 19, 2008
Good Morning from Barcelona!Hola liebe Piroska!
Általában így kezdte levelét, s továbbra is dominált a soknyelvűség.
Egy alkalommal küldött egyszerre vagy 40 képet. Úgy megtelt vele a komputerem, hogy blokálódott. Nem tudtam se kilépni, se becsukni. Akkor azt kellett tennem, amit tudom nem szabad, kikapcsoltam az áramot s kihúztam gépemből az akut.
Szerencsére nem lett komoly baj belőle, éjszaka aztán, míg kikapcsolva pihent komputerem, szépen lehozta a képeket sorban, mind a negyvenet.
Ezután jöttek részemről a kérdések, részéről meg a válaszok.
Mit ábrázol az első két kép?
Csilét, de kiveheted.
S mi legyen a Mery Christmas fotókkal? Azokat hova tegyem be?
Jaj, azok véletlenül csúsztak bele.
Szóval adódnak (!) problémák, ha egy könyvet két ember készít, akiket ezer km választ el egymástól, s ráadásul nem is ismerik egymást személyesen.
A könyv különben megtekinthető az internetben a következő címre kattintva: www.lulu.com/bluebird
Szerző: HP | aug 18, 2008
Ott volt ő is Hadadon? – kérdeztem Tiborra, amint megemlítette, hogy könyvének Lukácsi Éva a „lelke“. Az ő segítsége nélkül nem tudott volna megszületni a kötet.
Nem ismerhetem, értesültem válaszából, nem volt ott Hadadon. Amerikában él.
Hoppá, kaptam fel fejem, lehet ez a könyv is egy internet kapcsolat „szülöttje“, akár az enyém, az Africa Dance.
Úgy van, győződtem meg rövidesen. Mindkét munka virtuális kooperáció eredménye.
Mindkét kötet egy férfi és egy nő terméke, melyek messze élnek egymástól. Modern bébik, gondolkodtam el a dolgon. Kissé „lombik bébik“, melyeknek „szülei“ nem is ismerik személyesen egymást. (Vagy csak futólag, rövid ideig találkoztak, mint a Wass Albert kötet esetében). A furcsa bébik „virtuális nász” eredményei. (Most száguld a fantáziám, nem kell komolyan venni kifejezéseimet!)
Az Africa Dance-et én szerkesztettem, s a barcelonai festőművész, Bluebird adatta ki Amerikában. Az ő képeit s az én „Afrikai táncosnőim” című magyar nyelvű írásomat tartalmazza.
A könyv német nyelven folytatott mail kapcsolat, azaz virtuális postaváltás eredménye. Sem előtte, sem utána személyesen nem találkoztunk.
Dehát vegyünk közelebbi példát! Az Erdély.ma honlap főszerkesztőjét sem ismerem személyesen, mégis, ha megszólítjuk egymást Skype-on, úgy intézzük el tömör, gyors megbeszéléseinket, mintha a tegnap találkoztunk volna.
Csak blogom hozzászólóit ismerem. Illetve őket sem mind. Nem találkoztam sem a kaliforniai Andreával (synflower), sem az ausztáliai Ibivel (Ebby), sem a franciaországi Julie-vel, akik bekukkintottak egy, vagy néhány üdvözlés erejéig valamelyik anyagomba. Mégis ismerősként köszöntjük egymást, ha hozzámszólnak.
Szerző: HP | aug 14, 2008
Én ezt a témát megírnám folytatásként a Gratulálunkhoz, írtam Tibornak, mert hasonlóságot látok az én esetemmel, amiből született az Africa Dance. Ezért kérlek írd le röviden:Ismeritek-e egymást személyesen?
Hogy kerültetek össze?
Hogy született az ötlet?
Mi az ő része? Mi a tied?
Lesz-e folytatás?
Köszi
Tibor válasza:
Neked nem tudok – és nem is szabad – ellenállnom!:))
Szóval Lukácsi Éva Magyarországról elszármazott református lelkipásztor. Jelenleg az Egyesült Államokban, Miami-ban teljesít lelkészi szolgálatot, lelkészférjével egyetemben.
Mivel sokat foglalkozott Wass Albert személyével, népszerűsítésével, s a Wass-családdal is kapcsolatban állt, őt is megkerestem anno egy interjú erejéig. E-mailben készült a beszélgetés. Személyesen majd csak egy-két év múlva találkoztunk, Nagyváradon.
Ő adta az ötletet és sorolta a rengeteg lehetséges interjúalanyt az interjúsorozathoz. A Wass-rokonság nagy része nem beszél már magyarul, ezért a kapcsolatfelvétel mellett Lukácsi Éva a fordítás munkáját is magára vállalta.
Szóval oroszlánrésze van abban, hogy az interjúsorozat létrejött, illetve kötetben is megjelent.
Folytatás egyelőre nem lesz, legalább is egyelőre.
Jelenlegi terveim között az szerepel, hogy az elmúlt mintegy 10 év alatt írt publicisztikáim válogatását rendezem sajtó alá. A kézirat nagyjából már összeállt, “már csak” a kiadókeresés rögös útja van hátra.
Tibor
Szerző: HP | aug 6, 2008
Németországban ismerősökkel a találkozás időpontját előre meg kell beszélni s azt pontosan betartani. Illetlenség késni. Telefonon be kell jelenteni, hogyha valakit meg akarunk látogatni, jobban mondva előbb megkérdezni: Nem zavarlak, ha beugrok hozzád délután? Sőt, nagyon örülök. Hánykor jössz? Öt óra megfelel? Igen. Na, jó, akkor ötkor találkozunk. S abból az öt órából nem lehet mondjuk fél hat, mert az illetlenség. A német pontosság kötelező. A késés megbocsáthatatlan bűn.Váratlanul pedig még ismerősökhöz sem illik beállítani. Egy idegen országból jött turistának nem tanácsos megállapítani Németországban, hogy az emberek jól élnek, mert rögtön bebizonyítják az ellenkezőjét.
Bécsben a hónap első vasárnapján ingyenesek a múzeumok. De mikor én egyik vasárnap jó korán elindultam, hogy amíg a lábam bírja, addig barangolok a múzeumokban, a helyszínen kiderült, hogy az illető múzeum nem múzeum, hanem galéria, vagy mondjuk gyűjtemény, vagy mit tudom én micsoda, tehát nem ingyenes.
A sok rohangálás után végül csak két igazi múzeumot találtam, ahol valóban nem kellett fizessek belépőt, de ahol hihetetlen embertömeg fogadott, így jóformán élvezhetetlen volt, – ez a hintómúzeum, meg a villamosmúzeum volt.
Szerző: HP | aug 4, 2008
A francia templomok nagy része sötét, az automatába pénzt kell bedobni, hogy 10 percre felgyúljon a villany. Egyes templomokban, ha leül a padba a látogató istentisztelet idején, rövidesen hozzámegy és pénzt kér tőle a „chaisière“. Singapurban, ahol a kriminalitást csak filmekből ismerik, ahol nem tudják mi az, ellopni valamit, oly nagy fokú a tisztasággal szembeni követelmény is, hogy ha valaki egy nyilvános toilettet nem hagy tökéletesen tisztán, 150 singapuri dollár pénzbüntetést kap, ami kb 75 eurónak felel meg. Egy földre köpést 200 dollárral büntetnek. Hihetetlen, de így van, aki cigaretta véget dob a földre, az nem kevesebb, mint 500 dollárt kell fizessen érte. A rágógumival való kereskedelem, gondolom éppen a nagyfokú tisztaság miatt, egyenesen tiltott Singapurban.
Dubaiban státuszszimbólum a versenyteve. Mert sólymokat, vagy luxusautókat gyűjteni, bárki megengedheti magának, lévén nagyon magas az életszinvonal, de versenytevékkel csak a leggazdagabbak rendelkeznek.
Hozzászólások