Kaland

Szerző: | máj 24, 2013


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Seres László:

A NŐ és a FÉRFI

Ahogy a szemük egymásra villant,
kinyílt lelkük csillag-mennyországa.
A NŐ látta fenn az angyali kart,
a FÉRFI csak azt, hogy jó…a lába.

Ábrándoztak vad, bűvös fénykörök
közt, mint akit mágia, varázslat hajt.
A NŐ arról, a szerelem örök,
a FÉRFI, hogy véges minden kaland.

Aztán a bőrük titkon összeért,
lángra gyúlt a vágy a szív falában.
A NŐ félt, hogy csak álom-szőtte kép,
a FÉRFI fürdött az illatában.

Egymásra hulltan és önfeledten.
A NŐ a jövőjén gondolkozott,
milyen szép pár lennének ők ketten…
A FÉRFI cipzárt s gombot átkozott,

Csókolta vadul mézédes ajkát.
A NŐ hitte, szép esküvő lehet
hosszú fehérben s álmokat dajkált.
A FÉRFI dombokat, lágy völgyeket.

S repítették izzó tűzszekerek…
hagyta magát mindkettő elégni.
A NŐT vágyai vitték s gyerekek.
A FÉRFIT…tízre haza kell érni.

https://picasaweb.google.com/piroskaho/ZoldVilagom#5881829063193823250

Malac a lakásban

Szerző: | máj 21, 2013


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sándor küldte:

Nyáry Krisztián
Jókaiék malaca, avagy miért jó emlékiratokat olvasni

Feszty Árpádné, Jókaiék nevelt lánya emlékiratai: “A házunk átalakult egy csudatanyává, ahol a zongorán álltak az ecetesüvegek, a sárga selyem díványon érett a paradicsom, s a sok drága antique szekrény fiókjában csirkecsont, citromhaj, régi dugók, összekeverve Brüszler csipkével s selyem szövetekkel.”

Jókai unokahúga, Váli Mari leírásból pedig az derül ki, hogy a házaspár svábhegyi villájának perzsaszőnyegekkel borított szobáiban szabadon közlekedhettek a tyúkok és a libák. Jókaiék ráadásul egy malacot neveltek fel a hálószobájukban. Róza asszony selyempaplanból fészket készített neki, és tejeskávéba mártott zsemlével etette ezüstkanálból. Ha az állat éjszaka nyugtalankodott, a felesége álmát kímélő Jókai maga kelt fel hozzá, hogy az előre bekészített gyorsforralón megmelegített kávéval etesse meg a családtagként tartott malacot.

Az író másik unokahúga, Jókai Jolán szerinte a hálószobai malactartást nem a feleség kezdeményezte, hanem Jókai volt az, aki “éjszakára bevitte a malackát az ágyába.”

Forrás: Jókaiék (Facebook)

Kalotaszegi pünkösd

Szerző: | máj 18, 2013


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

D. Nagy Éva anyaga:

A húsvét utáni ötvenedik napon, vasárnap és az azt követő hétfőn (az idén május 19-én és 20-án) ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását, azaz PÜNKÖSD napját
Nekem pünkösdkor a székelyföldi Csíksomlyói búcsú mellett mindig Kalotaszeg is eszembe jut. Kalotaszeg Székelyföld után Erdély legjelentősebb magyarlakta vidéke, amely népművészetben, népköltészetben és nyelvjárásában sajátos vidék. Délről a Gyalui havasok, nyugatról a Vlegyásza (Vigyázó) és északról a Meszes hegység határolják; területe 1000 km2-t képvisel: a Sebes Körös, Kalota, Almás és a Nádas folyók völgyeiben, főleg Kolozs megye területén.
KALOTASZEG-en a legszínpomásabb tavaszi ünnep a Pünkösd. „Ilyenkor színes forgataggá válik a templomtér, mintha a rét minden virága egyszerre nyílna ki itt a havasok alatt.“ – olvasható Várady Pál és Borbély Anikó Kalotaszeg című könyvében .A lányok, asszonyok, legények ünnepi népviseletben vonulnak a templomba. A kalotaszegi népviseletnél színpompásabbat, szebbet szinte elképzeni sem lehet.
Először 1989-ben jártam pünkösdkor Kalotaszegen, Kalotaszentkirályon, az 1992-es pünkösdkor már tovább mentünk, Bánffyhunyadtól gyalog jártuk be Damostól, Kalotaszentkirályon, Magyarvalkón, Gyerőmonostoron át egész Körösfőig. 1994-ben pedig az úgynevezett cifra vidéket vettük célba és Vistán pünkösdöztünk. Ott, szállásadónk Ilus néni és szomszédsága jóvoltából még engem is beöltöztettek, hacsak fényképkészítés erejéig is. Akkor értettem meg, miért fogták egy idő után a pártás lányok a fejüket a templomban. A vistai gyöngyös párta, olyan nehéz, hogy még a fotozás idejére is komoly munka volt a fejemen tartanom. Ezért vágok olyan keserves arcot a képen .
Sokfelé jártunk még Kalotaszegen: Sebesvárnál, Zsobokon, Sztánán (Kós Károly Varjúváránál), Magyarbikalon, Farnason, Kispetriben, Nagypetriben, Váralmáson, Bábonyban, Ketesden, még Léta várához is elzarándokoltunk egy május elsején.
Nemcsak a gyönyörű népviselet bűvölt el,
https://picasaweb.google.com/piroskaho/EvaKalotaszegiNepviseletben#
de varázsul ejtett egész Kalotaszeg : a táj, az emberek, a templomok, a temetők fejfái, a házak, a faragott és festett kapuk, bútorok, a hímzések, varrottasok, szőttesek. Nemhiába írta Kós Károly is „A tájat és az embereket én egyszerre szerettem meg. Ez a nép formálta a lelkem. Ezt a művészetet nem lehet szavakkal leírni, jellemezni és magyarázni. A kalotaszegi művészet színes, de nem tarka. Virít, de nem rikít. Olyan, mint a virágos hegyoldali kaszáló. Szabad, büszke nemzet lelke beszél a korhadt fejfából, a toldott-foldott zsendelyes parasztházból, a színes, tobzódó fantáziájú rajzokból.
„Hinnünk kell abban, hogy örök életű marad mindez a szépség , ott a Kalota partján. Akarnunk kell, hogy századok múltán is ringjanak a szoknyák és csillogjanak a párták a pünkösdi napsütésben. Tennünk kell azért, hogy mindazt az erőt, amely e népet évszázadok viharán átvezette a XX. (mostmár XXI !) század „ békéje“ se tudja elpusztítani“ mondom együtt én is Várady Pállal és Borbély Anikóval.

Irénke visszaemlékezése a felejthetetlen Magyarvalkó-i évekre: (kiemelve egy előző anyagból)

Irénke: Számomra nagy iskola volt az ottlétünk 14 esztendeje. Többek között ott tanultam meg az írásos, vállfűs és vagdalásos kézimunka varrását, onnan, a forrásból vannak meg az eredeti írásos mintáim, üvegtollam, amivel sok mintát “írtam” vászonra.

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.506036422779230.1073741833.100001186304796&type=1

De egyebet is tanultunk, gazdálkodni, majorság, nyúl, disznó és juh is volt az udvarunkban, azokról kellett gondoskodni, még kaszálni is tudtam, juhot fejni, finom sajtot készítettünk, a kemencében sült báránynak nem volt párja, hát a finom házi kenyér,… nagy gyümölcsös, kora tavasztól késő őszig mindig érett valamilyen gyümölcs, Miháltz lelkész érdeme hogy a falut gyümölcsössé tette. Sokat lehet tanulni falun, segítőkész emberek voltak az oktatóink. Dolgoztunk, de szép volt, mindenre volt időnk. Együtt volt a család, mindenkinek megvolt a feladata, amit jókedvvel, szívesen végeztünk el, sokat énekeltünk,… és hogy ne maradjunk le a világtól, a szentesi tv adót is behoztuk, hol a csűr tetejére, hol a templom tornyába vittük a saját készítésű antennát. Dióhéjban ennyit, magunkról.

(Folytatás a hozzászólásokban)

Színjátszók

Szerző: | máj 16, 2013


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az előző szobában szó esett szó egykori besztercei színjátszó tevékenységünkről. Véletlenül került tegnap kezembe, azaz szemem ügyébe az alábbi régi anyag, abból az időből.
A névtelen csillag-gal, Mihai Sebastian darabjával, Brétére készültünk kiszállásra. Mona szerepe, amelyet játszottam, karcsúbb alakot igényelt volna, mint amilyennel én rendelkeztem. Elhatároztam, hogy lefogyok.
Valaki ajánlotta, hogy szedjek Anapetolt, mert az csillapítja az étvágyamat. Az első pasztillát egy nagy csésze feketekávé elfogyasztása után vettem be, indulás elött fél órával.
Besenyőn, az elsö faluban már meg kellett álljon a busz. Mikor az út feléhez értünk, már félájultan szedtek le az autóból. Lefektettek az út szélére, a fűbe és a sáncból kimert vízzel locsolgattak. Nem lettem jobban, de indulni kellett tovább, mert már fél öt volt, az elöadást pedig ötre hirdették.
Mikor megérkeztünk, az autónk köré gyültek a falubeliek és sürgettek, hogy gyorsan-gyorsan szedelőzködjünk le, mert már begyült a közönség. A mieink mondták, hogy nem lehet még kezdeni, mert rosszul van a főszereplő. Sárga voltam, mint a citrom és nem tudtam a lábamra állni. Bevittek egy erősen lejtős udvarra és ágyat vetettek a már-már szinte domb tetején. Nagy, rikítófehér párnát tettek a fejem alá. Tíz perc alatt a közönség már az utcán volt és bámult fel a dombra, hogy hogyan locsolnak, dörzsölnek. Egy órás késéssel kezdtünk. Kifestettek jó pirosra és bedobtak a színpadra.
Az előadást azért tettük délutánra, nem pedig estére, mert a kultúrházba még nem vezették be a villanyt.
A darab első felvonása egy sötét, rosszul világitott falusi állomáson játszódik le. Mona, a fővárosból elszökött nagyvilági, estélyi ruhás nő első megjegyzése az, hogy miért van itt olyan sötét? – ezt mikor mondtam, az ablakon a nap éppen a színpadra sütött, pont a szemembe. Még hunyorognom kellett. De mire a harmadik felvonáshoz értünk, a ragyogó napfényes reggelt csak két alig pislákoló petróleumlámpa biztosította…

Bemutató

Szerző: | máj 13, 2013


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

D. Nagy Éva bemutatója a nürnbergi 2013 május 12-i rendezvényen

És most végre hadd mutassam be Horváth Piroskát. A vendéget előre illik engedni, de én Őt utoljára hagytam, „deszertként“.
A családban egyszerűen Èdesnek szólítják. Ő néha azt állítja azért , mert nagyon szereti az édességet, szerintem ez inkább az Édesanya rövídítése vagy azért „ragadt rá“, mert ő maga is „édes“.
Mióta jobban megismertem egyre jobban úgy érzem , Piroska életének fő célja az örömszerzés, örömet okozni másoknak, ha nem egyébbel egy kedves szóval, egy mosollyal, egy dícsérettel, vagy mióta fest , egy-egy képpel és egyszerűen azzal, hogy figyel másokra, hogy odafigyel az emberekre.
De nemcsak az emberekre figyel, Piroskát minden érdekli, olyan dolgokba vágott bele és vág bele, amitől sok fiatal visszariadna és mindenkit lenyűgözve el is éri, amibe belefogott és nem csak eléri, hanem túl is szárnyalja azt amit tervbe vett. Azok közé tartozik, akik csak egy ideig öregednek , aztán elkezdenek fiatalodni, legalábbis lélekben. Pedig , Piroskának, nem volt mindig könnyű az útja, az élete. Magyardécsében született, Désen és Kolozsváron tanult ( itt ismerte meg élete párját, későbbi férjét is), Besztercén 28 évig tanított, kémiát, biológiát és lélektant. Férje Horváth Pál magyar irodalom tanár színjátszókört alapított és mindketten tevékenyen résztvettek benne. A férje rendezett, ő meg főleg főszerepeket alakított. Piroska azt is nagyon szerette: színpadon játszani.
Mindketten Beszterce kultúrális életének lelkes támogatói voltak. Házukban megfordultak az akkori erdélyi magyar kultúra jeles képviselői, – és aztán… bekövetkezett a tragédia , Horváth Pál hirtelen meghalt.
De Piroska talpra állt, fülében csengtek férje szavai „Az élet értelme az irodalom. Szótól szóig.”és a földre súlytó, nagy bánatból felocsudva, az átörökítést fogalmazta meg saját élete értelmének : „Ami bennem él, továbbadni, nemzedékről, nemzedékre. Pali súlyos örökséget hagyott rám, mireánk, és egymagamnak kell folytatnom azt, amit mi együtt abbahagytunk. A nagy bánat, az ő halála földig súlytott, ám a közösség, amelyben éltünk, akikkel dolgoztunk, segített, hogy talpraálljak…A színjátszócsoport működtetéséhez erős férfikézre van szükség. Én a szabadegyetemet vittem tovább, meg a tanárságot. …”
És aztán bekövetkezett az újabb törés. A tarthatatlan politikai helyzetből menekülni kellett. 1985-ben fiával Ausztriába szöktek, a család többi részével csak titokban tarhatták a kapcsolatot. Nehéz időszak volt, de Piroska most is visszatalált az életbe, ahogy ő mondta és festette meg egyszer, Főnixmadárként újra éledt. Magyart tanított egy ideig az ausztriai riedi szabad egyetemen, utazni kezdett, megismerte a világot, fényképezőgéppel, később diktafonnal felszerelve járta az országokat, útirajzokat írt, hangoskönyveket szerkesztett, amikor már lehetett, a kolozsvári rádióban is rendszeresen szerepelt. 60 évesen aztán komputert vett magának, megtanult rajta szerkeszteni, hanganyagot vágni, CD-t , DVD –t égetni, készíteni.
2008-ban még egy blogot (internet szobát) is nyitott, aminek azóta is nagy sikere van, az „erdély.ma“ aminek a keretében müködteti, azt állítja és ezt én is aláírom, hogy a messze a legszínvonalasabb és legolvasottabb.
És ez még mindig nem volt elég! – Piroska elkezdett festeni és mint mindent eddigi életében ezt is valami csodálatos bájjal, eredetiséggel teszi, örömet szerez vele magának és másoknak is.
Ő ezt így fogalmazta meg“ Én nem külső indíttatásból, hanem belső kényszerből festek. Általában bizonyos nyugtalanság jelzi, hogy ideje volna ecsetet fogni. Meg érzem, hogy milyen színt/színcsoportot kívánok magam előtt látni.
A festés számomra játék. Ezt hangsúlyozom: játék! Könnyed játék. Nem megfeszített, kemény munka, nem vajúdás.
Gyorsan és sokat festek.
De csak ha magamban vagyok. És csak ha csend van körülöttem. És bennem.
Mivel spontán festő vagyok, s nem a valóságot másolom, (annak megörökítésére ott a fényképezőgépem), hanem minden belülről jön“
És ez a belső kisugárzás életre kelti a képeket, üzenetek hordozóivá teszi őket.

De most már eleget beszéltem , most már engedjem Piroskát is szóhoz jutni!

U.i. Az időhiány miatt fel nem olvasott anyag a 18,05-kor betett hozzászólásban szerepel.