Folytatás

Firka (2)

 

 

 

 

Firka

 

 Galambos Viktor:  Folytatás következik

Vannak dolgok, amelyek mintha öröké tartanának, csak a formájuk változik, de a lényegük megmarad.

Már gyerekkoromban mesélte anyám, hogy mikor ő fiatal volt, divatban voltak a folytatásos regények, amelyek vékony füzetekben jelentek meg, mint a hét végi újságok mellékletei. Egyik akkor híres „remekmű”, volt a „Szívek Harca”, amit a jobb családok a cselédség kedvenc olvasmányának tekintett, de suttyomban az úri hölgyek is elolvashatták a füzeteket, amelyekben a cselekmény a legizgalmasabb résznél ért véget, és utána már csak az a két szó találtatott, hogy: „Folytatás Következik”

Tíz-tizenkét éves lehettem, mikor egy játszó társamtól megkaptam a Monte Cristo Grófja első három füzetét, és azután, már csak azon bosszankodtam, hogy ő lassabban olvasott, én már rég kiolvastam a nálam lévő füzeteket, és még mindig nem kaptam meg a soron következőket.

A barátomék padlásán, azután felfedeztük a „Három Testőr”-t, a „Husz Év Után”-t. Minden regény legalább száz füzetre osztva! És vadul olvastuk őket, sajnos a Szívek Harca nem volt meg, így máig nem tudom, annak mi lehetett a tartalma, és így nem tudtam bepótolni az irodalmi ismereteimnek, ezt a szörnyű hiányát.

Múltak az évek, és a folytatásos regény füzetek a régmúltban elmaradtak, viszont esténként időben haza kellett érni, hogy az ember el ne mulassza a „Szabó Család”-ot a rádióban, mert a múlt héten éppen akkor fejezték be, mikor Szabó néni azt mondta, hogy…!

Lassanként egyre több TV antenna jelent meg a háztetőkön, és már nem a Szabó családot hallgattuk, hanem elsietünk Texas-ba, méghozzá Dallas-ba, megnézni, hogy az a gonosz J.R. megint mit talált ki, a családja sanyargatására.

Utána hajóra szálltunk, és Onedin-ékel szeltük a tengereket minden héten.

Volt aztán egy család is, ahol a bomba csinos asszonykáról kisült, hogy boszorkány, és ez nem volt elég még az anyós is boszorkány volt, ezen persze már senki sem csodálkozott, de minden héten lestük a mamlasz férjjel együtt, mit fog művelni a két hölgy!

És hogy a krimi kedvelői sem maradjanak hoppon, sorra láthattuk Colombo, Derrick felügyelő, Maigret felügyelő, Poirot kalandjait.

Megjelent a „Szappanopera” fogalma is, a vidám jelenetekben a nevetést is bekavarták a hangba, a gyengébbek kedvéért, szegények tudják, hogy most nevetni kell! És a szappanlé folyik tovább, aki nem hiszi, nézze meg a Duna TV műsorát, Kisváros, Angyali Érintés, Ewerwood, T.I.R., Linda, stb., és ha ez még nem elég, a világ minden tévéadóján is, akár az Amazon, dől a folyékony szappan!

Mindez nemrég jutott eszembe, miután elkezdtem nézni a Monte Cristo-t folytatásokban, Gerard Depardieu-vel, miután fiatal koromba láttam a filmet Jean Marais-el az ötvenes évek végén, azután Richard Chamberlain-nel a hetvenes években, de a téma kimeríthetetlen, mert már 1922-ben, és 1929-ben forgattak Monte Cristo néma-, és még egy csomó hangosfilmet napjaikig, ezeket még egy-két részben.

Végre visszatértünk a folytatásosokhoz.

Miután elolvastam a harmadik rész végén, hogy „Folytatása következik”, rájöttem, ott vagyok, ahol a Mádi Izraelita, tudni illik ott, ahonnan gyerekkoromban elindultam.

***

Jó szórakozást és több éjszakányi szabad időt:

http://www.magyarvagyok.com/videok/3-Humor/18151-Hofi-1968-as-tancdalfesztival-bovebb.html

http://video.xfree.hu/?n=farkas1945|dedd4f75d6ec2442fcc7d97df41d25e3#videoloc

 

Diktafonra rögzítve

S_003 (2)
 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Szfinx rejtélye:
http://www.youtube.com/watch?v=b3Sey1sZrak

A piramisok titkainak leleplezése
http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=5Lqy2NwVG7o&feature=endscreen

Repülővel Egyiptom földjén

Este így imádkoztam: én Istenem, segíts meg, hogy tudjam megjárni szerencsésen a holnapra tervbevett utat. Ne kapjak a nagy hőségben gutaütést. Ne vesztődjek el. Ne legyen baleset. Szerencsésen visszaérjek.

Őszintén szólva eléggé meg voltam ijedve utazás előtti estén. Csak most döbbentem a valóságra, amint magambamaradva elgondolkoztam, hogy én ebben az idegen, távoli országban, melynek még a nyelvét sem ismerem, tiszta egyedül elindulok a nagyvilágba. Itt Hurghadaban félnék egyedül kimenni az utcára, mert letámadnának, nekem szöknének az utcai árusok. (Rosszabbak, mint Törökországban voltak.) S akkor elmegyek olyan messze…
Igaz, hogy eddigi tapasztalatom alapján az a véleményem alakult ki, hogy itt úgy vigyáznak ránk, mint a hímestojára, vagy mintha aranyból lennénk.
Biztosan nem történik semmi, egyelőre csak a nagy melegtől félek. Attól, amennyire lehet őrízkedni fogok. Viszem a gyógyszereimet, kalapomat, fehér sálamat s tiszta fehérbe öltözöm, hadd verjem vissza a perzselő napsugarakat. (Ugyebár.)
A szállodából az egyetlen (!) jelentkező voltam erre az útra. Mi lesz ebből? Pali kioktatott, hogy forduljak rendőrhöz, ha valami probléma adódik. Biztatom magam, hogy ha el mertem indulni Kanadába tiszta egyedül, ahol nem is vigyáztak rám, akkor itt nem lehet semmi bajom.
O.K. Próbáljak meg aludni is, hátha sikerül!
Pali ¾ 3-kor kopog a teraszajtón, hogy nyissam ki, mert kell adjon valamit. Mit? Majd meglátod. Hát az útlevelemet hozta. Laura arra ébredt fel álmából, hogy az útlevelem nála maradt. Én már jóval előtte ébren voltam, mind vártam, hogy cseregjen a telefon, költsenek.

5-kor költöttek is a recepciótól, fél hatkor jött értem a busz, ¾ 6-kor már a röptéren (Scorpio Aviation) voltunk. 6 után indul a repülőnk, a Scorpio. Gyönyörű és találó név, hisz ha lezuhanunk, a sivatagban, skórpió csípésbe halunk bele. Csak négyen vagyunk a csoportban, Gaby (Voralbergből), Britta és Wolfgang (Bajorországból).
A repülő ablakából egyre a sivatag homokjában kirajzolódó jeleket figyelem. Mintha űrhajó által visszamaradt nyomok lennének. Rendkivül érdekes. S mintha a homokba beletemetkezett házak volnának odalent elszórtan. Mi lehet az? Köztük tömbházak is állnak. Egy falu volna? Vajon a napokban történt homokvihar eredménye, hogy a házak be vannak temetve?
A Szuezi-öböl fölött repülünk. Alattunk víz, tovább sivatag. A tenger olyan, mintha a tiszta, kék vízben mocskos hab képződött volna helyenként. Hatalmas fehér állatok mozognak lent a vízben. Hol alábuknak, hol feljönnek a kék vízben. Cápák volnának? Igen, a Vörös-tenger a cápák paradicsoma. A 700 cápafajból vagy 400 él a Vörös-temgerben. Itt nem volna jó lezuhanni, mert a cápák holtbiztosan felfalnának. De a sivatagban sem, mert ott a skorpiók, kígyók csípnének meg. Nagyon ficánkolnak odalenn a cápák, fehér csíkot hagyva maguk után, akár a szuperszónikus repülőgépek, csak rövidebbeket.
Látom a fehér korallszírteket. Némelyik kiemelkedik a tengerből, homok borítja. A többiek víz alatt vannak, de nagyon tiszta, átlátszó a víz. Egy hajó úszik a szírtekhez. Még egy hajó, azon még tűz is ég. Mi lehet az? Lehet nem is hajó, hanem kőolajkút a tengerben. Három magas tornya/kéménye van. Motorcsónak közeledik egy sziget irányába alattunk. A sziget homok színű, a víz alatti folytatása türkizzöld. A víz kék.
Meresztem szemem, de nem tudom megállapítani, hogy miért fehér a part: szikla volna, vagy a víz csapódik hozzá. Magas hegyek emelkednek ki a homoksivatagból. Újra egy kivilágított hajó úszik a sziget felé. Vajon miért égnek a fényei? Még egy kivilágított hajó!!! Vajon a cápákat hivatott elriasztani a fény? Olyan a cápáktól a kék víz, mintha mésszel volna bespriccolva. A tenger szélén magas homokhegyek emelkednek. Megint a tenger fölött repülünk. Messze látszik a szárazföld.
Nagy élmény ez a repülőút a Vörös-tenger fölött. De ha az ember elgondolja, hogy odalenn pokolba kerülne, ha beleesne…
A repülőnk külső ablaka rettentően össze van karcolva. A belső ép. Ez azt jelenti, hogy homokviharban karcolódott össze. Valószinűleg azért repülünk a tenger fölött, nehogy újra felkavarja a szél a homokot.
/folyt. Hozzászólásokban)

S_001 (2)

Álmatlanul

N5_arc_a (2)
 

 

 

 

 

 

M. Simon Katalin

 Őszi fantázia

Vágytam, szemed kék fényét,
Ölelésed lobbanó nyarát,
Vágytam veled álmodni
Néma lombhullásban,
Együtt neszelni diókoppanást.

S te jöttél, de hűtlenül
Nem nyitottad rám ég-kék szemed,
Szürke magányodban megtagadtad,
Lám, nyár hevét idéző ígéreted.

 http://www.youtube.com/watch?v=LSPFFkitQtY

Szenvedéllyel

t012 (2)
 

 

 

 

 

 


Seres László: Viharos sikolyok

Rám terített éj vagy.
Minden szavad felcsillagoz,
mikor hozzám bújsz,
súgsz és ölelsz,
csókok csordulnak ki szomjas szánkból,
örvénylik szerteszét
a vágyak gyöngysor habfodrán,
míg két karom ringat.
Érted hallgatok.
A csenddel mérem a végtelent,
hogy bennem maradj, s örökké élhess.
Neked adom, amit ember felfogni
nem képes,
egyetlen pillanatért most,
termő ágaid éltető nedveitől
félig elaléltan.
Poliptested koráll-sziget,
tengerzöld öblöd vonz.
Hullámzik, tágul velünk a tér,
ágyat vet partjaid öle,
átfog, szorít, kivár
tested kagyló hajlatán
a porcelán idő.
Felfénylesz lüktetőn,
hogy révbe érj velem.
Viharos sikolyok árja zúg,
s hagyod, hogy elnyeljen
újra a kéklő mélység.
Hullámtörő gát vagy,
hasztalan ellenállsz és engedsz,
szívedig jutok fel-felcsapódva
– magamtól is védsz –
hol vágyaim elragadnak
a tobzódó árral
tört árbocok, tépett vitorlák
hullámverése közt
térdre hulltan,
s lábamhoz szelídül a vihar
lassan, észrevétlen,
míg felsír a lélek
simogató tenyerünkben.

http://www.clarrissegill.com/videoclips/amazing_grace.php

Okos linkek

0_181 (2) M. Simon Katalin:
 Az ősz virágai

Koravén alkony simogatja
szirmaitok selymét,
délceg dáliák,
szelíd őszirózsák,
az ég kékje
hamis játékot űz veletek,
ti megvető daccal tűritek
az elmúlás rideg leheletét,
mert tavasz s  nyár
lakozik bennetek.

B. Kati küldte:

1. Idegen szavak szótára
http://www.idegen-szavak.hu/keres/explicit

2. Elektronikus zenetár!
Ha megnyitsz egy előadót, elérhetővé válik VALAMENNYI száma szöveggel együtt!
http://www.lyricstube.net/

3. Sok-sok zene együtt:
http://www.uwall.tv/

4. Elektronikus festmények Waterhouse-tól.
http://www.youtube.com/watch?v=T6SIW_WgEq4&feature=related

5.Világ összes festőjének képe:
http://www.mystudios.com/artgallery/

6. Világidő és időjárás
http://www.jabo-net.com/heure.html

7. Bármelyik település időjárását 5 napra előre lehet megnézni.
http://www.bayercropscience.hu/weatherforecast/

8. Európai Meteorológiai Szolgálat
http://www.eumet.hu/hoadatok.html

9. A világ 103 csodája
A 103 csodán felül – mindegyiknél – rá tudsz kattintani további, témához tartozó kisfilmekre is.
http://www.wondersoftheworld.tv/

10. Közérdekű adatok a világról
http://www.worldometers.info/hu/

11. Régi fotók Magyarországról
http://fortepan.hu/?view=places&lang=hu

12. Nagy Mo. csodái: Várak, stb..
http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

13. Föld alatti parkoló a Szt. István Bazilikánál
http://www.woehr.de/en/projekte/budapest_m730/index.htm

14. Történelmi filmhíradó
http://filmhiradok.nava.hu/

15. Elektronikus képeslapok
http://www.kepguru.hu/

16. Az emberiség nagy alakjai
http://cliptank.com/PeopleofInfluencePainting.htm

17. Kabaré jelenetek
http://www.bomon.hu/jelenetek.htm

18. Elektronikus fantáziaképek művészei, játékok sokasága.
http://www.thor.hu/

19. Bakik
http://www.kecskefeszek.hu/_muviz/videok.php/tv-s-bakik/bakik-osszevagva.html

20. Intelligencia teszt
http://www.paintmaker.hu/humor/gondolkozz.htm

21. Tanulságos történelem: 100 év 10 perc alatt
http://www.youtube.com/watch_popup?v=Xxh-sS8Qoco

Rádió, Tv

0_253 (2)
 

 

 

Égig érő fa
koronáján csillagok –
az éj nyugta mély.

(M.S. Katalin)

 

 

Részlet Galambos Viktor Emlékeim című könyvéből:

Anyám mesélte, hogy milyen hihetetlen élmény volt, mikor életében először, a fülhallgatón keresztül, a recsegés – ropogás mellett valami zenét is lehetett hallani! Játék gyanánt magam is megpróbáltam kristálydetektoros rádiót barkácsolni és sikerült is, a helyi adót tűrhetően lehetett fogni vele.
Nagyapám,- aki nagy rajongó volt, vásárolta az első lámpás rádiót a környéken, ezzel már Pestet is be lehetett hozni és hangszóróval is rendelkezett. Sok évig szolgált a házban, aztán nagyapám elszánta magát, hogy lecseréli egy”modern, hatlámpás Telelfunken”- re, amelyen, rövid – közép – hosszúhullám volt. De rosszkór jött az elhatározása, mert egybeesett azzal a rendelettel, hogy zsidóknak nem lehet rádiójuk – mert az ellenség álhíreit terjesztik, – ekkor az erzsébetvárosi rendőrfőnök, megérdeklődte a Braun cégnél, ki vásárolt legutóbb egy korszerű rádiót, így történt, hogy a frissen szerzett jövevényt elvették. Az, hogy kinél maradt, az nem kérdéses…
A háborúnak vége lett és új idők jöttek. Nem nagyon lehetett rádiót kapni, de nem is kellett, mert “rádiofikálták” az egész várost, minden házba behúzták a drótokat és majd ingyen egy hangszórót is kaptunk. Így már nemzetiségre való tekintet nélkül is biztos volt, hogy senki sem hallgatja az imperialisták “hazugságait”, helyettük bőven volt orosz muzsika, Sztálin elvtárs beszédei, a Szovjetunió újabb sikerei és más lélekemelő műsorok.
Egy jó pár év múlt el így, amíg elkezdték becsempészni a “Riga” márkákat. Hatalmas, tizenöt- húszkilós dobozok voltak, de kellemes hangon szólt és szelektívek voltak. Ezekkel a Kossuth és Petőfi műsorait is lehetett hallgatni, mi éltünk is ezzel. Naponta a “Tíz perc játék és muzsiká”-t a “Szabó család”-ot és a mindig várva-várt Rádiókabarét. Cicvarek-et (Kibedi) aki jól mondta, Lujzát (Psota Irén), akinek azt írta az újság és Major Tamás Jenőjét, aki megmagyarázta az újságcikkeket Lujzának meg Darvas Szilárdot, aki a sláger szövegek “mélyére nézett”, miután Lantos Olivér elénekelte őket.
Ezeknek a műsoroknak egyfajta biztonságszelep feladata volt és főleg azért engedték meg, hogy itt-ott valamit bíráljanak, hogy ezzel fenntartsák a szólásszabadság látszatát akkor, amikor az emberek féltek a véleményüket megmondani még munkatársaik, barátaik előtt is, – mert ki tudja melyik ….?!!
Telt az idő és megjelentek a két-három kilós, cipődoboz nagyságú hordozható rádiók, először “külföldről” behozottak, aztán csúnya, vinilinbe burkolt hazai gyártmányú fadobozok. Ezekbe a csodákba már nem lámpák, hanem tranzisztorok voltak beépítve. A határon túlról már zsebrádiókat is kezdtek becsempészni ezzel egyidőben. Itt-ott a háztetőkön megjelentek a három-négyszögletes keretből álló antennák is.
Egy barátom hívott meg egy este televíziót nézni: “Hátha ma szerencsénk van és bejön! Egy “Rubin” szovjet gyártmányú készülék, kicsike, legömbölyített sarkú domború képernyőjén jelent meg egy homályos fekete-fehér kép – a száztíz kilométerre levő szentesi relé adása. Ez az adó a garantálható vevőtávolságon jóval kívül esett, éppúgy, mint az antenna elforgatásával befogható novi-sadi adó. Igy aztán mindig az időjárás szeszélyeitől függött, hogy egyáltalán látható-e valami, a kép minőségéről nem is szólva.
A hang és képfogók egyre magasabbra hatoltak, megjelentek a japán Yagi által feltalált antennák. Mikor magam állítottam először Somoray barátommal, aki vasesztergályos volt a gyárban és megkérdeztem, hogy hány barátomat hívjam segíteni, azt válaszolta, hogy az attól függ, ha melósok elég három, ha mérnők kollegáim, abból hat is kevés lesz! Hát igaza volt vagy sem, annyi bizonyos, hogy nem volt könnyű dolog a tizennyolcméteres antennát felemelni és kipányvázni. Evvel már tűrhető minőségben láttuk az adásokat a “Cosmos”- márkával ellátott román készüléken, amelyet a pesti “Orion” licenc alapján gyártottak.
Később a román televízió adásai is megjelentek, ezek már csak a politikai időjárástól függtek. Mikor lakótömbbe költöztünk a tizenegyszíntes ház tetejére már erősítővel ellátott közös antennákat szereltünk, amelyekkel még jobban javult a vétel minősége. Ahogy haladt a szocializmus építése, úgy csökkent a román televízió adásideje, annyira hogy az “Arany Korszak”-ban már csak napi kétórás adást láthattunk, ebből minimum egy óra “Nicu Maus Kalandjai”-ra volt szánva, így aztán egy filmet három napig is nézhettünk, részletekben, természetesen.
(folyt. a Hozzászólásokban. HP)

zz