Szerző: HP | Júl 16, 2008
A spanyolok rendkívül udvariasak a külföldivel szemben. Annyira szivélyesen adnak felvilágosítást, ha valamilyen látnivalót keres az ember, hogy az sokszor már terhes. Az idegen megelégedne az irány mutatásával, de nem az történik. A spanyol nemcsak megmagyarázza merre van, amiből persze az idegen semmit nem ért, hanem hozzá is szegődik, el is kiséri őt a helyszínre. S ha az ember visszautasítja, megsértődik, mert az úgy érzi, hogy lerázta őt a gőgös, neveletlen idegen. A spanyolok nyíltszívűsége, vendégszeretete közismert. Azt csak olvastam, személyesen nem tapasztaltam, hogy a falvak egyszerű lakói az odavetődött idegent szívesen fogadják, kedvesen megvendégelik, de pénzt nem fogadnak el tőle, még ha szegények is. Ha erőszakolja azt, megsértődnek. Vendégszeretetüket bizonyítja, hogy régebben ha az idegen megcsodált valami tárgyat a lakásban, azt szinte kötelező volt neki ajándékozni. Ma már csak udvariasságból válaszolják a dicséretre, hogy „parancsoljon, rendelkezésére áll“- amit nem kell, azaz nem szabad szószerint venni.
A spanyolok híresek pontatlanságukról. A színházi előadásokat nem este nyolckor kezdik, még csak nem is kilenckor, sőt tízkor sem, hanem fél tizenegykor (!) De még azt sem pontosan, hanem néha 15-20 perc késéssel. Miért teszik ezt? A nézőkkel szembeni udvariasságból. Valószínűleg, hogy azok ne stresszeljék magukat a pontos megjelenéssel. Két eseménynél viszont pardon nincs, azok pontosan kezdődnek mindig: a szent mise és a bikaviadal.
Szerző: HP | Júl 14, 2008
Mint mondtam, mikor idegen országba megyünk, leghamarabb a köszönésformákat tanuljuk meg s minden embert saját nyelvén köszöntünk egy-egy mosoly kiséretében. Ezzel már biztosítottuk is a szimpátiáját. Nem ez történt Spanyolországban. L´Estartitban laktunk a Piscis /Halak/ utca 1-ben. A Piscis 2-ben pedig egy öttagú család, apa és anya lakott három felnőtt fiával. Testesek voltak mindnyájan. A fiatalok birkózóknak, vagy súlyemelőknek néztek ki. Elegáns fekete BMW állt az udvarukon, a számtábláról láttuk, hogy Németországból, Frankfurtból jöttek.
Egyik este hazafelé menet az uton szembejött velünk a három hatalmas fekete fiú. Bámultam őket, szinte hangosan gondolkozva: nahát, hogy milyen egyformák, mint három tojás! Vajon ikrek volnának? Hármas ikrek? És mennyire nincs német kinézésük! Inkább kubaiaknak nézem őket. Vajon milyen nemzetiségűek lehetnek?- találgattam magamban.
Erre már oda is értek, egyszerre köszöntünk.
Ők tökéletes német hangsúllyal kórusban Grüss Gott!
A lányom spanyolul, Buenas noches!
Én meg,- Uramisten!- hangosan, tisztán, érthetően románul: Buna seara!…
Szerző: HP | Júl 11, 2008
A spanyolok betartják illemszabályaikat s ezt elvárják az országukban tartózkodó külföldiektől is. De ezek az illemszabályok más országbelieknek néha furcsáknak tünnek.Az is megtörténik, hogy a külföldi ha szigorúan betartja némelyiket, ők néznek rá furcsán. Például a jóismerősök egymást úgy üdvözlik, hogy nemcsak kezet fognak, hanem átölelik és hátbaveregetik egymást. De ha ezt egy külföldi teszi velük, azon már rendkívül elcsodálkoznak.
Ha egy egyedül sétálgató spanyol férfi kalapját levéve hangtalanul meghajol a szembejövö nő felé, nem jelenti feltétlenül, hogy ismeri. De ha ismeretlen, a gesztus akkor sem tolakodás részéről, hanem a női szépségnek szóló hódolata. Semmi gyanús szándék nincs mögötte. Csupán a csodálat jele, amivel valami ilyesmit fejez ki: le a kalappal hölgyem, hogy ön milyen gyönyörű. A következő pillanatban tán már el is felejtette s szeme újabb szépség után kutat, hogy annak is kifejezze hódolatát.
Ha elgondolja az ember, igazán nem kellemetlen, vagy megterhelő „elfoglaltság“ ez egy magányosan sétáló öregúrnak. Nem beszélve arról, hogy az igy üdvözölt hölgyeknek is szerez egy pár kellemes percet. Hiszen melyik nő nem vidul fel, ha cirogatják egy kicsit önbizalmát ilyesmivel?
A németek a „Küss die Hand“ /kezit csókolom/ kifejezésen mosolyognak, mert mulatságosnak tartják. Kezet csókolni pedig természetesen nem szoktak, csak kezet fogni.
Ezzel szemben Bécsben nemcsak komolyan veszik és többnyire el is várják a „ Kisztihand“- ot.
Az Ausztráliában élő Walibri törzs emberei, olvasom a Bild című napilapban, üdvözléskor nem kezet ráznak, hanem mást. Azt! Csak éppen az nem derül ki a meglepő hírből, hogy a sajátjukat-e, avagy a másikét.
Szerző: HP | Júl 9, 2008
Most egy teljesen más témához kaptam kedvet. Az egyes országokban szerzett emlékeimnek egy kis töredékét kívánom feleleveníteni, nevezetesen a sajátos szokásokat. S arra kérem olvasóimat, hogy hozzászólásaikkal egészítsék ki ezt a témát. Hátha egy színes, érdekes anyaggá növi ki magát.Mikor egy országba látogatok, előbb dokumentálódom a köszönési formákról, meg az illemszabályokról. S ezt ajánlom mindenkinek, az esetleges meglepetések elkerülése végett.
Julita nevű kedves spanyol tanárnő ismerősömet Ausztriában, Riedben saját anyanyelvén buenos dias-al /jónapot/ üdvözöltem délután 4 órakor. Julita kijavított: nem buenos dias, hanem buenas tardes /jóestét/, vagy buenas noches /jóéjszakát/.
Ezen elgondolkoztam és nem hagytam szótlanul, hiszen még koradélután van, miért nem megy a jónapot. Mire ő felvilágosított: a spanyolok éjszaka jóreggelt kívánnak, reggel jónapot, déltől jóestét, illetve jóéjszakát. Világos! Nem? Mindig, ami jön.
Ezzel szemben Ausztriában Guten Morgen-el /jóreggelt/ köszöntik egymást az emberek déli 12-ig. Sohse tudom mikor kezdődik a Guten Tag. Azzal oldom meg a helyzetet, hogy az általános Grüss Gottal üdvözlöm az ismerősöket, ami valami olyasmit jelent, hogy Adjon Isten, vagy méginkább Dicsértessék. A Grüss Gott szerencsére mindig érvényes köszönésforma, reggel, délben, este.
Emlékszem, Olaszországban egy alkalommal reggel 9-kor amint cammogtunk a strandra, csomagjainkkal megrakodva és leégett bőrünket védve a máris tűző naptól, Buon giorno-val /jóreggelt/ köszöntöttünk két szembejövő nőt. Jót kacagtak. Ilyenkor már nincs giorno (!) már 9 óra van, mutattak nevetve órájukra. Hát igen, nekünk giorno volt, mert mi akkor keltünk fel, de ők lehet, hogy már 5 órától fenn vannak, s 9-ig már jól ki is dolgozták magukat, így elhiszem, hogy nem voltak „giorno-állapotban“, mint mi.
Hallottam, hogy Egyiptomban így köszönnek: Izzadj jól! -mert izzadni egészséges dolog egy forró éghajlatú országban.
Valamelyik keleti államban ilyenféle köszönés van: ettél ma?
Egy másik helyen arról érdeklődnek az ismerősök, ha találkoznak: hogy van a kedves májad?
Szerző: HP | Júl 6, 2008
Változtassunk témát! Mert félő, hogy mint Erzsike tette, rátérünk mindnyájan a vegetáriánus táplálkozásra, s tönkremegy bele a nemzetgazdaság.:)Újra Ildikónak adok szót. Mailjének tartalmát ugyanis rendkívül érdekesnek találom, s úgy gondolom másokat is gondolkodóba ejtenek a következő sorok:
Nekem feltűnt, hogy Piroska születési dátumának fordítottja az én születési dátumom, de ennek a számcsavarnak önmagában még nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget.
Azután egyszer Piroska megkérdezte az asztrológiai jegyemet, mert úgy gondolta, hogy lehet bennünk valami közös, ami mélyebb alapul szolgál ahhoz, hogy mindketten úgy érezzük, rokon lelkek vagyunk.
Így, hogy már neki is kezdett valami gyanúsan motoszkálni az agyában, úgy gondoltam nem szégyellek egy kicsit kutakodni a számok világában.
Nem ismerem a számmisztikát, és a számok soha nem is voltak a jó barátaim. Valahogy inkább idegenkedtem tőlük, s ez ma is így van, pedig díjszedőként nap, mint nap számolgatok. Az az igazság, hogy sajnálom az agyamat rájuk pazarolni, és ha lehet, inkább távol tartom magam tőlük. Azonban a kutakodásom során nagy meglepetésekkel szolgáltak a számomra. Rájöttem, hogy ami közös bennünk Piroskával, annak az alapja éppen a számok világában rejlik.
Mégpedig három szám játszik meghatározó szerepet életünkben, ebből a csalafinta számvilágból. Ezek a 3, a 6 és a 9.
A játék pedig a következő:Piroska születési ideje: 36. 3. az enyém pedig: 63. 6.
363+636=999.3+6+3=12, ahol a két számjegy összege 3.
6+3+6=15, ahola két számjegy összege 6
Az én szüleim mindketten 30-ban születtek, és 6 évesek voltak, amikor Piroska született 36-ban. Piroska 27 éves volt (a két számjegy összege 9), amikor én 63-ban megszülettem.
Amikor én 36 éves voltam, akkor volt Piroska 63 éves, és ez éppen 99-ben volt.
Arról még nem is szóltam, hogy a 36 és a 63 számjegyeinek összege is 9, de még a duplájuk számjegyeinek összege is, azaz a 72-é, valamint a 126-é.
És ez még mindig nem minden, mert Piroska asztrológiai jegye a halak, az enyém az ikrek, melyek mindkettő páros jegyek, és éppen három hónap választja el őket egymástól.
Na, erre varrjál gombot! – mondanák mai szóhasználattal a fiatalok.
És én is csak ámulok, mert erre nem tudok semmiféle magyarázatot.
2008-06-28.
Szerző: HP | Júl 4, 2008
Otthon jártamkor, meg különféle visszajelzésekből nagy örömmel vettem tudomásul, hogy többen olvassák blogomat, mint gondoltam volna. De a hozzászólásokra nem mindenki kattint rá. Nem is sejtik, hogy milyen sok szép gondolat rejlik azokban a „fiókokban“.Ez vetette fel bennem az ötletet, hogy tegyem közzé az Ildikó és most az Erzsike hozzászólását.
Lehet, hogy tanítják állatorvosi szakiskolákban vagy egyetemen, de itt felénk, a mi falvainkban nem hiszem, hogy végeznének ilyen műtétet.
Különben is, ma már az a tény, hogy a csirkét kotló költi, rohamosan „megy ki a divatból”. Nemsokára legenda lesz. A csirkék keltetőkben ( valamiféle inkubátorban) kelnek ki, s tyúkfarmokon nevelkednek. Speciális tápszerekkel, aránylag kis helyen összezsúfolódva, piszokban és bűzben nőnek fel. A talpukat feketére égeti a tyúkpiszok, ezt tapasztalom nap mint nap, mivel szárazlábakat főzők a kutyámnak.
Volt idő amikor még levest főztem a nyakakból meg lábakból, de ma inkább vegetáriánus koszton élek. Ám a növények közül se fogyasztok mindent, így például szóját nem, mert az is génkezelt, hanem káposztát, salátát, gyümölcsöt. ( Vigyázat, a narancs és alma is be van fecskendezve, vagy sugarazva, hogy ne romoljon meg!)
Tehát az Elli tyúkjai, akárcsak a többi háztáji tyúkok rendkívül egészségesek. Biotyúkok, melyek biotojásokat tojnak. Ott nálatok meg szaküzletekben árusítják, úgy tudom, a biotermékeket.
Hozzászólások