Szerző: HP | Sze 16, 2013
Seres László: Ajándék
Ajándék minden nap, ami még jöhet
Gyér garas, mint a becsült kereset
Mennybéli békémből kicsiny előleg
Hogy háborúzzak még egy keveset
A remény táltosa visz még magával
Mit számít ha álmom sutaság mind
Nem méricskélem megtépázott szárnyam
Ha felemel a nap sugaráig
A lét elfolyó homokjából még itt
Egy parányit markol a két kezem
Sziklát nem görgetek a márvány égig
Holdat sem lopok rá vad éjeken
Nem török rá a bezárt ablakokra
De a rebellist imámban megáldom
Nem fekszem le harmatos pázsitokra
Nem virasztok ringó rózsaágyon
Csak ráírom a föld arcára ébren
Ajándék az hogy a földön vagyok
Egyszervolt emberként, mint a mesében
Addig élek csak…míg meg nem halok.
B. Kati küldte: A „zöld“ dolog
Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem örnyezetbarát.
Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy “az én időmben nem volt még ez a “zöld” dolog.
A hölgy azt válaszolta, hogy “azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.
Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a “zöld” dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem.
Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva.
De ez a “zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira.
De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a “zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 voltot zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket.
De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a “zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába.
Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk.
De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a “zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet,valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett.
De ez a “zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát.
Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a “zöld” dolog még nem létezett annak idején…
Szerző: HP | Sze 12, 2013
Seres László: Belőled sajdulok ki
Mottó: Csendben igazulnak meg a kimondott szavak…
A türelem idegszálaidra
fűzött drága gyöngysor,
csendszólam a zajban,
lelket gyóntató ima,
hajnalt hozó harangszó,
mikor haza vársz
s ajtót nyitsz előttem.
Soha nem játszod el
a nagy halált,
csak állsz szoborfényesen
vakítón, mozdulatlan.
Már nem is faggatsz.
Rám teríted szirommosolyod
kijózanító illatát,
s megigazulnak a szavak.
Lator nem menekülhet
keresztjéről, kit az Úr
választott maga mellé
s általa megbánón üdvözült.
Bűneim türelmedbe ojtom
megszégyenülnek vad hajtásaim.
Hordozlak, mint a glóriát.
Hisz belőled sajdulok ki,
s benned nyerek feloldozást.
D. Nagy Éva: Mi történt?
Régen az úgy volt, hogy ha valami finomat sütöttünk, vittünk belőle a szomszédnak is, a gyerekeket nyugodtan rá lehetett bízni a szomszéd nénire, ha segítség kellett mindig akadt valaki aki segített, ha valamink hirtelen kifogyott egyszerűen kölcsönkértük a mellettünk lakótól. Ha egy barátunk , ismerősünk háza előtt vitt el az utunk, becsengettünk, mert egyszerűen sértésnek számított, ha nem ezt tettük volna. Ha otthon volt , örült nekünk, behívott, gyorsan megkínált valamivel – mert valahogy mindig akadt valami, ha nem más egy csupor tea – és beszélgettünk. Beszélgetni mindig volt alkalom, idő, kedv. Beszélgettünk otthon, a buszon, a villamoson, a vonaton, a munkahelyünkön, sorállás közben, bárhol és bárkivel. Egyszerűbben éltünk, nem akartunk mindennap bizonyítani , állandóan divatos lenni, hanem figyeltünk egymásra, érdeklődtünk a másik iránt, kiváncsiak voltunk az embertársainkra. Mindez olyan természetesen , ösztönösen történt, anélkül hogy előre elterveztük, megterveztük volna. Sokszor csak úgy átszaladtunk a barátnőnkhöz, barátunkhoz és kiöntöttük a lelkünket.
Szép volt. Számítottak ránk és mi is számíthattunk másokra. Sok időt töltöttünk egymással, mégis nagyobb háztartást vezettünk, mint most, állandóan sütöttünk-főztünk, kertészkedtünk, befőztünk, kirándultunk, vendégeskedtünk, beszélgettünk és mégis valahogy mindenre és mindenkire volt időnk.
Mi történt velünk? Mi történt a világgal?
Hiszen az élet könnyebb lett. Háztartási gépeink vannak , nem kell kézzel mosni, dagasztani, legtöbb helyen nem kell fát vágni, szenet hordani, befűteni. Sok a félkész termék, gyorsabb a közlekedés, a mobiltelefonok révén bárhol elérhetőek vagyunk. Elméletileg több időnk kellene legyen mint azelőtt, de nincs.
Àllandóan szaladunk, rohanunk. Sokszor mintha csak munkából állna az életünk. Elharapódzott a közöny, a nemtörödés.
A szomszédok, főleg városon, nem is ismerik egymást.
Vendégeskedés csak hónapokkal elöbb, pontosan leszögezett „forgatókönyv“ szerint zajlik.
Néha még telefonálunk egymásnak, de azt sem olyan sokszor mint régen.
Levelet már nem írunk, csak sms-t és email-t. Kapcsolataink a virtuális világba tevődtek át, mert kényelmesebb, nem kell mindig magunkat adjuk.
Folyton rohanunk és a végén már nem is tudjuk, hogy hová.
Àllandóan dolgozunk, megpróbálunk sok pénzt keresni és a végén kiadjuk az orvosságokra.
Gyűjtünk, mindig mindenre szükségünk van, ami másnak is megvan, pedig a végén úgy is mindent itt hagyunk.
Túl sok tárgy vesz körül és egyre kevesebb igazi barát.
Nincs időnk vagy félünk kimutatni az érzelmeinket és a végén elfelejtjük azt is, hogyan kell szeretni, élni, boldognak lenni….
Szerző: HP | Sze 9, 2013
“Holdfényben a Nap csókjáról álmodik titkon minden virág.”
M.S. Katalin
Klikk a képre!
Mozgalmas napok után jelentkezem újra. Segélyt vittünk idén is a rászorulóknak, hatalmas teherautónyi segélyt. (Ebben én nem vettem részt, én csak kisértem őket) Mi magunk pedig gazdagabban térünk haza,- jegyeztem le az autóban egy picurka papírlapra. Gazdagabban, mert felteltünk élményekkel, tapasztalatokkal, érzelmekkel.
Érdemes volt! – Megért minden fáradozást, állapítottuk meg,- összegezve a véleményeket. Láttuk a poklot és a mennyországot. Mert segélyt osztogatott a csoport az utcagyerekeknek, meg hajléktalanoknak is (miközben én fényképeztem őket), de utolsó este részt vettünk a “High Society” jótékonysági rendezvényén, a karitatív Mária-bálon. (Le a kalappal a rendezők előtt!!! Fantasztikus teljesítményt nyújtottak!!!)
A végén, Istennek megköszöntük egy szentmisén mindazt, amit adni tudtunk és amit kaptunk.
Az ötödik napon megnyugodva jöttem el újra: OTTHONRÓL, HAZA.
És most újra itt vagyok köztetek és lassan beszámolok mindenről:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/Temesvari_balra_felajanlott_kepek
https://picasaweb.google.com/piroskaho/AnyagiSegely#
https://picasaweb.google.com/piroskaho/OsztrakCsoport#
https://picasaweb.google.com/piroskaho/TalalkozasAMaltaiOregotthonLakoival#
https://picasaweb.google.com/piroskaho/UtcagyerekekHajlektalanokKozt#
https://picasaweb.google.com/piroskaho/Elokeszuletek#
https://picasaweb.google.com/piroskaho/Miniplakatok#
https://picasaweb.google.com/piroskaho/RovidBlogtalalkozo#
https://picasaweb.google.com/piroskaho/AlkalmazottakEsOnkentesek#
https://picasaweb.google.com/piroskaho/KolozsvariProfesszorAzUjLovag#
https://picasaweb.google.com/piroskaho/BalVednokei#
https://picasaweb.google.com/piroskaho/MariaBal#
https://plus.google.com/photos/107507776024247828094/albums/5924202020342897905?gpinv=AMIXal9Fp8tvy7Qb5MHK9Y6TT0BeVhLMvfOctP3ZLRBbcoayUaXctYRpZBU4nTcvLHHsyUsiiRaHF4ijq5Q4FXunQ1iwM90UUBokyviN6wizTqvQ6kECU_s&cfem=1&authkey=CLK9yaTk36ezMQ
***
M.Simon Katalin:
Adjatok
Lelketek terméséből adjatok,
Ti, kiknek bőven jutott!
Ne várjátok a kinyújtott kezet!
A lélek nem kiált hangos szóval,
Éhének kínját reménnyel bírja.
Ti, kiknek bőven jutott, adjatok!
Fohász:
„Tartsd meg az én tőled kapott világosságomat…”
Ne kísérts engem
Magam dicséretével!
Éhezők asztalára teszek
Abból, mit tőled kaptam.
Tartsd meg világosságomat,
Hogy erőddel adhassak
A rászorulónak,
És Neked én örökké megköszönöm!
Szerző: HP | aug 30, 2013
B. Kati: Miért boldogabbak a férfiak?
Rájöttem, hogy ha boldog akarsz lenni, nincs más dolgod, mint férfinak születni. Lássuk, miért?
– A vezetékneved sosem változik.
– Tiéd az egész garázs.
– Az esküvői előkészületek nélküled is lezajlanak.
– A csokoládé csak egy snack a sok közül.
– Lehet belőled miniszterelnök.
– Nyugodtan felvehetsz fehér pólót a vízi parkba.
– Nyugodtan elmehetsz póló nélkül a vízi parkba.
– Az autószerelők megmondják neked az igazat.
– Vizelde számodra az egész világ.
– Nem kell megállnod gondolkodni, melyik irányba csavarj be egy csavart.
– A ráncok karakteressé teszik az arcod.
– Esküvői ruha: 200.000 Ft; szmoking kölcsönzés: 20.000 Ft
– Az emberek nem bámulják a melledet, miközben beszélnek hozzád.
– Időnként egy kiadós böfögést szinte el is várnak tőled.
– Az új cipő nem vágja, nem nyomorítja a lábadat, és nem csinál
vízhólyagot.
– Ugyanaz a hangulat, MINDIG.
– A telefonbeszélgetéseid átlagos hossza 30 másodperc.
– Mindenfélét tudsz a tankokról.
– Ötnapos nyaralásra elég egy kézitáska.
– Bármelyik befőttesüveget ki tudod nyitni.
– A figyelmesség leghalványabb jeléért őrült hálára számíthatsz.
– Ha valaki elfelejt meghívni valahová, attól még maradhattok barátok.
– Alsónemű ára: 900 Ft. És ezért 3 darabot kapsz.
– Három pár cipő több mint elég.
– Nem kell nyilvános helyen vállpántokat igazgatnod.
– Egyszerűen észre sem veszed a ruhádon a gyűrődést.
– Semmi nincs az arcodon, aminek a színét javítani kellene.
– Ugyanaz a frizura évekig, akár évtizedekig is kitart.
– Csak az arcodat és a nyakadat kell borotválnod.
– Egész életedben lehetnek játékaid.
– A pocakod általában eltakarja a széles csípődet.
– Egy tárca és egy pár cipő, egy színben, minden szezonra.
– Hordhatsz rövidnadrágot, mindegy, milyen a lábad.
– A körmeidet elintézheted egy zsebkéssel is.
– Ha akarod, növeszthetsz bajuszt.
– A teljes karácsonyi bevásárlást elintézed december 24-én, mind a 25 rokonnak, 45 perc alatt.
Hát csoda, hogy a férfiak boldogabbak?
Szerző: HP | aug 27, 2013
D. Nagy Éva: Az angol beteg
Az 1989-es romániai változások után, azt hittük, hogy kinyílt számunkra a Világ. Nagy terveket szőttünk, hogy hova fogunk elutazni és hogyan. Egy folyóíratban megpillantottuk a Világutazók klubja címét. Mi úgy gondoltuk, hogy ez valami csereutazás keretében világot járók egyesülete lehet és nagy felbuzdulásunkban elhatároztuk, hogy felvesszük velük a kapcsolatot. A levél megírásával engem bíztak meg a kirándulótársaim. Èn meg is fogalmaztam a lelkes levelet és nagy örömünkre válasz is érkezett rá, dr.Kubassek Jánostól az Èrd-i (Magyarország) Magyar Földrajzi Múzeum igazgatójától. Nagy megtiszteltetés volt ez nekünk/nekem, de egyben csalódás is , mert megtudtuk, hogy ez a klub nem az, aminek hittük. (Ahogy sajnos 1989 után sem az következett be, amit akkor decemberben és még néhány hónapig reméltünk….)
Kubassek úr még egy levelezőlappal örvendeztetett meg a himalájai útja előtt, aztán többet nem jelentkezett. Ebben én is hibás vagyok. Sokáig akartam legalább az érdi múzeumot meglátogatni, de valami mindig közbe jött.
Néhány éve végre nem hagytam magam és Nagyváradról Nürnbergbe tartva betértünk Èrdre. Sajnos most sem volt szerencsém, az igazgató (még mindig dr.Kubassek) házon kívül és a múzeum éppen zárva volt. Csak a kertjét, ahol híres magyar utazók szobrait állították fel, sikerült megnéznünk. Ott láttuk Almásy László, a neves sivatagkutató szobrát is. Most róla szeretnék – az internetben fellelhető információk segítségével -mesélni. Közben időzhetünk még egy kicsit Salzburgban is.
Almásy László 1951. március 22-én Salzburgban hunyt el. Holttestét a salzburgi Kommunalfriedhof (köztemető), 75. parcellája 4. sorának 2. számú sírhelyében helyezték örök nyugalomra. Sírján lévő arab nyelvű felirat ezt jelenti: „A sivatagok atyja” (Abu Ramla), ahogyan egy tevehajcsár nevezte el.
Almásy 1895 augusztus 22-én, az akkor még Magyarországhoz tartozó Borostyánkőn (ma Bernstein, Ausztria) született. Neve romantikus kalandorként, a magyar cserkészmozgalom megalapítójaként, az autózás és repülés egyik úttörőjeként, autóversenyzőként, motorkonstruktőrként és kémként is ismert. Az ezeregy éjszaka meséi után kutatva talált rá 1933-ban a Líbiai-sivatagban, az Uweinat hegységben az úszókat ábrázoló, egyedülálló régészeti leletnek számító őskori sziklaképekre. (1993-ban a Magyar Földrajzi Múzeum megismételte Almásy útját a Líbiai-sivatagban Gilf Kebir Expedíció néven.)
Almásy László volt Zarzura, az elveszett oázis felfedezője, az utolsó „fehér foltok” eltüntetője Afrika térképéről. Almásy szemében a szabadság a legnagyobb kincs, s ezt a szabadságot ő a Szaharában, a sivatag végtelenségében találta meg. Erről így ír: „A sivatag végtelensége tisztítja a testet és a lelket. Az ember érzi a teremtő közelségét, és nincs, ami eltérítené ettől a megismeréstől. Szinte észrevétlenül jön ránk egy felettünk álló Lényben való megtántoríthatatlan hit és a parányi kis emberi sorsunkba való beletörődés, úgy, hogy zokszó nélkül készek vagyunk arra, hogy feláldozzuk magunkat a sivatagnak.”
„A végtelen sivatag első impressziója szinte elkábítja az embert. A felkelő nap vörös fényénél fenséges látványt nyújtott a határtalan síkság. Ameddig a szem ellát, nincs más előttünk, mint a vöröses homokbuckák hullámai.“
A sivatagkutató és kalandor Almásy László alakja napjainkra legendává vált, és Michael Ondaatje 1992-ben megjelent és Booker-díjjal elismert „Az angol beteg“ című regényének, valamint Anthony Minghella azonos című, 9 Oscar- és 2 Arany Glóbusz-díjjal jutalmazott filmjének köszönhetően minden eddiginél nagyobb népszerűség övezi.
„Almásy élete bővelkedik váratlan, drámai fordulatokban. Egyénisége éppen olyan rejtelmes, mint a Szahara, amelynek kutatása életcélja és szenvedélye, sikereinek forrása és végzete volt“ írja róla dr. Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója A Szahara bűvöletében – az „Angol beteg” igaz története. Almásy László hiteles életrajza című könyvében (Panoráma Kiadó, Budapest 1999.)
Ezennel át is adom a „szót“ dr. Kubassek Jánosnak:
Almásy László – Az angol beteg – Rubicon
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/almasy_laszlo_az_angol_beteg/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Alm%C3%A1sy_L%C3%A1szl%C3%B3
Magyar Földrajzi Múzeum – Dr. Kubassek János – geográfus …
http://www.foldrajzimuzeum.hu/content/view/44/40/lang,hu/
Szerző: HP | aug 25, 2013
Salzburgban mindenhol találkozunk az egykori püspökök, érsekek, a város egyházi és világi uralkodóinak neveivel, címereivel. Köztük a legszínesebb egyéniség mindenképpen Wolf Dietrich von Raitenau volt, akit szerelme, Salome Alt, egy Wels-i kereskedő szépséges lánya 15 gyermekkel ajándékozott meg. Az érsek hálából 1606-ban épített neki egy kis kéjlakot, amelyet elnevezett Altenau-nak kettőjük nevének -Alt és Raitenau- romantikus kombinálásából.
A rózsaszín kastély, a szerelmi fészek mellé pedig egy álomszép kertet varázsolt. Azért választotta ezt a helyet az érsek, hogy fentről a várból mindig láthassa a kéjlakot.
A salzburgiak éppen e viszony miatt zárták szívükbe nagyon is emberi hercegüket. A legenda szerint egy fogadáson ismerkedtek meg. A következő reggel Salome a Residenzben ébredt fel s többet nem is hagyta el Salzburgot, – melynek legszebb asszonya volt, – csak akkor amint az érsek fogságba került.
Utódja, Markus Sittikus érsek Mirabellnek nevezte el Altenaut.
A 18.század első felében pompás barokk stílusban építette át a kastélyt Johann Lucas von Hildebrandt építőművész Anton Harrach hercegérsek számára. Elegáns tornyot és kápolnát illesztett hozzá. 1818-ban sajnos tűzvész áldozata lett, szinte teljesen leégett, utána már egyszerübb módon állították helyre. A tűzvész csak a nyugati szárnyat kimélte meg, így csupán a lépcsőház és a márványterem látható eredeti szépségében.
Az Angyalok lépcsőjét Donner szobrai díszítik. „Nem ismerek még egy lépcsőt,- írja róla egy osztrák író,- amelyen a járás oly kellemes volna, mint ezen“. Én pedig azt mondom: nem hiszem, hogy a világon van még egy ilyen csodálatos út, mint az angyalok lépcsője, mely a szerelmeseket a boldogító igen elmondásához vezeti. Rózsaszín márványputtókkal, dundi angyalkákkal gazdagon diszített karzatját nézegetve, a látogatók akaratlanul is megsimogatják őket és megnézik hova mutogatnak ujjacskáikkal. A falak félköralakú, a tipikus rokokóra jellemző kagylódíszes fülkéiben görög mondák hőseinek szobrai sorakoznak.
Csupán a lépcsőház tekinthető meg. Az első emeleti gazdagon aranyozott Márványterem, melyben egykor Leopold Mozart is koncertezett gyermekeivel, a turisták elött sajnos zárva van, mert koncert és házasságkötő terem. A kastély egyéb termeiben pedig a polgármester székel és a városi könyvtár kapott helyet.
A Mirabell- kert három szintre oszlik. Maga az érsek tervezte egy hatalmas S alakban, kedvese, Salome nevének kezdőbetűje alapján.
A kert főrészét, a virágoskertet a francia kertek mintájára alkotta Fischer von Erlach a 17.században, tökéletesen szimmetrikus, geometrikus, keskeny nyírott fűsövénnyel határolt virágágyásokkal, középen egy nagy szökőkúttal, valamint görög és római istenek szobraival. A virágágyások még ma is S és W alakúak /Salome és Wolf neve alapján/. Ezeket a betűket megőrizték a későbbi érsekek is, akik szintén itt tartották kedveseiket. Csupán egyikük volt kénytelen megváltoztatni szíve hölgyének óhajára.
A virágoskert a földszinti rész, egyszinten áll a kastéllyal. Magas, lila akáccal borított kőfal választja el egy kisebb kerttől, amelyben üvegház áll trópusi növényekkel, medencéjében színes halak és teknősbékák úszkálnak, kalitkákban pedig hangos tarka papagályok szórakoztatják a belépőket.
Közvetlenül a kastély falánál kezdődik a rózsakert, mely színpompával, bódító illattal és kényelmes padokkal hívja a látogatókat.
A kastélynak a kertbe való bejáratánál egy szép kicsi szökőkút áll, egy szimbólikus lóúsztató közepén egy Pegasus szobor-ral. Medencéjében a szárnyasló körül díszkacsák úszkálnak.
A közelében egy lépcsőn szimbólikus egyszarvúak szobrai őrködnek, remek barokk kovácsolt vaskapu előtt, ahonnan világhírű kép fogadja az embert: balra a kastély, előtte a színpompás kert, jobbra a templomok kék kupolái emelkednek, háttérben a vár magasodik. Csodálatos, filmszalagra kívánkozó kép, amelyről sokan méltán mondják: ez nem is lehet igaz, oly szép.
A lépcső egy felsőbb szintre vezet, a pázsitos fákkal, szobrokkal benépesitett angol kertekbe. Ennek elkerített része az Anton Harrach érsek által épített Törpe kert, melyben két kőoroszlán őrzi a bejáratot, s 15 groteszk, 1-1,5 méteres márványtörpe /gnóm/ fogadja a belépőket öreg fák árnyékában. Testi fogyatékosságokat /törpe, púpos/ és mesterségeket ábrázolnak /kertész, bohóc, gyümölcsárús/. Túlzott mozdulatokkal, gesztusokkal, erejüket fitogtatva, gúnyolódni próbálnak a látogatókkal, ami nem igen sikerül nekik. Előbb 28 figura állt a kertben, ám műgyűjtők kezet tettek rájuk s csak felét sikerült visszaszerezni. Ma is rejtély, hogy miért építette az érsek ezt a törpe kertet, mi volt a szerepe, vagy jelentősége.
Szintén az emeleti szinten áll a Sövényszínház, melynek szabadtéri színpadán az 1700-as évektől kezdve már komoly darabokat játszottak. A sövénylabirintus szinházi kulisszaként szerepelt.
Az emeleti szint legnagyobb részét ma a Paracelsus gyógypark alkotja. A Paracelsus gyógyintézetben iszappakolásban, gyógyvízkúrában, sósfürdő kezelésben részesülnek a reumások, asztmások, emésztőszervi zavarokban szenvedő betegek. Fedett uszoda, szauna, szolárium, gyógytornatermek, üdülőhotel tartozik hozzá. Impozáns bronzszobrot emelt a város a nagy tudósnak ebben a róla elnevezett parkban.
Végül az évszázados szelidgesztenyefákkal árnyékolt pázsitos alsó szintet játszótérnek rendezték be, hadd töltődjenek fel a Mirabellben a gyermeklátogatók is örömmel.
Az alábbi linkeket Éva tette be a hozzászólásokhoz, onnan emeltem ki őket:
Mirabell – Salzburg:
https://www.google.de/search?hl=de&q=mirabell+salzburg&gbv=2&sa=X&oi=image_result_group&ei=FukZUorwO83V4AT-8IDoAg&ved=0CEMQsAQ&biw=1093&bih=479&sei=sQMaUuaPNMSOtAb784G4Dw&tbm=isch
Márványterem:
https://www.google.de/search?hl=de&q=schloss+mirabell+marmorsaal&gbv=2&sa=X&oi=image_result_group&ei=bewZUrCvEpOL4gS5yoCwBw&ved=0CCIQsAQ&biw=1093&bih=479&sei=wwEaUtzuM8XesgbCpIDIAQ&tbm=isch
Egy esküvő a Mirabellben:
http://www.youtube.com/watch?v=uFQdyEhNyns
(képsorok a kastélyból és a Mirabell kertből)
Hozzászólások