Szerző: HP | Már 5, 2008
A 2007-es esztendő a család éve volt. Ennek keretében a Királyhágói Református Egyház Hadadon Életvédelem és családvédelem a politika erőterében címen egy nemzetközi tanácskozást rendezett július 20-21-én. A harmadik nap, 22-én, vasárnap, a kastély hatalmas udvarán évszázados fák árnyékában ünnepélyes istentisztelet keretében, ahol Tőkés László püspök prédikált, hivatalosan felavatták a hadadi Degenfeld Egyházi, Oktatási és Művelődési Központot.
A kastély tehát egy kulturális intézmény, az erdélyi és a partiumi magyarság bástyája, vára és a magyar élet központja lesz. Vajon sikerül kinőnie magát? Tiszta szívemből kívánom!
A nemzetközi konferenciának jómagam egyetlen előadását sem hallottam, mert én állandóan a virágaim közt ültem, egyfolytában fogadtam a látogatókat. Pedig milyen szép gondolatok hangzottak el odabenn! Csak olvastam róluk utólag, mert mondom, hallani nem hallottam.
Különösen megragadott az a javaslat, hogy ne csak temetéskor zúgjanak a harangok, hanem a keresztelés is legyen harangzúgásos ünnep. Vagy ne csak a nagybetegekért imádkozzanak a lelkipásztorok, hanem a gyermekáldás elé néző nőkért is.
S milyen szép gesztus volt, hogy a konferencia végén az előadókat egy-egy hatalmas házikenyérrel ajándékozták meg!
Szerző: HP | Már 4, 2008
Gugyerák megvallom kissé elterelte figyelmemet Hadadról, méghozzá napokra, így figyelmeztetnem kellett önmagamat, hogy kanyarodjak vissza a témához, hiszen a szerkesztés alatt álló hangoskönyvemnek nem az a témája, hogy miket tett Gugyerák…
Még talál Hadadról anyagot a www.reformatus.hu-ban- írta egy újabb mailjében.
Na, na!…léptem be az internetbe kiváncsian. Újabb meglepetés! Vagy 30 oldal tele címekkel, németül, meg magyarul. Jaj, Istenem, hát ha én ezt átböngészem, rámegy egy teljes napom! Nem, ezt nem engedhetem meg magamnak.
Becsuktam a komputert, leültem inkább festeni. Illetve nem is festeni, hanem rámázni. Tegnap ugyanis megint vásároltam vagy két ölnyi képrámát, 130 euró értékben.
Tragédia! Az! Tragédia. De boldog lettem tőle!- ez az érdekes. Mert, igaz hogy a zsebem kiürült, de megtelt a nemlétező műtermem. Rámákkal. Most már festhetek újra nyugodtan. Van amibe beletenni a képeimet. Igazi földi boldogság…
Szerző: HP | Már 1, 2008
Aztán átküldte nekem a Gugyerák sorozatát. Mondhatom, míg tartott, az lett a kedvenc olvasmányom. Minden alkalommal 3-4 Gugyerák. Többet nem tudtam befogadni, mert nagyon tömörek, amelyeknek minden mondatát, sőt minden szavát ízlelgetni kell, úgy élvezhető igazán.
A „Gugyerák és a tankhadoszlop” úgy érzem Hadadon született, s talán ez teszik legjobban a 11 írás közül. Ennek nincs háttere, amelyet ismernem kellene ahhoz, hogy megértsem egészében a tartalmát. Mert a többi írásaiban csípős nyelvvel bizonyos társadalmi, politikai jelenségekre, tünetekre, hangulatokra utal, de ha én azokat nem ismerem, nem értem pontosan a célzatát a glosszának. Igen, így nevezik a műfajt, viágosított fel, aminek olyan nagy mestere. Figyeljük csak meg!
Gugyerák nemrég konferencián járt, ahol egy-egy szoba jutott a résztvevő férfiaknak és hölgyeknek. Gugyerák viccesen tömegszállásként emlegette a két szobát, de mivel hősünk nem pártelnök, nem politikus, sem egyéb fő-fő, ezért kiválóan megfelelt neki a hűvös hálószoba, a sok-sok hálótárssal egyetemben. A magyar nótacsokor egyenkénti számbavétele után, végre Gugyerák is ágyba került. Valamikor hajnalban. Csakhogy kiderült: az egyik kedves résztvevő kiválóan tudja utánozni egy bevetésre induló tankhadosztály hangját. Egyszerűbben fogalmazva, és a tankokat mellőzve: horkolt az istenadta, teli tüdővel. Több ágyról is kétségbeesett sóhajtozás hallatszott, mások pedig türelmetlenül forgolódtak egyik oldalukról a másikra. Hűha – gondolta Gugyerák és előkotorászta az extrém alkalmakra tartogatott füldugót. Nem segített. A tankok továbbra is hatalmas hangzavar közepette vonultak a harctérre. Gugyerák, kínjában öt percig nevetett, igaz, a sóhajtozókra és a forgolódókra való tekintettel csak magában. Aztán a tankok fölött győzött a fáradtság. Gugyerák ugyanis annyira álmos volt, hogy öt perc múlva csatazaj ide, tankhadoszlop oda, békés hortyogással elaludt.”
Gugyerák közben igen-igen szívemhez nőtt figura lett. Már ismerem körét is: a panell házban lakó Zénó barátját, a Partiumba szakadt kemény bicskás székelyt, meg az anyóst, akinek Gugyerák nőknapjára sárgarózsát vásárolt…
Szerző: HP | feb 29, 2008
Meg belekevert Tibor olyan kifejezéseket is szövegébe, amelyről fogalmam sem volt, mit jelenthetnek, mert én az internet nyelvét németül tanultam meg, már amire szükségem van. Csakis azt. Például “portál”. Mi lehet az, hogy portál?! Internet portál. Vagy « fazon ». Bár ez utóbbi azt hiszem nem internet szó lehet, hanem valami zsargon kifejezés, mert önmagáról mondta. De meg se merem kérdezni. Teszem magam, hogy értem…
A továbbiakban még találkoztam ismeretlen kifejezésekkel édes anyanyelvünk friss « jövevényeivel », melyekre vagy próbáltam következtetni, vagy egyszerűen átnéztem rajtuk. Igen ám, de akkor nem értettem meg a csattanót. Pl mit jelenthet az hogy : ázsió, cseho, majrézik… ?
S mikor rákérdeztem, hogy mi az a Klubrádió, amiről megint úgy gondolta, hogy tudom, pedig dehogy tudtam, újra leírt egy www pontot. Gyorsan beléptem az internetbe s megláttam a jelzett oldalon (na erre nagyon büszke vagyok!) az egyik fotót, amit én készítettem róla Hadadon.
Milyen jóképű, intelligens arcú, nyilt tekintetű gyerek !- vettem újra szemügyre. Gyereknek nevezem, mert korban valahol a gyermekeim és unokáim között áll.
S milyen kedves szavakat, kifejezéseket szúr néha szövegébe : pl. « örülök az örömének ». Játszik a szavakkal. Persze, ha nem siet. De Tibor mindig siet.
Szerző: HP | feb 28, 2008
Szerencsére Tibor mindenről tájékoztatott már kezdettől fogva. Amit megígért, meg is tette! Neki köszönhetően össze tudtam gyűjteni magamnak a Hadaddal kapcsolatos sajtótermékeket. Nagyjából.Persze ez nem ment símán. Egyrészt, mert igen stresszes a munkaköre, s oly kevés az ideje, hogy csak egész röviden ír, távirati stílusban. Másrészt mert én annyira tájékozatlan voltam, mintha egy más bolygóról érkeztem volna. Nem ismertem a sajtótermékek neveit, Tibor meg természetesnek vette, hogy én mindennel tisztában vagyok, csak amúgy „köpte“ a neveket, meg a vé vé vé pontokat. Dehogy voltam! Tragédia, hogy mennyire nem voltam napirenden. Friss Újság, Reggeli Újság, Krónika, Napló, Erdély, stb, stb, meg sem említve hogy melyik váradi, szatmári, kolozsvári, melyik magyarországi lap, vagy internet.
S képzelem mennyire idegesítette a tudatlanságom, amit tükröztek a kérdéseim.
Aztán nehezítette a dolgot, hogy a gépe az elején a különféle írásjeleket (zárójel, kérdőjel, felkiáltójel, gondolatjel) betű és számcsoportok formájában küldte át az enyémbe. Például így nézett ki egy szöveg : “A családban bünbak-képzés folyik a013 mutatott rá előadásában F. N. Sarolta főiskolai tanár. a01C Te vagy a hibás! a01D a013 vágjuk egymás fejéhez.”- és így tovább oldalakon át.
Csoda, hogy úgy belefáradtam néha a “megfejtésbe”, hogy már szédelegtem? S oly gyorsan jött minden, olyan információ-dömping szakadt rám (másfelől is), hogy szuszogni is alig tudtam. Csak nyögtem. Na nem igaziból, hanem képletesen.
Szerző: HP | feb 27, 2008
Nós, ebben a külső teremben (tehát tulajdonképpen az imateremben, a templomban!) volt az én tárlatom. Hát nem gyönyörű dolog?! Én annak éreztem akkor is, meg most is.A kiállításom alatt gyakran volt nyitva a nagy fehér ajtó, de én mindegyre bezártam. Bár jó hűvös levegő jött odabentről. Gyakran kellett becsuknom a gyerekek miatt, akik be-berohantak, kergetőzni, elbújni, vagy csak egyszerűen hűsülni. Mert akkor voltak a legnagyobb melegek. Éppen a Hadadi Napok alatt. Csúrgott mindenkiről a veríték. Szerencsére (szerencsére!) a kastély falai vastagok, nem melegedtek át annyira, hogy ontsák befelé is a meleget.
Visszatérve az interjúra, vajon nem a Duna Tv-től voltak a fiatalemberek? Az Élő egyház című műsort megnéztem később idehaza, Ausztriában. Az 3 percben foglalta össze a három nap eseményeit. Magamat megláttam benne háromszor, a képeim kaptak két pillanatfelvételt, s a műsor utolsó mondata így szólt: A tanácskozást Horváth Piroska képkiállítása színesítette.
http://horvathpiroska.spaces.live.com/
Hozzászólások