Szerző: HP | jún 6, 2014
KONYHAI TURPISSÁGOK OTTHONRÓL…
(B. Kati küldte az anyagot)
Mivel soha nem kedveltem a csirkemellet, főleg a tyúk vastag, száraz húsát, mindig igyekeztem tőle megszabadulni, holott a legdrágább alkatrésze a szárnyasoknak. Itt tanultam meg, hogy mielőtt pl. kirántanám, éjszakára íróban (savanyú tej) kell áztatni, amitől igen finom zamatos íze lesz. Nem lesz száraz, hanem olyan lesz, mint a borjúhús.
Van úgy, hogy rengeteg gyönyörű petrezselyem van a – kb. 2 nm-es – kertemben, de van úgy, hogy egyáltalán nincs. Itt tanultam meg azt is, hogy amikor sok a petrezselyem, akkor le kell szedni, jól meg kell mosni, nem kell összevágni, nem kell kiszárítani, mert akkor elveszti a jó ízét és az aromáját, hanem össze kell tekerni szivar alakúra, és be kell csomagolni jó szorosan nylon zacskóba és így kell tárolni a mélyhűtőben. Ha szükség van rá, úgy fagyott állapotban gyönyörűen lehet szeletelni, és épp olyan az íze és az állaga, mintha épp akkor szedtem volna frissen a kertből.
A petrezselyem-, lestyán- és zellerlevelet szárítás után összekeverem, így teszem zárható üvegbe. Ezt a keveréket minden töltelék húshoz használom
(fasírozott, töltöttpaprika, töltött csirke), valamint a zsemlyegombóc galuskájába is szórok.
Ha szilikonformában sütünk, a tűpróbát makarónival vagy spagettivel végezzük, így biztos nem károsodik a forma.
A krumplifőzelék akkor lesz igazán finom, ha a rántásba reszelt hagymát teszünk.
Ha a szárazbabhoz főzés közben fél zöldpaprikát adunk, kihozza a bab ízét, legyen az főzelék vagy leves.
Ha a csirkemájat sütés előtt villával megszurkáljuk, nem “köpköd” sütés közben.
Amikor olcsóbb citromhoz jutok, bevásárolok belőle akár 1-2 kg-t is. A jól megmosott gyümölcs héját lereszelem, és cukorral összekeverve egy műanyag, zárható tetejű edénybe teszem és lefagyasztom. Süteményekhez kiváló. A levét kifacsarom, és jégkockakészítőbe téve lefagyasztom. Bármikor elővehetem tea, limonádé ízesítéséhez. De a kézen lévő halszag eltüntetéséhez is nagyon jó.
Fasírozott készítésekor a masszához tegyünk egy evőkanál étolajat,így nem ragad az edényaljához, és az olaj is kevésbé habosodik.
A sovány húsokat panírozás előtt kenjük meg olajjal, akkor sütés közben nem száradnak ki.
A fejes saláta nem tárolható sokáig, előfordulhat, hogy kissé megfonnyad. Ilyenkor nyers burgonya szeletekkel együtt tegyük hideg vízbe néhány percre.
Fűszereket nem csak a húsokra tehetünk grillezéskor. Ha faszénparázsra babérlevelet, rozmaringot vagy más illatos fűszereket szórunk, a húsok átveszik az aromás illatokat.
A füstölt kolbászról úgy tudod a legkönnyebben eltávolítani a héját, ha előtte hideg vizet engedsz rá. Ezután pikk-pakk lejön a bőre.
Ha túl világos, sápadt a tojás sárgája, piskótához, rántottához, nokedlihez, stb. teszek bele egy kis kurkumát.Nagyon szép színe lesz tőle.
A bablevest rántás helyett úgy sűrítem, hogy a benne főtt zöldséget összeturmixolom. Így mindenki megeszi, finom és egészséges is! |
Szerző: HP | jún 2, 2014
M. Simon Katalin
Váratlan vendég
Nyári este ablakomon
Egy tücsök kopogott,
Beengedtem, s vele együtt
A mezőillatot.
Elmerengve találgattam
Jötte indokát,
Míg ő várta a szokásos
Esti kopogást.
Hogy írni kezdtem, ütögetve
Billentyűk fejére,
Betűimet közelebbről
Is szemügyre vette.
– Mi van, koma – szóltam hozzá –,
Nem tetszik a nótám?
Tudom, jobban megértenéd,
Ha olvasni tudnál!
Amíg álltak ujjaim,
Ő hangolt, és rákezdett,
Muzsikája betöltötte
Szobámban a csendet.
M. Simon Katalin: Más tücsökmese
Napfényország Füves Tartományában a többi fűlakóval együtt él Tücsök, a zenélő bogár. Jó bogár ő, és roppant tehetséges. Nyári éjszakák csendjében hegedűjének hangja messze hallik, nemcsak a rovarok, de az emberek világában is. Szentjánosbogár lámpájának titokzatos fényénél, amikor a virágok a hulló harmatban fürdetik arcukat, a térség többi lakói fű tövén, szálán, levelén, fejüket lábukra hajtva hallgatják a tücsök varázslatos muzsikáját, míg álomba szenderülnek. Tücsök hegedűjének húrjain azonban tovább zeng a dal a késő éjszakában.
Amikor a nyár már a végéhez közeledik, s a gyengülő napfény az ősz közeledtét jelzi, a bogarak nemzetsége elkezd készülődni a télre. Szállásaikban elraktározzák a könyörtelen évszak idejére összegyűjtött tartalékaikat.
Történt egyszer, hogy amikor a tél beállott, és a földet vastagon belepte a hó, Tücsök, aki egész nyáron csak húzta, húzta a nótákat a környezetében élők örömére, nem csak fázott, didergett, de éhségében fájdalmasan korgott a gyomra is! Akkor bekopogott a szomszédokhoz, és kért egy kis élelmet, hogy majd a nyáron muzsikál cserébe. Egyesek asztalukhoz ültették, sőt fel is csomagolták finom elemózsiával. Akik nem fogták fel művészetének értékét, dühösen rikácsolták, hogy „Máskor hagyd a muzsikát, jobban szeresd a munkát!” – és becsapták előtte házuk ajtaját.
Amikor újra kizöldült a határ, Füves Tartományban elkezdődött a jól ismert sürgés-forgás. Esténként a bogár nemzetség apraja nagyja fáradtan tért nyugovóra. Most Tücsök is ott szorgoskodott minden nap a többiekkel együtt a határban. Megállás nélkül gyűjtögette a télire valót. Munkája végeztével kimerülten rogyott le kuckójában, és nyomban el is aludt. Kemény munkával teltek napjai, miközben hegedűje némán hevert a sarokban. Bánatában nem evett, nem ivott. Fogyatkozó erejével már a húrokat se tudta pengetni.
Éjszakánként, miközben Tücsök keservesen siratta elfecsérelt tehetségét, szomszédjai is álmatlanul forgolódtak alvóhelyeiken, mert hiányozott nekik az álomba ringató éji zene. Látták ők, hogy nincs ez így rendjén, és magukban szomorú sorsot jósoltak tehetséges társuknak. Még Hangyáék is meg-megálltak rohanás közben, és nagy fejüket csóválgatva sóhajtották: „Hajaj, nem lesz ennek jó vége!”
Aztán egy szép napon mindnyájan összegyűltek tanácskozni:
– Meg kell mentenünk Tücsköt! Nem nézhetjük közömbösen, hogy szemünk láttára elpusztuljon a szomorúságtól. Ő nem gyűjtögetésre termett! Ő egy igazi művész! Ha nehéz munkával gyötri magát, többé nem tud majd zenélni, ezt pedig egyikünk se szeretné! – szólalt meg elsőnek a legbátrabb résztvevő.
– Igazad vagy! Nekem máris hiányoznak az esti koncertek! – kiáltották innen is, onnan is többen.
– Hadd muzsikáljon ő, folytatta okosan most a legidősebb bogár – mi pedig adjunk neki télire a miénkből. Így legalább egész nyáron lesz, aki húzza utódaink lakodalmán a talp alá valót, és esténként minket is újra az ő hegedűjének hangja ringat álomba. Egyhangúan elfogadták ezt a javaslatot, csak az öregebb hangyák pislogtak nagyokat, de ők is beleegyeztek a döntésbe.
Szép teleket ér meg azóta Tücsök. Nyári estéken pedig jó szívvel húzza az erdő, mező lakóinak nótáját, akik ezért őt nagylelkűen megjutalmazzák
Szerző: HP | máj 28, 2014
A sonka
(Részlet Galambos Viktor Emlékek című könyvéből)
A Héttoronyban olvastam arról, hogy milyen nehéz Amerikában egy jó fokhagymás kolbászt készíteni. Erről jutott eszembe annak a sonkának a meséje, amit a fatornyos szülőhazámban keszítettem az “aranykorszakban”.
Már nem emlékszem, sőt, ha jól megy akkor sem igazán tudtam, hogy egy disznó vágásához a Központi Bizottság külön engedélye kellett -e, vagy talán elég volt a megyei elsőtitkár elvtárs beleegyezése. Minden esetre a Rékási szálló igazgatójának volt egy ilyen engedélye, valószínűleg a külföldi vendégek etetése céljából. Rékás Temesvártól 36 km.-re fekvő nagyközség. A hivatalos útra érkező külföldieknek ott szolgáltak fel különleges – ehető menűt – speciálisan lehallgatásra felszerelt asztalok mellett, egy barátságos kis szálloda éttermében.
Mivel a feleségem az Igazgató elvtárs legféltettebb egy szem gyerekét kikezelte valami betegségéből, az hálából eladott nekünk egy sonkát. Megjegyzem, hogy a sonka nem volt kóser, de a volt aradi rabbitól tudom, hogy ha életet mentenek egy étellel, akkor el lehet tekinteni a vallási törvényektől. Ezért vitt a rabbi a bebörtönzött cionistáknak szalonnát a börtönbe. Hát nem voltunk éppen az éhhalál küszöbén, de túl távol sem tőle és a vallást sem tartottuk be valami szigorúan. Így a kóserség hiánya nem bizonyult nyomós érvnek a váratlanul lehetséges sonkavásárlás kihagyására.
Tehát megvolt a sonka, igen ám, de hogyan vigyük haza? Szerencsére a régi Skoda autónak hátul volt a motorja és elől a csomagtartója. Ezt még az okosságukról nem annyira híres milicisták is tudták. Csak abban reménykedhettünk, hogy a hátsó ülés mögött lévő kis csomagtartóról nincs tudomásuk. Így aztán szépen begöngyöltük a sonkát egy rövid kabátba, és betettük a hátsó ülés mögé. A város szélén, ahol a milicisták ellenőrző bódéja állt, szépen lelassítottuk a kocsit az előírt óránkénti tíz kilóméteres sebességre, remélve, hogy így nem leszünk gyanúsak De miután minden és mindenki eleve gyanús volt akkoriban, természetesen a zsaru leállított bennünket és elkezdődött a kutatás. Olyan idők voltak, hogy az ember nem is gondolt arra, vajon milyen jogon kutatják ki a magánautót. Készségesen kinyitottam a csomagtartót, amibe egy pár kiló almát tettünk, mert gyanús lett volna, hogy nem hozunk semmit a faluról. Bekukkantottak még az autóba, aztán kegyesen továbbengedtek minket. Ezt megúsztuk! A hasonló fölösleges stresszek okozta szívinfarktust, lehet, hogy még nem…
Igen ám, de a sonkát pácolni is kell! Ez egy újabb probléma, hol és miben? Az edényt úgy oldottuk meg, hogy vásároltunk egy műanyag gyermekfürdető kádat. Szép fekete volt az illető, mert már nem lehetett festéket importálni akkortájt – a füstfeketét viszont a hazai metánból gyártották. El is készítettem a páclevet, de hová helyezzük a kádat? A tömbház pincéje, ahol volt egy rácsokkal elkerített fülkénk nem jöhetett számításba, mert ott nyüzsögtek a patkányok. Kiraktuk a kádat az erkélyünkre, persze este, sötétedés után, nehogy valaki meglásson. Csakhogy az erkélyen sonkapácoláshoz aránylag meleg volt. Egyébként az egész lakásban elég alacsony volt a hőmérséklet, ezért előzőleg üvegtáblákkal becsuktuk az erkélynyílást, hogy azzal a gyér fűtéssel, ami divatban volt, valahogy kibírjuk. Választhattunk: vagy mi fagyunk meg, vagy esetleg elromlik az oly értékes nem kóser sonka…
Tehát vettem a feleségem egyik fecskendőjét és befecskendeztem a csont mellé a sóslevet. Ahányszor elmentünk otthonról kinyitottuk az erklélyablakot és becsuktuk az erkélyajtót. Fő a találékonyság! Eltelt a két hét és persze felmerült egy újab probléma, a sonka megfüstölése.
Most vissza kell ugorjak pár évet. A Rezső utcába a dicsőséges Vörös Hadsereg nemrég vonult be és majdnem minden házba be volt kvártélyozva pár katona. Egy reggel kétségbeesve, sírva jön az egyik szomszédunk, Pelc-né, akinek füstölője volt, hogy a bekvártélyozott “ruszki” ki akarja üríteni a füstölőjét, jogos hadisarcként, a németektől. Apám, aki tíz évig volt orosz fogságban az első világháború alkalmából, jól beszélt oroszul. Átment Pelcékhez és elmagyarázta az ott levő tisztnek, hogy ezek dolgozó emberek és a telt füstölde nem az ő dolgaikkal van tele, hanem sok – nem német – család talán egyetlen tartalékával. A tiszt megértő volt és a füstöldét nem fosztották ki.
Pelcné örök hálát igért és meg is tartotta a szavát, amikor a sonkával kapcsolatosan megkérdeztük, hogy hajlandó-e felfüstölni. Hogyan intézte el, hogy nem kutattak nála, az az ő titka maradt. Mindenesetre becsomagoltuk a sonkát egy takaróba, föltettük a kisszánkóra és ráültettük a gyerekeket. Igy jutott el az értékes rakomány Pelcékhez és így is hoztuk haza.
Soha sonka még így nem ízlett és biztos vagyok, hogy a kálváriáért, amit végigjártunk vele, még bűnbocsánatot is nyertünk.
Szerző: HP | máj 21, 2014
Étkezési szokások:
Itthon is megvannak a saját étkezési szokásaink, amiket már óvodás korunk óta belénk neveltek. Ilyen például, hogy kívánj jó étvágyat, köszönd meg az ételt, és ne állj fel az asztaltól.
Más országokban is megvannak a saját étkezési szabályaik, vagyis a tradicionális étkezési etikettjük. Nem kell minden szabályt ismernünk, de a tabukat nem árt. Lent olvashatsz pár étkezési tabut, amiket mindenképp el kell kerülni, különben megsértjük a házigazdánkat.
1. Kína: Ne mutass más ember irányába a pálcikáddal
2. Korea: Ne kezdj el enni, amíg az asztalnál ülő legidősebb ember el nem kezd.
3. Chile: Semmit sem ehetsz kézzel. Még a pizzát sem.
4. Olaszország: Ne kérj extra sajtot. Ha kérsz, azt tudatod, hogy nem főz elég jól a szakács.
5. Tanzánia: 20 percet kell késni vacsorameghívásról. Ha korán jössz, inzultálod a házigazdát.
6. Oroszország: Üres vodkaüvegeket mindig a földre kell rakni. Ha visszarakod az asztalra üresen, rossz szerencsét hoz.
7. Japán: Ne adj át másnak ételt pálcikával. Ők hamvasztási ceremóniáknál csontokat adnak át vele, így az tiszteletlenségnek minősül.
8. Egyesült Királyság: Mindig magadtól elfelé kell billenteni a levesestányért, és ugyan arra kell kanalazni is.
9. Oroszország: Sose nyald le a kést. Nagyon udvariatlan szokásnak tartják.
10. Kína: Sose vágd el a tésztát. A hosszú tészta a hosszú életet szimbolizálja.
11. Indonézia: Mindkét kezedet mindig az asztal felett kell tartanod.
12. Olaszország: Ha megkínálnak ennivalóval, elsőre mindig mondj nemet. Utána megkínálnak még egyszer, amit már el kell fogadnod.
13. Jamaica: Úgy vélik, hogy ha babáknak csirkés ételt adsz mielőtt elkezdene beszélni, sose fog beszélni. Vagyis ne adj csirkét babáknak.
14. Nigéria: Itt pedig az a népszokás, ha gyerekek tojást esznek, tolvaj válik belőlük. Vagyis mint Jamaicán, vigyázz mit adsz a gyerekeknek.
15. Franciaország: Ne siess az étkezéssel. Modortalannak tartják ha habzsolsz.
16. Japán: Sose hagyj pálcikákat beszúrva az ételben. A Japán háztartásokban így adnak tiszteletet halottaiknak, éttermekben pedig a tulajdonost szidod vele.
17. Muzulmán országok: A jobb kezeddel edd az ételt, ne a ballal. A bal kezüket használják fenéktörlésre, így avval nem ehetnek, mert az nem tiszta.
18. Franciaország: Ne hagyj ételt a tányérodon. Ez azt jelenti, hogy nem ízlett.
19. Kazahsztán: Csak fél pohárnyi teát fogsz kapni. Ne kérj teli pohárral, mert az azt jelentené, hogy a vendéglátód azt akarja, hogy távozz.
20. Azerbajdzsán: Ne lökd fel a sót, mert azt jelenteni, hogy veszekedni fogsz. Ha mégis megtennéd, szórj rá cukrot, az ellenzi a só kiöntését.
21. Egyiptom: Hozzá se nyúlj a sótartóhoz. Inzultálnád vele a séfedet.
22. Franciaország: Nem lehet felosztani a számlát. Vagy fizesd ki az egészet, vagy semmit. Bármilyen osztozkodás kifinomulatlanságra utal.
23. Észtország: Ha kenyér esne a földre, azt kidobás előtt meg kell csókolnod.
24. Dél-Korea: Ha iszol valamit, fordítsd el a fejedet és nézz el….
http://www.erdekesseg.hu/etkezesi-szabalyok/
(B. Kati küldte a fenti anyagot)
Szerző: HP | máj 16, 2014
MIÉRT A VÍZ A LEGHATÁSOSABB FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ
Sajnos manapság a televízió a fájdalomcsillapító reklámoktól hangos, de kevés szó esik arról, hogy igazából a víz a leghatásosabb fájdalomcsillapító ésminden kezelésnek a megfelelő mennyiségű folyadék bevitelével kellene kezdődnie.
Sokan szenvednek manapság a legkülönbözőbb fájdalmaktól, mint ízületi gyulladás, gyomorégés, hátfájás, migrén, vastagbélgyulladás, izomrost fájdalom, szívtáji fájdalom és rengeteg tabletta, gyógyszer fogy emiatt.
De sajnos a gyógyszerek sosem az okot, csak a tüneteket kezelik. Ezért, ha fájdalmunkat fájdalomcsillapító tablettákkal kezeljük, nézzük meg előtte, hogy mindent megetettünk-e annak érdekében, hogy megtaláljuk fájdalmunk kiindulásának okát és azt próbáltuk-e kezelni.
Érdekes felfedezéseket tett Dr. Batmanghelidj kutató orvos, aki évtizedeken keresztül kutatta a víz gyógyító hatását. Őszerinte:
“A test fájdalom formájában mutatja meg a kiszáradást. Attól függően, hogy hol helyezkedik el a kiszáradt terület, ott jelentkezik a fájdalom is. Nagyon egyszerű dolog ez, elmagyaráztam, mint meghívott előadó ezt az összefüggést nemzetközi konferenciákon a rákról, elmondtam, hogy az emberi test a kiszáradást úgy jelzi, hogy fájdalmat hoz létre, a fájdalom a víz hiányát jelzi a testben; valójában a víz hiánya a mögöttes oka a legtöbb egészségügyi problémának társadalmunkban. De sajnos ez az információ az orvosi társadalmon keresztül nem jut el a nagyközönséghez, mert ez nem hoz pénzt a konyhára.” – Dr. Batmanghelidj
Dr. Batmanghelidj állítása szerint mögöttes érdekek tartják vissza azt az információt az emberek elől, hogy a víz gyógyít. De ez még nem jelenti azt, hogy nekünk be kell dőlni minden propagandának, hanem a saját sorsunkat a kezünkbe vehetjük. Ha betegek vagyunk, mi is utánajárhatunk az okoknak, kihámozhatjuk az igazságot és sokszor rájöhetünk, hogy betegségünk forrása az életmódunk. Az, hogy tápanyagszegényen táplálkozunk, illetve nem isszuk meg a napi vízadagunkat, ezek sokszor éveken és évtizedeken keresztül fennálló hiányosságok. Ne csodálkozzunk, hogy a szervezetünk egy adott pontonbedobja a törölközőt.
Bármilyen betegségben szenvedünk, előbb ellenőrizni kell, hogy az alapok rendben vannak-e nálunk, mint például, hogy elégséges mennyiségű tiszta vizet fogyasztunk-e nap mint nap.
A japánok például használják az éhgyomorra való vízivást a gyógyászatban. A vízkúra évszázadok óta elismert ősi gyógyászati módszer japán orvosi körökben.
MOST NÉZZÜK MEG, MI A TUDOMÁNYOS MAGYARÁZAT AMÖGÖTT, HOGY A VÍZ EGY TERMÉSZETES FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ SZER
Dr. Batmanghelidj, aki egész életét tette fel a víz kutatására, a következő összefüggést fedezte fel, ami alapjaiban megrengette az orvostudomány addig ismert állásfoglalását:
“A krónikus fájdalmat a testben, amit nem lehet megmagyarázni semmilyen sérüléssel vagy gyulladással, mindenekelőtt krónikus vízhiányként kell értelmezni, azon a területen, ahol a fájdalmat észleljük. Ezekre a fájdalom jelzésekre elsődlegesen és kizárólagosan úgy kell tekintenünk, mint a dehidratáció intő jeleire a testben, mielőtt bármilyen bonyolult eljárást erőltetnénk a páciensre.” – Dr. F. Batmanghelidj
Az emberi szervezet egy bio-elektromos víz gépezet, ami 20 kilogrammonként 1 liter vizet igényel az üzemeléshez. A vér maga is nagy százalékban vízből áll. A tüdőfolyadék, ami a hulladékot és tápanyagokat szállítja, négyszer annyi, mint a testben található vér összesen és abból a vízből áll, amit fogyasztunk. Szó szerint minden egyes sejt, amiből a test áll, az életét a friss, tiszta vízellátásnak köszönheti. Ha a test nem kapja meg az állandó és megbízható vízellátmányt, el kell döntenie, hogy némely funkcióktól megvonja a vizet, hogy a rendelkezésre álló víz felosztható legyen a létfontosságú működésekhez. Például az agy teljes prioritást élvez és amíg meg nem kapja a számára nélkülözhetetlen vízmennyiséget, addig bizonyos szervek vízellátását a szervezet visszafogja.
Dr. F. Batmanghelidj felfedezése szerint, ha fájdalom jelentkezik bármilyen szervünkben vagy testrészünkben, az annak a jele, hogy az a terület krónikusan dehidratált. A fájdalom tehát a dehidratációt jelző érzet. Ezért a fájdalomcsillapítás a lehető legrosszabb, amit tehetünk, mert elnyomjuk testünk jelzését és a dehidratáció tovább folytatódik vagy akár súlyosbodik is.
Azt lehet mondani, hogy a beszedett fájdalomcsillapítónak csak egyetlen jó oldala van: a víz, amivel bevesszük.
Szerző: HP | máj 10, 2014
M. Simon Katalin novellája:
A fal
Az utca felől húzták fel. Csak egy kaput hagytak rajta, merthogy soha se lehet tudni… Jó magasra sikerült. Mögötte ott lapult a ház, az udvar, az istálló és az ólak.
A gazda feje búbjára tolta fekete, zsíros kalapját, és izzadt homlokát megvakarva mustrálgatta verejtékes munkája eredményét. Aztán kalapját a helyére igazította, összeszedte szerszámait, a maradék téglát, és betalicskázott az udvarra. Ott megállt, komótosan a fal felé fordult, kalapját ismét feltolta, és szakértelemmel megvizsgálta művét. Mormolt valamit a bajusza alatt, aztán kalapját ismét a homlokába húzta, a markába köpött, megragadta talicskája két szarvát, és eltűnt a csűr mögött.
Az istállóba is eljutott a nagy fal híre.
A lovak idegesen dobogtak, a tehenek maguk elé meredve kérődztek. Hogy mi járt a fejükben, azt csak ők tudták. A csikó az udvaron nyargalászott. Amikor az útját álló óriási akadályhoz ért, hátsó lábával mérgesen feléje rúgott. Nem értett semmit az egészből, csak szabadulni akart. A tyúkok élték megszokott életüket a szemétdomb körül, mintha mi sem történt volna. A kakas felröppent a farakásra, mint aki többet és jobban akar látni. Nézelődött egy darabig, aztán fejét féloldalasan az ég felé fordítva a Nap állását kémlelte. Úgy látta, még nincs ideje a szólásnak, hát hallgatott, és leugrott a farakásról. A pulykák éppen a homokban fürödtek a ház sarkánál. Ez a gyönyör mindennél többet ért számukra. Azonban a pulykakakas, a pulykafiak iránti felelőssége tudatában, roppant mérges lett. Mérlegelte, hogy ilyen körülmények között erdei kiruccanásokra még gondolni se lehet, ezért élénken tiltakozott. Haragjában kivörösödött, fülsértő hangon rikácsolt, miközben leeresztett szárnyaival dühösen szántotta végig az udvart.
Erre, mint valami veszélyt jelző szirénára, megbolydultak az udvar azon lakói is, akik eddig tetetett vagy valós közömbösséggel foglalatoskodtak a tágas udvar zegzugaiban. A gúnár nyújtott nyakkal, elszánt sziszegéssel szándékozott megostromolni a hatalmas akadályt, mely a patak felé vezető utat zárta el családja elől. A libák fülsértő gágogásukkal csatlakoztak hozza. A fal tövében megálltak, csoportba verődve még hallattak egy-két méltatlankodó hangot, majd letelepedtek a magas építmény árnyékába, meghányni-vetni a teendőket.
Eközben Lompos, a házőrző, izgatottan rohangált lánca végén az ólja körül. Feldúltságában morgott és vicsorgott, hiszen őt érintette legfájdalmasabban gazdájának e szörnyű agyszüleménye. Az ő szája elől veszi el a csontot! Ha itt ez a fal, rá már semmi szükség. Elcsaphatják, aztán mehet ő is kóborolni, a szemétben turkálni, mint a hasonszőrűek. Fájdalmas nyüszítése felborzolta a macska szőrét, aki pillanatok alatt isten tudja, hogyan, de fenn termett a fal tetején, ahonnan egyik oldalon a szörnyű galibát vette szemügyre, a másikon ráhunyorított a látóhatár széléhez közeledő Napra. Már unta az egészet. Arra gondolt, „sok hűhó semmiért”, aztán leült, méltóságteljes mozdulattal maga köré csongolyította farkát, miközben lenéző pillantásokkal illette az udvarbelieket. Arra azonban gondja volt, hogy szemét, fülét nyitva tartsa.
A fal túlsó oldalán, az utcán, emberek jöttek-mentek. Egyesek már messziről szemügyre vették a magas építményt, aztán amikor közel értek, szemük sarkából rásandítottak, és egy legyintéssel kifejezve furcsallásukat, folytatták útjukat. Mások fejüket csóválgatva, értetlenül álltak előtte, nem tudták, mire vélni ezt a nagy elzárkózást.
Közeledett az este. A Nap hátat fordított a falunak és egyre jobban igyekezett eltűnni a dombok mögött. A falu utcáin szürke árnyékok suhantak, a teljes ismeretlenség palástjában. A mindenki kutyája is elindult felfedezni a napvégi történéseket. Gyors léptekkel aprított a kerítések tövében. A macska, amely egyre jobban látott az esti homályban, rövid köszönésfélét nyávintott le a fal tetejéről, de a kutya felelete nem lehetett valami kedélyes, mert őméltósága szempillantás alatt a földön termett, onnan két ugrásból már a ház küszöbén, majd bent a pitvarban. A kutya több szóra nem is méltatta. Folytatta volna útját, de sürgős dolga akadt. Szétnézett sebtében, fát azonban nem látott a közelben. Megállt hát a fal tövében, a helyzetének megfelelő lábát felemelte, és megjelölte magának a helyet a falon, hogy máskor is rátaláljon, ha még erre jár. Ekkorra már besötétedett. Az égen a Hold körül csillagok gyúltak, a falon sötét árnyékok kúsztak föl és alá. Egyszerre csak kihunytak az égi fények, és vakító villámok kezdték hasogatni az eget, mint megannyi éles penge, s a szél zúgását irgalmatlan mennydörgés nyomta el. Fenyegető, torzonborz felhők vonultak a falu fölé, ahol aztán egyre sűrűbben csaptak össze újabb és újabb villámok és pokoli dörgések kíséretében. Döngött a föld a rászakadó eső súlya alatt. Egy idő múlva távolodni kezdett a vihar. Hatalmas terhüktől szabadulva, a felhők könnyedén suhantak tova a világosodó égen. Mire az utolsó elkésett esőcseppek is leértek a földre, a domb tetejéhez közeledő Nap előre küldte sugarait, jelezve egy új nap kezdetét.
Elsőként a kakas ébredt, aki még az ólban olyan hangerővel kukorékolt, hogy a tyúkok ijedtükben lepotyogtak a kakasülőről. Nemsokára madarak trillája töltötte be a falut, hírül adva embernek, állatnak, az egész világnak, hogy az éjszakai viharban ledőlt a fal.
B. Kati küldte az alábbi anyagot:
Józsa Judit kerámikus világa:
https://www.youtube.com/watch?v=oHdKbekxrbc
***
Korondi kerámia Riedben:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/JozsaJanosKorondiKeramikusMunkaiRiedben#6011698241764235522
Hozzászólások