Szerző: HP | dec 18, 2007
Maga száz évig fog élni, szólt utánam ma egy idős hölgy az üzletben. Nekem mondta?- fordultam vissza.
Igen, maga száz évet él, ismételte meg.
Hogy-hogy? Miből gondolja?- meresztettem rá szemeimet.
Mert maga jól választ. Mert magának nem mindegy…
Tessék?
Azt hittem arra céloz, hogy már kétszer jártam körül a nagy kerek pultot, középen a kiszolgálókkal, mert nem tudtam dönteni, melyik kenyeret emeljem le. Hogy az jól is nézzen ki, gusztusos legyen, puha héjú és kicsi is legyen, ne száradjon rám.
Nem, a hölgy nem az üzletbeli keresgélésemre célzott.
Maga pontosan kiválasztja a klipszet…
Tessék?!
Pontosan kiválasztja, mit illesszen a fülébe, hogy az találjon az öltözékéhez.
Ja?
Ez különben igaz. Megköszöntem neki a bókot, de mosolyogva továbbléptem. Nem akartam lelombozni, hogy nincs igaza. Nem fogok száz évet élni, csak 84-et…
Ezt tudom már gyermekkorom óta.
Szerző: HP | dec 16, 2007
Az emberek kívánkoznak Egyiptomba, de ugyanakkor félnek is tőle. Roppant érdekes, izgalmas világ. Ahol az ember belemerül az ötezeréves, vonzó és elrettentő mítoszokkal és talányokkal tele múltba, de tapasztalja a jelent is, mely annyira, de annyira más, mint a mi európai világunk.Felkészülve mentem, így sokat láttam egy hét alatt. Sokat, mert tudtam mit kell nézni és látni, – a kettő nem azonos fogalom! Láttam a Vörös tengert, a Nílust, Luxort, Denderát, Kairót, a piramisokat, a sivatagot, a Királyok Völgyét. Na és láttam a luxust, meg a nyomort is.
A Vörös-tenger ma a luxusszállodák birodalma, a turistáké, az üdülőké, az idegeneké, akik viszik a pénzt Egyiptomnak, s akik luxushajókon siklanak a Níluson.
De a Nílus partja nem az ő világuk. Ott a szegények laknak. Iszap kunyhókban. A Nílus az egyiptomiaké, akik a folyó ajándékából élnek: az iszapból! Az viszont oly termékeny, hogy a parasztok négyszer takarítanak be termést. A kukoricát például ottlétünkkor (május vége-június eleje) már betakarították…
http://horvathpiroska.spaces.live.com
Szerző: HP | dec 14, 2007
Egyiptomban nemcsak a múltban, de napjainkban is két világ volt, illetve van: paradicsom és pokol. Én a paradicsomban jártam. De betekintést nyertem a pokolba is. Tulajdonképpen azért mentem Egyiptomba, mert régi, az ókori paradicsom nyomaira voltam kiváncsi. És megláttam őket.Akkor a paradicsomban a fáraók laktak, a pokolban meg a hétköznapi emberek, a hangyák, akik szorgalmasan, hangyamódra dolgoztak. A fáraónak.
Ma a paradicsomban a turisták laknak. A pokolban pedig a nép. A szegény nép. A nagyon szegény nép.
Látogatásom után sokáig foglalkoztatott a nagy ellentét kérdése.
Amint kilép az ember az Egyiptomi Múzeumból a sok kincs, a leírhatalan gazdagság okozta kábulatban az utcára, azonnal megrohanják a tolakodó, rámenős árusok, a cipőpucolók, a kolduló gyerekek. S mindenki kéri a baksist.
A baksist, amely kellemetlen érzést kelt az idegenekben, meg kell érteni, figyelmeztetnek a könyvek, mert a helybeliek havi bére nagyjából annyi, mint amit a turisták egyetlen éjszaka fizetnek a szállodában…
Még valami. Az egyiptomiak mohamedánok, akiknek vallása megköveteli, hogy akinek a szükségesnél többje van, a fölösleget oda kell adja a szegényeknek. Dühösíti őket, hogy a nyugati dúsgazdag turisták ezt nem tartják be, nem osztják szét vagyonukat köztük…http://horvathpiroska.spaces.live.com
Szerző: HP | dec 13, 2007
Ha már ott voltam, fényképezőgéppel kezemben, természetesen engedélyt váltottam/vásároltam arra is, hogy lefényképezhessem (a felszólítást szigorúan betartva: csak villanófény nélkül!) a legféltettebb, csupa arany, csupa drágakő, csupa mestermunka, csupa felmérhetetlen értékű Tutanhamon ereklyéket. Hogy ne csak szememmel érzékeljem pár másodpercig, amíg félre nem sodor a tömeg, hanem utólag is gyönyörködhessem bennük. Hogy megörökíthessem s mutogathassam utána másoknak is.Akkor még nem volt digitális fényképezőgépem, a filmet be kellett adnom előhivatni.
Azt hiszem, még soha nem vártam annyira az eredményt, mint akkor, hiszen a film tartalma olyan eseményre hivatott emlékeztetni, amely mondhatni megismételhetetlen. Egy egész tekercs filmet fotóztam el abban a Tutanhamon teremben. Hát, hogyne, ha külön fizettem érte!
És jött a meglepetés! Mert az volt. Elsötétült előttem a világ, amint az izgatottan várt vastag boríték helyett egy laposat kaptam, benne négy semleges fotóval s egy “leider” (sajnos) szöveggel. A 36 filmkockából 32 üres volt! Éppen a kérdéses felvételek!
Emlékszem, azok a féltveőrzött ereklyék misztikus fényben, valami kék ködszerűségbe burkolózva csillogtak a múzeumi szekrényben. Még örvendtem is neki, hogy jaj de jó, ide tényleg nem kell blicc.
Hát az a kék, misztikus fény , az a köd, vagy micsoda, az óvta a kincset a kiváncsi fényképezőgépektől…
http://horvathpiroska.spaces.live.com
Szerző: HP | dec 12, 2007
Tegnap értesültem a teletextből, hogy a bécsi Néprajzi Múzeumba az érdekeltek máris megrendelhetik interneten a jegyeket (felnőtteknek 18 euró, gyermekeknek 8,50) ha látni óhajtják Tutanhamon kincseit, köztük az aranyszandálját. (A sírkamrájában talált 35 pár egyikét…)Csak márciusban nyílik meg, de úgy látszik nagy érdeklődés elébe néz a “Tutanhamon és a fáraók világa” című kiállítás, melyen több mint 70 értékes tárgy vár bemutatásra, 2500-4600 évesek.
Ezen a szövegen elmosolyodtam. Nem, én nem rendelek jegyet interneten, el se megyek megnézni, mert én már láttam őket Kairóban, a kincsekben és élményekben igen gazdag Egyiptomi Múzeumban. (Sőt mi több, a gyermek-fáraónak még a sziklasírjában is jártam a Királyok Völgyében. Persze ott is magas belépőjegy ellenében)
S már nem fáj, sőt mégcsak nem is bosszankodom, ha eszembejut a hozzáfűződő sztori.
http://horvathpiroska.spaces.live.com
Szerző: HP | dec 11, 2007
A közelemben van az öregek háza, rálátok otthonomból a szép, gondozott épületre. Vajon én is odakerülök, ha eljön az ideje? És nosztalgiával nézek majd egykori lakásomra, visszaemlékezve, hogy milyen jól éreztem magam benne, mikor még karcsú nyírfák muzsikáltak nekem, miközben a hajamat simogatták?…Elhessentem a gondolatot. Egyelőre, fiatalnak érzem magam, s élvezem, hogy kocsi nélkül járhatok ki sétálni.
És fényképezni. Utána meg a saját, meghitt, kényelmes lakásomba térhetek vissza, “körmölni” (modern formában!) mondanivalómat, azaz leülni a komputerem elé s szavakba önteni élményeimet, gondolataimat, álmaimat.
http://horvathpiroska.spaces.live.com
Hozzászólások