Szerző: HP | aug 31, 2014
1. Úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót.
A magyar meséknek mindig komoly tanulságuk van!
2. A kecske imádja és nyalogatja a sót, ha teheti, megkeresi.
3. A marhák egészségéhez “marhasót” adnak a jó gazdák a takarmányhoz.
(Ugye nem gondoljuk, hogyha az állatoknak szükségük van a sóra, akkor az ember képes nélküle egészségesen élni?)
4. A királyok régen ügyeltek rá, hogy az országban, ha csak ehet, legyen egy sóbánya. Ha nem volt, akkor az országnak ügyesen kellett lavíroznia, hogy mindig meglegyen a szükséges mennyiség, hiszen
A SÓ AZ ÉLET.
Nagyon nehéz több évtizednyi agresszív agymosást helyretenni.
Nem mennék bele összeesküvés elméletekbe, de sok mindent megmagyaráz, ha a dolgok mögé látunk és nem csak a felszínt nézegetjük.
A krónikus sóhiány először a vesét teszi tönkre szépen csendben, fájdalommentesen.
Utána jön a szív és érrendszer, majd a többi szerv, leggyakrabban a II. cukor betegség.
A szervezet igyekszik tolerálni egy ideig, ha mi rosszul bánunk vele.
Ide sorolom a sok műételt a rengeteg adalékanyaggal, kivont, liofilizált, módosított stb. alkotóelemmel, amivel szervezetünk évtízezredek alatt sem találkozott, így idegenként, ellenségként, feldolgozhatatlanként kezeli. De a só elengedhetetlen az egészséges élethez és nem adjuk meg neki kellő mennyiségben.
A legfrissebb kutatások is bizonyítják, hogy nem lehet annyira sok sót enni, hogy ez okozzon problémát pl. magas vérnyomást. Ez egy téveszme.
Sajnos nagyon sok orvos sem néz utána a kutatásoknak, csak elfogadja, amit sulykolnak.
Ha elővenné az egyetemi tankönyveit megtalálná benne, hogy ideális esetben a szervezetben a NaCL (só) és a KCL (kálium) aránya 30:1-hez kell legyen.
Inteligens szervezetünk a végsőkig védi az életet, ezért szinte a halál pillanatáig igyekszik a vérben fenntartani ezt az arány. Nem véletlen, hogy a Ringer oldat is ezt tartalmazza, illetve – ha jók az értesüléseim – a legutóbbi időkig, mert 1-2 éve megváltoztatták az arányt benne, akárcsak a laborleleteknél a tól-ig referencia értéket, ami sajnos igen rossz irányba viszi el a dolgot. Ideális esetben a szervezetben 142 mol/l kell legyen a NaCl, azaz a nátriumklorid (só) mennyisége. A legtöbb magyar ember ezzel sajnos nem “büszkélkedhet”. “Áldásos” következménye a hibás reklámnak.
Pedig ha egy egészséges embert, főként kisgyereket megfigyelsz, akit engednek a szülei úgy étkezni, ahogy ő kívánja, még a paradicsomot is megsózza.
Miért is? Ja, hogy a paradicsomban magas a kálium szint és így helyreáll az egyensúly?
Ki gondol közülünk erre? Nagyszüleink egyszerűen tudták, hogy ezt vagy azt így kell enni pl. a paradicsomot sózni kell, a görögdinnyét zsíroskenyérrel kell enni (a vitaminok egy része zsírban oldódik), a szalonnát hagymával kell enni (a hagyma rendben tartja a koleszterin szintet) stb.
Nem tudták ők ennek tudományos magyarázatát, csak megszokták gyermekkorban, hogy mit mivel helyes együtt enni. Éltek is 90 feletti életkort és legtöbbször “ágyban párnák közt” végelgyengülésben haltak meg (hacsak nem volt háború pl.).
Hol vagyunk mi ettől, az én korosztályommal (59) tele vannak a rendelők.
Alig vonszolják magukat, súlyos rendszerbetegségekkel küzdenek.
Ki gondol rá, hogy hol rontották el, hol az alap hiba. S ma már így adjuk tovább, beteggé téve szeretett gyermekeinket, unokáinkat.
Egy magyar korboncnok orvostól nemrégiben azt olvastam, hogy “amikor kezdtem a pályámat, alig találtam olyan embert, akinek a veséje beteg lett volna, manapság alig találok egészségeset..”
http://mivoltma.444.hu/2014/08/23/te-meg-mindig-hutoben-tartod-a-vajat-eszednel-vagy/
Szerző: HP | aug 27, 2014
Mersdorf Ilona:
Anyu, hát nem érted?
(gyermekrajz)
ez itt egy fa
rajta pirosgyümölcs
a kék lány bekapja
nem látod, tátva a szája
na és, ha lila meg sárga a haja
te is fested, nem?
a többi szín az égen csak azért van
hogy szebb legyen a kép
***
Éva küldte az alábbi anyagot:
AUGUSZTUS 29. – A MAGYAR FOTOGRÁFIA NAPJA
Szakonyi Károly: Régi fényképek
(részlet)
A fényképek különösen izgatnak. Nem a magaméi, nem a rólam készült felvételek, hanem a rokonok, ismerősök és ismeretlenek portréi; a kemény táblájú, drapp vagy zöldesbarna műtermiek; a későbbi korokból pedig az amatőr felvételek. Sokszor jobban lekötnek, mint egy-egy könyv; szép vagy keserves történeteket tudnak elmondani. A fényképezés feltalálásával nagy csoda jött létre: a technika csaknem a művészet helyébe lép – létrehozza az absztrakciót, de úgy, hogy a természetes valóság is mindenestül érvényesül.
Idődarabok vannak elrabolva, elorozva, kiragadva, megszerezve és megmentve a fényképeken az elmúlástól. Idődarabok tájakkal és emberekkel – ahogy a szem és a gép lencséje rátekint a világra.
Olyan egyszerűen és olyan gazdagon.
Nézem a régi fényképeket. A feledéstől mentett kincseket. A megkuporgatott valóságot, az összecsent életet. A visszaidézhető arcokat, gesztusokat, házakat, udvarokat, egy diófát, heverésző kutyát, elhagyott csónakot a vízen, röptében lencsevégre kapott madarat, ablakban nyíló virágot, öreg cséplőgépet, műhely előtt álló munkások csoportját (iksszel jelölve a rokon), egy katonát, egy fess asszonyt – és arcokat, arcokat, emberarcokat, embereket…
Nicéphore Niépce és Louis Daguerre 1827-ben együttműködési szerződést kötött a camera obscura által rajzolt kép rögzítésének megoldására. Bár Niépce korábbi próbálkozásait siker koronázta, 1827-ben elkészítette a világ első fényképét, de a bonyolult kivitelezés, előhívás és a lehetetlenül hosszú (közel 8 órás) megvilágítási idő miatt nem volt jó megoldás.
Tíz évnyi kutató és kísérletező munka után, 1837-ben sikerült Daguerrenek elkészítenie az első dagerrotípiát. Daguerre bemutatta találmányát François Arago francia fizikusnak. Arago nagyra értékelte a találmányt, 1839. január 9-én bejelentette a Francia Akadémián, és megvételre ajánlotta a kormánynak, amely élt is ezzel a lehetőséggel. A feltalálóknak életjáradékot fizettek. 1839. augusztus 19-én a világnak ajándékozták, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. Ez a nap egyben a fotográfia megszületésének napja is. A munka oroszlánrészét Niépce oldotta meg, Daguerre csak kis részben járult a sikerhez, de mivel Niépce 1833-ban meghalt, a közöttük fennálló együttműködési szerződést Daguerre Niépce fiával újrakötötte, melyben már 60-40 arányban a maga javára billentette a találmány tulajdonrészét, valamint az eljárást saját magáról dagerrotípiának (Daguerréotype) nevezte el.
Az Országos Műszaki Múzeum gyűjteményében található egy 1839-es dagerrotípia, melyet Daguerre készített és ajándékozott gróf Apponyi Antalnak, az Osztrák–Magyar Monarchia párizsi követének, a felfedezés bizonyítására.
Az első magyar nyelvű szakkönyv az eljárásról (a Daguerre-féle kiadvány német változata alapján) a piarista Zimmermann Jakab, a bécsi Theresianum tanárának fordításában jelent meg 1840-ben.
Magyarországon 1840. augusztus 29-én készülhetett az első dagerrotípia, mikor Vállas Antal a Magyar Tudós Társaság 11. „nagy gyűlésén”bemutatta az eljárást, hogy miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon. A korabeli leírások szerint a Dunáról és a királyi várról készített két képet .
A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége kezdeményezésére augusztus 29-ét A MAGYAR FOTOGRÁFIA NAPJÁvá nyilvánitották. Ez az ünnep jó alkalom arra, hogy a társadalom figyelmét a fotókultúrára és egyben a fotótörténeti értékekre irányítsuk.
***
Sára küldte:
http://urbanista.blog.hu/2014/03/07/ilyen_gyonyoru_legi_felveteleket_meg_nem_lattam_az_ejszakai_budapestrol
Ugyancsak ő kíván kellemes perceket az alábbi anyagokkal, melyek bemutatják, hogy egy emberöltő alatt hova fejlődött a gyermekkorunkban megismert fekete-fehér fényképezés:
http://vimeo.com/38265369?from=outro-embed
http://player.vimeo.com/video/27920977?title=0&%3bbyline=0&%3bportrait=0href=
http://vimeo.com/34737011
Szerző: HP | aug 24, 2014
Az évszakokról sokszor írtam már, valahogy vonzza az embert, hogy valamilyen formában megörökítse azt a sok szépséget, amit mind a négy évszak ajándékként lábunk elé hint. Persze rá kell találni, fel kell ismerni azokat. Most azt a versemet hozom ide a blogba, ami inkább az évszakok gyors változásával szomorúságot jelent, az élet mulandóságát idézi fel bennünk:
Seres László:
FUT AZ ÚT
Fut az út sántán
Billegnek a fák
Űzi a sátán
A szarvas csordát
Szellők ölébe
Hajlik a barka
Selymes szíve hull
Vérzőn az avarba
Lángol a tarló
Füstölög kéken
Cigánykereket
Vet fenn az égen
Tavasz se volt itt
Még nyár is alig
Kertek alatt az
Ősz lopakodik
Ablaknyi résen
Felhők közt bolyong
Sápadt cégér lett
A réz napkorong
Csillagok hullnak
A föld elalél
Sántán fut az út
Kanyarog a tél
Megfagy a tűz is
Élni szeretnék
Észrevétlenül
Mintha nem lennék
***
Mersdorf Ilona: balaton
ég-kék fodrokkal
fehér csipkékkel
nyájas domboknak
magát kelleti
forr a nap vére
fodrok közé nyúl
és lám a víz is
rózsásra gyúl
***
M. Simon Katalin: Köszönöm, nyár
Köszönöm, nyár,
Az erdő sűrű lombját,
A viszontlátott madarakat,
A szél borzolta búza szőkeségét,
A föld szomját enyhítő
Langyos záporesőt.
Köszönöm a találkozások örömét,
Az ismeretlen felé tartó utazást,
Az éjbe nyúló koktélos vitákat,
A járda széli kávézók hangulatát.
Köszönök, nyár, mindent,
Amit tőled kaptam,
S mert tudom, maradásod
Nálunk véget ért már,
Búcsúzom: Viszontlátásra!
Ne búslakodjunk,
Az idő hamar elszáll.
Szerző: HP | aug 21, 2014
Mersdorf Ilona:
nyári reggel
virágaimból
forrás fakad
elmossa minden
gondomat
kuncogva nevet
a mákvirág
és szárnyra kel
a tarkaság
***************
Viktor küldte nekünk az alábbi összeállítást spanyol útjukról:
Sevilla 2200 éve lakott helység, a legenda szerint még Herkules alapította. A Római birodalomban Hispalis volt a neve és Iulius Cesar építtetett falakat a város köré. A Római birodalom hanyatlása után a V -VI sz.-ban vandálok és a vízigótok uralták, majd a mórok.
Jelenleg másfélmilliós nagyváros, és a huszadik században a kiállítások városa lett. 1929-ben az Ibero Amerikai kiállításnak adott helyett.
Mivel Kolumbusz Kristóf a Sevillai Santa Maria De la Sede katedrálisban van eltemetve, Amerika felfedezésének 500. évfordulóján 1992- ben világkiállítást rendeztek Sevillában.
Sevilla híres parkja a Maria Luisa Park. Maria Luisa a királyné húga volt, aki palotájának a kertjét 1893-ban ajándékozta a városnak. Anibal Gonzales műépítész hozta létre 1914-ben a mai formáját az Alhambra stílusában épült szökőkútjaival és medencéivel.
A képsorban az autóbuszban magyarázó idegen vezetőt láthatjuk, majd a várost átszelő Gualdalquivir folyó felett épült Calatrava híd a Punte de Alamilla kábeljeit, következnek az 1992-es világ kiállításból az űrhajó, és az Avenue de L’Europe. Továbbá Sevilla modern épületei, majd egy másik híd a folyón. A Plaza de America galambjai, a Mujedar pavillon, és végül a Mária Lujza park oroszlán- és béka-szökőkútjai ( Fuente de los Leones, Fuente de las Branas).
https://www.flickr.com/photos/vikig/sets/72157646246414434/
A Sevillai Maria Lujza park folytatása a Plaza de Espana, amit 1928 ban építettek a következő évi Ibero amerikai kiállításra. A műépítész ugyancsak Anibal Gonzales volt, aki Art Deco és Neo Mudéjar (új mór) stílusban tervezte meg a félkör alakú teret, közepén a szökőkúttal, és a félkör alakú folyóval, amit négy híd ível át. A hidak az egyesülés előtti spanyol királyságokat jelképezik.
Az épület falait gyönyörű csempeképek díszítik az “Azulejos”-ok (alkovok), amelyek Spanyolország különböző tájait mutatják be. A spanyol turisták szokása, hogy a vidéküket bemutató kép előtt fényképezik le magukat.
Mi csak két Dél-amerikai indián zenészt kaptunk lencsevégre.
A téren sok filmjelenetet vettek fel Az Arábiai Lawrence-hez, A Csillagok Háborújá-hoz és más filmekhez.
https://www.flickr.com/photos/vikig/sets/72157645887379309/
Szerző: HP | aug 16, 2014
Mindenből lehet új mondanivalót alkotni, olvastam a brit Jane Perkinsről, a kreatív újrahasznosítás művészi mesteréről, aki a kiselejtezett, kidobott, a természetből összeszedett tárgyakból alkotja mozaik munkáit.
A stílus korunk modern művészete és neve: Recycled Materials im Art und Design (Újrahasznosított anyagok művészete és dizájn).
Jane Perkins a hétköznapi tárgyakból (gombok, brossok, gyöngyök, fülbevalók, lego kockák, baba lábak, és egyéb anyagokból teremt, szemet gyönyörködtető, szívet melengető színes képeket, új tartalommal rendelkező műalkotásokat.
http://www.bluebowerbird.co.uk/
http://janeperkins.files.wordpress.com/2014/05/kiss-me-kate-w-in-p.jpg
http://www.bluebowerbird.co.uk/CircusHorseRider.pdf
Én mindezt mostanig nem tudtam. Csak hangsúlyoztam, azaz felhívtam a figyelmét a képeimmel megajándékozott személyeknek, hogy ami a kép hátán látható, annak semmi jelentősége nincs. Két nagy mestertől tanultam, Picassotól és Hundertwassertől, hogy a művész mindent felhasználhat, amiből valami újat tud alkotni.
Picasso ócskavasból készítette zseniális fémszobrait.
Hunderttwasser törött tükördarabokkal diszítette épületeinek homlokzatát.
Én a papírt hasznosítom újra, amire képeimet festem. Mások eldobják a kiürült dobozokat,- én felvagdalom s festek rájuk. Virágokat, tájakat, absztrakt motivumokat.
Ami számomra nagy újság, – csak most, 9 év után tudtam meg, hogy ezáltal korunk modern művészetét gyakorlom, a Recycling Art-ot.
Szerző: HP | aug 12, 2014
Kati küldte az alábbi anyagot:
A fogkrémet nem csak fogmosásra használhatjuk! Eláruljuk, mire még!
1. Könnyedén eltávolíthatjuk a hajfestéket
Az otthoni hajfestés során előfordul, hogy a homlokunkra, a fülünkre, sőt még a tarkónkra is kerül egy kis festék, s ez bizony csúnya nyomot hagy. Dörzsölgetjük szappannal vagy sminklemosóval, de bizony a festék csak nem akar eltűnni. Egy kevéske fogkrém azonban csodákra képes. Nyomjunk az ujjunkra egy borsónyi hagyományos, fehér fogkrémet, és dörzsöljük vele a festékes bőrt, amíg a folt el nem tűnik. Végül öblítsük le egy kis meleg vízzel. A pasztában lévő parányi radírszemcsék könnyedén helyrehozzák az otthoni hajfestés során elkövetett baklövést.
2. Gyerekrajzok a falon
A gyerekek csak úgy ontják a szebbnél szebb rajzokat, s mi büszkén dekorálnánk ki velük az egész lakást. Csakhogy sajnáljuk ragasztóval összekenni vagy rajzszögekkel telelyuggatni a falat. Elő a fogkrémmel! A papír hátulján lévő sarkokra tegyünk egy kevés fehér pasztát, majd egy rövid időre szorítsuk a falhoz a rajzot. A fogkrémben lévő cellulózgumi garantáltan odaragad a falhoz. Később aztán nyom nélkül leszedhetjük a rajzokat a falról. Egy nedves rongy segítségével maradéktalanul és nyomtalanul eltüntethetjük a fogkrémet.
3. Gyorssegély a méhcsípésre
A méh csípése pokoli fájdalommal jár. Ha ilyenkor a kezünkbe akad egy tubus fogkrém, kenjünk egy keveset azonnal a csípésre. Szinte azonnal érezni fogjuk a hatást. A fogkrémben lévő lúgok ugyanis perceken belül semlegesíteni kezdik a méh mérgében lévő savakat, s tizenöt perc múlva nyomtalanul elmúlik a fájdalom. Ráadásul, miután a fogkrém megszáradt a bőrön, légmentesen elzárja a csípést a nedvességtől, és így a gyógyulást is meggyorsítja.
4. Mentsük meg az üvegasztalt
Aki üvegasztalt vásárol, szinte egy életen át rettegésben él, mikor sérül meg a szépséges bútordarab. Márpedig egy-egy baleset szinte elkerülhetetlen: egy rosszul lerakott üvegpohár, a gyerek kisautója, és máris megvan a baj. Vékony kis karcolás a sima üvegen! Ismét segíthet egy egyszerű trükk. Egy kevés fogkrémet dörzsöljünk el az ujjunk hegyével a karcoláson. Öt perc múlva, ha már megszáradt, töröljük le a felesleget egy ronggyal. A dörzsölés hatására a krémben lévő kalcium-foszfát-részecskék ismét visszaadják az üvegfelületnek a tökéletes ragyogást.
5. Olcsó autóillatosító
Állandó veszekedés tárgya: miért eszik a gyerek az autóban? A nők védekeznek, a férfiak joggal dühösek, mert bizony a kiborult kakaónak egy idő után szaga lesz. Egy egyszerű trükkel azonban mindezt megszüntethetjük. Egy darab konyhai papírtörlő közepére nyomjunk ki egy jó adag fogkrémet. Görgessük fel, akár egy palacsintát, és csúsztassuk be az egyik ülés alá. Minden alkalommal, ha fűteni kezdünk a kocsiban, a meleg hatására a szódabikarbóna, igazi légfrissítőként, kellemes mentolszagot áraszt majd magából.
6. Ékszer tisztítása
Nagyanyáink régi ékszertisztító módszerét is feleleveníthetjük egy kicsit. Az ezüst sajnos gyorsan oxidálódik. Csúnya fekete színe lesz, az embernek már nincs is kedve felvenni egy régi nyakláncot. Pedig egy puha fogkefe és egy kis fogkrém segítségével pillanatok alatt újjávarázsolhatjuk kedvenc ékszereinket. Dörzsöljük kitartóan fogkrémmel, a csillogás újra életre kel!
7. Nincs többé párás úszószemüveg
A gyerekek az iskolai úszásból hazaérve gyakran panaszkodnak, hogy nem láttak semmit a víz alatt, mert bepárásodott a szemüvegük? Elő tehát a fogkrémmel! Kenjük be belülről az úszószemüveget a pasztával, majd meleg vízzel öblítsük ki. A következő vízbe merüléskor a fluorid megakadályozza majd a bepárásodást, és a csemete boldogan lubickolhat a vízben.
8. Viszlát, fűfolt!
Az iskolai focibajnokság után a farmerek térdén mindig ott éktelenkedik a zöld, kitisztíthatatlan fűfolt. Mielőtt betennénk a mosógépbe, gondosan dörzsöljük át az anyagot egy adag fehér fogkrémmel. A nátrium-lauril-szulfát oldja a fű színét adó klorofillt, így könnyebben kijön majd a nadrág térdéből a folt a mosás során.
9. A hófehér bőrtáska
Könnyű beleszeretni egy hófehér bőrtáskába az üzlet kirakatában. Aztán jön a bosszúság: itt-ott egy kis tintafolt, amely kifolyt a golyóstollból, megszürkült pánt, olajos ujjlenyomatok mindenhol. Egy puha fogkefével és egy kevés fogkrémmel azonban ezt is újjávarázsolhatjuk. Dörzsöljük át fogkrémmel a koszos részeket, végül töröljük át egy nedves ronggyal. A fogkrémben lévő nátrium-karbonát segítségével a fehér táska ismét a kedvencünk lehet!
Hozzászólások