Harag nélkül

Szerző: | jún 23, 2013

Sárga rendek (2)
 

 

 

 

 

 

Seres László: Harag nélkül

Megszoktam már ahogy vádolsz
ahogy a bűn vonz magához
ahogy édesdeden gyűlölsz
ahogy a hátamba tőrt döfsz
ahogy üldözöl és zaklatsz
ahogy bajban egyedül hagysz
ahogy szeretsz ahogy bókolsz
ahogy ölelsz ahogy csókolsz
ahogy lázadsz ahogy tüntetsz
ahogy ítélsz ahogy büntetsz
ahogy esküt szegsz és érvelsz
ahogy árnyad dicsfénnyé lesz
ahogy halálos kórt lehelsz
ahogy újra életre kelsz
ahogy a szívedben hordasz

Tudom hogy emberi sors az

S végül
fogadd el
békejobbomat

Harag nélkül

Kánikula

Szerző: | jún 20, 2013

z405 (2)
 

 

 

 

 

Laci küldte Temesvárról ma reggel ezt az aktuális “forró” tudósítást:
Szép jóreggelt kedves Mindnyájatoknak!
Újból itt vagyok….és nem tudom, hogy mit vessek le magamról, mert olyan nagy hőség van!
Bár klima berendezés van az irodámban is, a lakásban is, mégis szenvedek a hőségtől. De nemcsak én szenvedek, hanem a természet is. Az udvarban felakasztott virágaimat mind a hűvösre vittem és vízkúrával próbálom őket élesztgetni, de mind nagyon megsínylik és ők is, akárcsak én, hőgutában szenvednek!
Az udvarban lévő zuhanyozó olyan meleg vizet szolgáltat az elején, hogy vigyázni kell, nehogy leforrázzon! A vezetékvíz nem iható, mert langyos!
Tegnapelőtt is, tegnap is 39 C fok volt a hűvösben, a napon meg a 45 fokot is meghaladott a hőmérséklet! Sajnos, – mára is ez az előrejelzés.
Ha igaz, estére jön egy hidegebb fronthullám(!!!!!), de hogy annak mi lesz a következménye,- vihar, jégeső, vagy más,- az még rejtély.
De ne nyavalyogjak itt olyan sokat, mert még jó az emlékezőtehetségem és visszaemlékszem, hogy gyermekkoromban is voltak ilyen kánikula nyarak, csak akkor semmi más nem volt olyan fontos, mint zsiroskenyérrel és kovászos uborkával a kezemben rohanni,- már amennyire a kenyérevés engedte,- a Bega partjára, vagy a közelünkben lévő erdei strandra, – fürödni. Nem számított hogy jött a zivatar, fújt a szél, dörgött és villámlott,- mi a vízben lubickoltunk és élveztük,- még a jégesőt is.
Akkor nem számított semmi más, csak az hogy nagyszerűen érezzük magunkat!

Most más a helyzet. A strandot bezárták, a Begában sem fürdik senki, mert szennyezett a vize. A strandot is a Bega vize táplálta. Sőt még a vezetékben is a Bega folyó megszűrt vize csörgedezik!!! Ha ha ha!
Tehát a fiamnak nem maradt más hátra, csak az udvarban felszerelt zuhanyozó, meg a kerti medence, ami mámára már nagyon kicsi (12 köbméter víz van benne, – 12000 liter, -ami alaposan megterheli a vízszámlámat)!
Legyen szép és hűvös napunk!
x144 (2)

Igy vált költővé

Szerző: | jún 19, 2013

Zzi612 (2)
 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sándor küldte ezt is:

Weöres Sándor (Nyáry Krisztián, Facebook)

Talált levél

Mélyen Tisztelt Kádár Elvtárs!
Engedje meg, hogy Önhöz, az Emberhez forduljak, akit beszédei és írásai alapján becsületes, erkölcsös és a jövő nemzedékért aggódó embertársamnak ismertem meg. Csatoltan megküldöm Weöres Sándor: Antik ekloga című versét, amely az „Új Írás” februári számában jelent meg, azzal a kéréssel, hogy annak elolvasására pár percet áldozni szíveskedjék.
Nézetem szerint ez az irodalmi folyóiratban közzétett „mű” nem alkalmas az ifjúságunk erkölcsös nevelését elősegíteni. Már pedig amilyenné neveljük ifjúságunkat, olyan lesz a jövő társadalma. (…) Ez a vers nem felvilágosít, nem jóra tanít, hanem állati ösztönöket ébreszt ifjúságunkban éppen abban a fejlődési időszakban, amikor a tanulással, a társadalomban végzendő minél jobb munkára való felkészüléssel kellene foglalkoznia.
Félő, hogy e verset hasonló, vagy még merészebb irodalmi művek követhetik, amelyeknek társadalmi veszélyességét abban látom, hogy ifjúságunkat a könnyű, dologtalan életre ösztönzi. A lányok ugyanis igen könnyen fordulhatnak az ilyen művek hatására az „Édes Élet” felé, és munka nélkül próbálnak érvényesülni. Fiaink pedig ehhez a könnyű élethez szükséges pénzt majd nem becsületes munkával, hanem a „szerzéssel”, sikkasztással kísérlik meg majd előteremteni, és ez által az egész társadalom élősdijévé válnak. (…)

Hazafias üdvözlettel: Ny. József
Győr, 1964. április 23.

Weöres Sándor Antik eklogája az Új Írás 1964. februári számában jelent meg. A vers valóban erotikus, de nem jobban mint bármelyik Vergilius-korabeli pajkos pásztorvers. Hangvétele mégis botrányt keltett a szocialista erkölcs meggyőződéses hívei körében.

A felháborodott olvasók előbb a főszerkesztőnél, Illés Lajosnál tettek panaszt, majd, amikor nem jártak sikerrel, előbb a KISZ-bizottsághoz, később pedig a pártbizottsághoz fordultak. Az egyik munkáslevelező még azt is felajánlotta, hogy ha kell, a jövőben „kultúrpolitikai fronton” fog harcolni a Weöres-hez hasonló szennyírók ellen: „Jelenlegi béremnél jóval alacsonyabb fizetésért is hajlandó vagyok odaadóan dolgozni pártunk érdekében, hogy végre eltűnjön életünk egéről a szocialista neveléssel szembekerülő, azt férgek módjára kikezdő és aláásó szennyirodalom. (…) alkotni szeretnék, és a marxista kritika pergőtüzével ostromolni szeretnék minden olyan fércmunkát, ami méltatlan az új kor emberéhez szerte a világban.”

Ekkorra már a sajtóban és a pártértekezleteken is zajlott a polémia. Nyuli József nem volt megelégedve a nyugtató hangvételű hivatalos válaszokkal, és egyenesen Kádár Jánosnak írt levelet. A választ nem ismerjük, de az intervenció eredményét igen: a főszerkesztőt még áprilisban kirúgták a lap éléről, és soha többé nem kapott vezető állást. A botránynak mégis lett pozitív hozadéka is: a nagyközönség előtt addig csak gyermekversek írójaként ismert Weöres Sándor egy csapásra széles körben ismert költő lett.

Igy vált festővé

Szerző: | jún 18, 2013

Zzi538 (2)
 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sándor küldte az alábbi anyagot:

Ferenczy Károly
(Nyáry Krisztián, Facebook)

A 22 éves Freund Károly okleveles mezőgazdász 1884-ben kezdett gazdálkodni családja bánáti birtokán, Gavosdián. A német hivatalnokcsalád fia korábban a jómódú és művelt polgári ifjak életét élte, sportolt, festegetett, műkedvelő előadásokon lépett fel, de komolyabb ambíciói egyik területen sem voltak, és tanulni sem szeretett különösebben. Édesanyja korai halála megviselte, társaságba nem járt, helyette sokat olvasott. A gyakran betegeskedő fiatalembert apja eredetileg jogásznak szánta, de Károly kimaradt az egyetemről, helyette végezte el az egyéves mezőgazdász-képzést. Festményeit apja nem találta elég jónak, így lebeszélte arról, hogy tovább próbálkozzon. Fellépett egy amatőr színdarabban, de abban sem aratott sikert, így végképp lemondott a művészetekről. Úgy tűnt, lassan mégis megtalálja a helyét a Temesvár melletti birtokon. Udvarolni kezdett a szomszéd földbirtokos lányának, akinek a kezét is megkérte. Ekkor látogatta meg Gavosdián unokatestvére, a 36 éves Fialka Olga.

Olga festő és grafikus volt, képeit Bécsben rendszeresen kiállították. Német édesanyja és cseh-osztrák édesapja kezdettől bátorították, hogy művészi pályára lépjen. A fiatalember azonnal régen látott rokona hatása alá került. Talán a korban nőktől szokatlan szabad életmód ragadta meg, talán az, hogy Olga feltűnően hasonlított nagynénjére, Károly fiatalon meghalt édesanyjára. Bármi is volt az ok, néhány nap múlva már tudta, hogy szakítani akar éppen csak megkezdett polgári életével, és a nála 14 évvel idősebb festőnővel akar élni. Kis túlzással ez a találkozás döntötte el a modern magyar festészet sorsát.

Olga megnézte vendéglátója félretett képeit, és arra biztatta, hogy folytassa a festést. Más amatőr kísérletezést látott ott, ahol ő szokatlanul erős színkezelést, formabontó kompozíciót. Néhány hét múlva már egy pár voltak és készen álltak egy itáliai tanulmányútra. Károly apjának rosszallása ellenére Rómába utaztak, majd néhány hónap múlva Münchenbe mentek, ahol Károly Olga rábeszélésére beiratkozott egy képzőművészeti iskolába. Innen csak 1885 őszén tértek haza, hogy összeházasodhassanak, Olga ugyanis már terhes volt első gyermekükkel, Valérral.

A férfi tehetsége felesége szeme láttára napról napra bontakozott ki. Olga biztos szemű műértő volt, pontosan tudta, hogy férje zseni. Saját magát viszont nem tartotta annak, ezért egyre ritkábban vett a kezébe ecsetet. Egy évvel később a Freund nevet Ferenczyre magyarosította a család. Nápolyba költöztek, ahol Károly beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára. Sokat sétáltak Pompeji romjai között, ahol a vörös freskók színeit csodálták. Olga mindig pontosan felmérte, hol kell férjének képeznie magát ahhoz, hogy a legnagyobb festők között legyen a helye. 1887-től két évet töltöttek Párizsban, ahol Ferenczy, a korszak legnagyobb festőitől tanulhatott az akadémián.

1889-ben lett vége a kései tanulóéveknek, a család hazaköltözött. Ferenczy Károly csak ekkor, a Műcsarnok téli kiállításán szerepelt először hazai közönség előtt: kiérlelt festőként, későbbi stílusa legfontosabb jegyeit a világ elé tárva. Olga 42 évesen megszülte ikergyermekeit, Noémit és Bénit; innentől kezdve egyáltalán nem festett, életét a családjának szentelte. Rendkívül művelt volt, nyolc nyelven beszélt, gyermekeit a legmodernebb elveket követve maga tanította. 1896-ban néhány új stílust képviselő festővel együtt egy kis erdélyi bányászvárosba, Nagybányára költöztek. Hamarosan Ferenczy vált a nagybányai festőiskola vitathatatlan művészi vezéregyéniségévé. Több mint húsz évig éltek itt, Petőfi utcai otthonuk a városka művészeti központjának számított. Gyermekeik a szemük láttára váltak sikeres képzőművésszé: Valér festőként, Béni szobrászként, Noémi gobelin-művészként lett nemzetközi hírű.

A modern magyar festészet megteremtője, Ferenczy Károly a magánéletben megmaradt visszahúzódó, konzervatív polgárnak, nem hasonult az őket körülvevő bohém művészvilághoz. Valér fia visszaemlékezése szerint „prűdebb volt, mint egy zárdában nevelt kontessz. Soha nem ejtett ki vaskosabb szót; ha kellett, ötletesen tudta pótolni, körülírni.” Fennmaradtak gyermekeinek irodalmi igényességű magyar nyelven írt, játékos hangú levelei, akárcsak feleségének írt szeretetteli, német nyelvű sorai. Az erdélyi magyar festőiskola vezére és felesége életük végéig németül beszéltek egymással.

Ferenczy 1910-ben három különös képet festett Vörös fal címmel. Nagybányai házukat ábrázolják, amelynek oldalát egy pompeji vörös színre festett függönyt láthatunk. Ez a függöny-freskó volt Olga egyetlen fennmaradt kései munkája. Közös, szerelmes utazásuk emlékére készítette, hogy kertjük dísze legyen. Ferenczy Károly még megélte gyermekeivel közös budapesti kiállításának sikerét 1916-ban, majd egy évvel később 55 éves korában leukémiában meghalt. Fialka Olga, aki négy Ferenczyt adott a magyar képzőművészetnek, és aki nélkül nincs nagybányai iskola, még 13 évet élt.

Afrika kicsiben

Szerző: | jún 16, 2013

Bild_006_AA (2)
 

 

 

 

 

 

Tegnap Ingolstadtban azt láttam: Afrikát, ici-piciben. Néhány arcot (azok valódiak voltak), jónéhány festményt (azok emlékeket örökítettek meg), és sok embert (akik segíteni kívántak). Ez utóbbiak közt “szerepeltem” én is, aki egészen szerény formában ehhez a csodálatos Afrika segélyhez hozzájárultam, – mondjuk olyan 0,001 százalékban. Ennyire telt erőmből,- de még ennek is nagyon-nagyon örülök. Képeimből könyvjelzőket készítettek az utolsó képen feltüntetett iskola tanulói:

https://picasaweb.google.com/piroskaho/Konyvjelzok_Afrika02#

s az egyik standon azokat árulták minimális összegért. Persze, ezt tudjuk, minden cent számít:

Mielőtt elutaztam volna, az említett iskola tanárnőjének jóvoltából (fekete blúzban látható a fotókon) beszaladtunk a központba, megtekinteni a nagyméretű Afrika rendezvényt s néhány fotót is készítettünk a helyszínen, melynek roppant örülök:

 https://picasaweb.google.com/piroskaho/Afrikasegely_rendezveny#

Zzi588 (2)