Örömmel tudatom, hogy napvilágot látott újabb, immár a harmadik blogkötetünk.
Itt tekinthető meg:
Epubli:
http://www.epubli.de/shop/buch/Sz%C3%ADnes-gondolatok-Piroska-Horváth-9783844254167/26621
Amazon:
Google:
Jimdo: PDF
http://piroska.jimdo.com/könyvek/
(Készülőben vannak a következő kötetek!!!)
Adritól kaptam az alábbi anyagot:
Egy ausztrál nővér, miközben halálos betegeket ápolt, feljegyezte, mit bánnak meg halálos ágyukon. A leggyakoribb haldoklói megbánásokról könyv is készült, néhányat pedig a Guardian is lehozott.
Bronnie Ware ausztrál nővér több évig dolgozott palliatív ellátást – a már nem gyógyítható betegek szenvedéseinek megkönnyítését – nyújtó intézetben, és főleg olyan betegekkel került kapcsolatba, akiknek már csak néhány hetük volt hátra.
A nővér blogban írta le tapasztalatait, ami most könyv formájában – The Top Five Regrets of the Dying (Az öt leggyakoribb dolog, amit a haldoklók megbánnak) – is megjelenik. Úgy véli, mások is tanulhatnak ezekből az életvégi bölcsességekből, mert bámulatos az a tisztánlátás, ami a haldokló betegeknél tapasztalható.
Elgondolkodtató az is, hogy amikor megkérdezte betegeit, mit bántak meg addigi életükben, szinte ugyanazok a mondatok hangzottak el. Mint például az, hogy bárcsak kevesebbet dolgoztak volna, vagy jobban kifejezték volna érzéseiket. Íme, az öt leggyakoribb megbánás, miközben eljátszhatunk a gondolattal, mi mit bánnánk meg, ha ez lenne életünk utolsó napja.
“Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, és nem azt, amit mások elvártak tőlem.”
Ez volt a leggyakoribb megbánás. Amikor az emberek visszatekintenek életükre, a fontosabb állomásokra, rájönnek, még álmaik felét sem sikerült valóra váltaniuk. A legtöbb embernek abban a tudatban kell búcsúznia a földi léttől, hogy a be nem teljesült álmokért egyszerűen ők maguk okolhatók, mert nem harcoltak értük kitartóan.
“Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat.”
Valamennyi férfi beteg szájából elhagzott ez a mondat. A napi hajtás miatt nem maradt elég idő sem a gyerekekre, sem a feleségre. A legszomorúbb – az ápolónő szerint –, hogy női betegektől is hallott ilyet, pedig idősebb generációról lévén szó, ők még nemigen voltak családfenntartók.
“Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzelmeimet.”
Sok ember azért fojtja vissza érzelmeit, mert így könnyebb megőrizni a békességet. Az eredmény azonban közel sem vigasztaló, óvatos viselkedésükkel középszerűek maradtak, nem teljesedtek ki, nem váltak olyanná, amire igazából képesek lettek volna. Sőt, az sem kizárt, hogy számos betegséget a kereserűség és a bosszankodás váltott ki.
“Bárcsak szorosabb kapcsolatot ápoltam volna barátaimmal.”
Szintén valamennyi haldokló említést tett erről. Úgy tűnik, a baráti kapcsolatok is reálisabban ítéltetnek meg egy életvégi számvetésnél: a betegek elmúlt életükre visszatekintve rájöttek, a baráti kapcsolatainkra is nagyobb figyelmet kellett volna fordítaniuk.
“Bárcsak boldogabb lettem volna.”
Sokan halálukig nem jöttek rá, hogy a boldogság megélése saját döntésük is. Szokásokat, magukkal hozott mintákat követtek, miközben élhettek volna kicsapongóbb életet is. Noha az előbbi kényelmesebbnek tűnhet, többet kapunk mi magunk is, ha több teret engedünk a lazaságnak, a felhőtlen nevetésnek.
(Az Adri blogjában Öt dolog címmel szerepel a fenti anyag:
http://blog.erdely.ma/ottholtanya/2013/04/26/ot-dolog/#
Seres László:
ELHALLGATOTT BŰN
(Bűnömet végül megvallottam neked
és nem takargattam vétkemet.” (Zsolt. 32.5.)
Kiállni
reszkető lábakkal Anyám elé
szégyen nélkül ma se mernék
-bár hallanám ma is intő szavát-
hogy megvalljam vétkeim neki
mint rég amit nem követtem el
Feloldozása szentségéért
újra beismerném
Nem alázott meg
gyermekded vétkeinkért
mikor körbevettük őt
sírva elhadart érvekkel
nem a bűnöst kereste köztünk
mindig a bűntelent
a rosszak között a jót
és dicsérte szüntelen
meglágyult szíve ha szólt
mi felnézzünk rá mint az Istenre
ilyen az ember mondta
ilyenek legyetek ti is mind
s álljon elém aki ma vétkezett
hamiskás mosollyal mért végig
várt s önmagunkkal büntetett
Hagyta
hogy az elhallgatott bűn fájjon
tisztuljon
a lelkünkbe mart seb
és fájt
fájt a csend a megszólalásig
ő tudta csak
hogy könnyek közt bűntudattal
elé áll majd
-véréből kisajdultak
kibogozhatatlan igazságával-
bűnösök közül a legbűnösebb
Hogy megbocsásson
xxx
M. Simon Katalin:
Isten éltesse sokáig az Édesanyákat!
http://issuu.com/msimonkatalin/docs/_desany_mhoz/4
xxx
Kentner Sándor:
Kedves Édesanyák, és nevelő, valamint főállású anyák !
Nálunk, az intézetben, 2.-án, csütörtökön volt az anyáknapi megemlékezés.
Erre az alkalomra, intézetünkbe látogatott a kőbányai Szécheny István magyar-német kéttannyelvű általános iskola egyik II. osztálya, hogy verssel és dalokkal köszöntsék az ittélő idős édesanyákat és nagymamákat.
A kisiskolásokkal, egy drámatagozatos tanárnő foglalkozik, és a gyerekek nagyon ügyesen és nagy rutinnal adták elő produkciójukat.
Az előadás közben a gyerekek a szinpadról lementek „nézők” közé, és a náluklévő műanyag kisbabákat egy-egy idős otthonlakó kezébe adták.
Ez, dramaturgiailag jól illeszkedett az előadás egészébe.
Voltak néhányan, akik csak forgatták a kis műanyag babákat, de nem nagyon tudtak mit kezdeni velük.
Ez is, egy megható momentuma volt a gyerekek előadásának.
Volt egy jelenet, amitől sírásrafakadt majdnem mindenki, aki látta.
A gyermekek között volt egy aranyos, ennivaló szőkehaju kisfiú, amolyan igazi „Kisherceg”, aki, amikor rákerült a sor, bepánikolt és rettenetes sírásra fakadt.
A rutinos tanárnője odament hozzá és letérdeltt a könnyeivel küszködő kisfiú mellé, átölelte és elmondta a szavallatot.
Szem nem maradt szárazon.
Nekem is úgy mesélte az intézet kultlúrfelelőse, és egy ideje nekem is patakokban folynak a könnyeim.
Isten éltesse az édesanyákat, s mindazokat, akik gyerekeket neveltek fel, ill. nevelnek jelenleg is.
D. Nagy Éva:
Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje
Az elmúlt napokban sokat beszéltünk a CSODÁ-ról.
Veszélyhelyzetekben, tragédiák, betegségek, természeti csapások idején, amikor az emberi erő és akarat már kevésnek bizonyul, úgy érezzük, hogy már csak a CSODA segíthet.
A csodában való hit, a csodavárás egyidős lehet az emberiséggel. Már időszámításunk elött is, különösen baj, vész esetén, emberfeletti hatalmakhoz, szentekhez fohászkodtak a vigaszra szorulók, az ő segítségüket kérték elűzni a rosszat, leküzdeni a csapásokat.
Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak a “tűz katonájának” kultuszát.
A szentté nyílvánított Flórián valós személy, történetét megőrízte a Berni Kódex, ennek adatait egészíti ki a “Passio St. Florian”, a tulajdonképpeni legenda, ami két kéziratból maradt ránk a IX. század végéről.
Florianus Cesiaban (a mai Felső-Ausztria területén) született a III. század második felében.
Diocletianus császár uralkodása idején lépett be légiósként a római hadseregbe, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán, rövidesen Caecia erőd parancsnoka lett.
A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Florianus – szinte kilátástalan helyzetből – megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Florianus emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát, s hírét szájról szájra adva, megszületett a Flórián-legenda.
A keresztényüldözés idején Flórián igazságérzete, emberségessége fellázadt az Aquiliniusz prefektura kegyetlenkedései ellen. Börtönben sínylődő 40 társa mellé állt, magát ő is kereszténynek vallva. Amikor megtagadta az áldozat bemutatását a római isteneknek, kegyetlenül megkorbácsolták, majd a császár parancsára 304. május 4-én kővel a nyakában az Enns folyóba vetették.
A ránk maradt írásos emlékek szerint holtteste fennakadt egy sziklán, sas vigyázott rá, mígnem egy Valéria nevezetű keresztény asszony rátalált, kocsijába rejtve elvitte Lorchba és tisztességgel eltemette.
Szent Flórián alakjával a világon sok helyen találkozhatunk, elsősorban Felső-Ausztriában, Tirolban, Bajorországban, de nagy tiszteletnek örvend Lengyelországban – főként Krakkóban – és Magyarországon is. Ereklyéi Bolognába is eljutottak.Templomokban, házak falába süllyesztve,köztereken áll a római katona szobra, aki rocskából önti a vizet az égő ház tetejére.
Tűzoltó elődeink védőszentjükként tisztelték, díszünnepként ülték meg május 4-ét Szent Flórián napját, s a tűzoltók ma is a személye előtti főhajtással tisztelegnek alakjának.
Flórián Diocletianus egyszerű katonája volt, de jelképpé vált: az emberség, önzetlen segíteni akarás és hősies bátorság jelképévé.
Németországban a tűzoltóság adó-vevő készülékét Flóriánnak hívják.
Az egyik nürnbergi önkéntes tűzoltó alakulatot, Reiner révén aki 17 éves kora óta a csapat aktív tagja, én is közelebbröl ismerem. Csodálattal tölt el ezeknek az embereknek az önfeláldozása, hogy időt és energiát nem kímélve, sokszor éjszaka is, néha a saját testi épségüket veszélyeztetve, a rászorulók segítségére sietnek. Nemcsak tűz, hanem vihar és árvíz esetén, közlekedési baleseteknél, bombariadóknál, tömegszerentcsétlenségeknél is mozgósítják őket. Havonta vesznek részt kúrzusokon, gyakorlatokon, legutóbb 4 órán keresztül egy vonatszerentcsentlenséget imitáltak.
Nagyon sok fiatallal is találkoztam. Lelkesedésük, szorgalmuk magával ragadó.
Az alakulat tavaly októberben ünnepelte fennállásának 90. évfordulóját
(Az összeállítás megírásához a Lánglovagok nevű magyarországi Egyesület által szerkesztett Szent Flórián rovatot és Reiner segítségét vettem igénybe.)
Sándor küldte az alábbi anyagot:
AGY-AEROBIC
Napjainkban inkább a testedzésre koncentrálnak az emberek. Pedig az agytréning is fontos annak, aki nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is fiatal szeretne maradni.
Minden embernek 15 milliárd agysejtje van, annyi „elektromos kapcsolattal”, mint amennyit ezer város birtokol. A fül 1600 különböző frekvenciát hall. Minden látóideg 800 ezer rostja több információt továbbít a 132 millió sejtből álló retináról, mint a világ legnagyobb komputer-rendszere.
A modern gerontológia két, feltűnést keltő felfedezést tett: az ember tovább fenn tudja tartani agyának képességét, mint ahogy eddig gondolták, és így szellemileg fiatal maradhat, egészen a késő öregkorig.
Mese, hogy a „szürke agysejtek” állandóan pusztulnak. A Hooper-Teresi amerikai tudóspáros rájött, hogy aki az agyát intenzíven használja, az megállítja az agysejtek „zsugorodását”.
A használatban lévő sejtek és struktúrák megvastagodnak, mint az izmok. A következménye az, hogy okosabbak leszünk.
Eddig a tudósok azt hitték, hogy az idegsejtek felelősek az intelligenciáért. Most már tudják, hogy a gliasejtek (fehér agysejtek) is jelentősen befolyásolják a tulajdonképpeni információs és gondolkodási folyamatot.
Miért forradalmiak ezek a felismerések? Mert új, speciális tanulási programokkal kitolható az agy „elmeszesedése”. A hetven éves szellemileg ugyanolyan fitt lehet, mint a negyven évesek.
Milyen a modern agy-aerobic?
Vera F. Birkenbihl Németország vezető agytrénere. Az elmúlt években ő látta el tanáccsal a BMW, a Siemens, a Henkel, a Sony és az IBM menedzsereit. Szerinte azoknak az embereknek, akik rossz emlékező tehetségükről panaszkodnak, nincs igazuk. Csak rosszul használják az emlékezetüket.
Az Alzheimer-betegeknek a kilencven százaléka az utóbbi tizenöt évben semmi jelentős, új dologgal nem foglalkozott. Mindig az azonos „adat-autópályát” használják az agyukban, ahelyett, hogy újakat építenének fel. A sejtek lassan elhalnak. Speciális technika révén azonban új adat-utakat lehet kiépíteni, és ezzel az agyat fiatalon tartani.
Tanulj képekben!
Ezzel a módszerrel fáradtság nélkül mindent meg lehet jegyezni, mert összeköti a bal agyféltekét (= nyelv, logika) és a jobb agyféltekét (= képek, érzelmek):
– Olvass tudatosan olyan cikkeket, amelyeket egyébként nem olvasnál el. Így új adatvonalakat építhetsz ki az agyadban.
– Használd tudatosan a testbeszédet, és próbálj olvasni mások gesztusaiból.
– Fordítsd meg a dolgokat: ha balkezes vagy, végezz bizonyos feladatokat jobb kézzel (vagy fordítva, jobbkezesként bal kézzel). Próbálj hátrafelé menni, és végezz olyan tornagyakorlatokat, ahol a jobb és bal kezed, illetve a jobb és bal lábad teljesen ellentétes mozdulatsort végez. Az agysejtjeid így aktivizálódnak.
– Gyakorold a képbeszédet. A hallott (olvasott) szöveget saját emlékeid, élményeid vagy fantáziád alapján jelenítsd meg, gondold végig, és így memorizáld. Amit így megjegyzel, azt soha többé nem fogod elfelejteni.
Hogyan edzheted még az agyadat?
Az agyműködés javítása időbe telik. A jó hír az, hogy számos könnyen elérhető módszerrel elősegítheted a javulást.
Az aerobic és bármilyen egyéb torna javítja az agyműködést. Napi 30 perc séta ötször egy héten stimulálja a BDNF (brain-derived neurotrophic factor) molekula-képződést. Ez a molekula felelős az új neuronok létrejöttéért.
Akkor is van megoldás, ha nincs időd (kedved) sétálni. A délutáni szundikálás is sokat segíthet. Matthew Walker, a pszichológia professzora és kollégái a Kaliforniai Egyetemről bebizonyították, hogy a délutáni alvás nem egyszerűen helyreállítja az agyműködésünket, de sokkal jobb teljesítményre vagyunk képesek alvás után, mint előtte. A kísérletben résztvevő diákok között minden esetben azok a diákok teljesítettek a jobban, akik 90 percet aludtak délután kettőtől azokkal szemben, akik nem aludtak. De még saját alvás előtti teljesítményüket is felülmúlták alvás után a diákok. Nem véletlenül hozott létre szieszta szobákat a dolgozóinak a Nike és a Google is.
Viszont akár alvás nélkül is javíthatunk az agyműködésünkön, ha egy kicsit pihentetjük az agyunkat. Néhány percre hagyjuk abba a munkát, és ne járassuk az agyunkat, csak engedjük szabadjára gondolatainkat: relakszáljunk! Ez a relakszációs üzemmód segíti a kreativitást.
Ha erre sincs időd, serkentsd az agyműködésed egy adag koffeinnel. A koffein ugyan nem hat a kreativitásra, de élesebbé teszi az agyunkat, mert növeli a neuronok közötti aktivitást, ami eredményesebb tanulást biztosít.
A nyelvtanulás is nagyban hozzájárul agyunk karbantartásához. Miközben az agyunknak folyamatosan választania kell a két nyelv szavai közül, a problémamegoldó képességünk is fejlődik, illetve a figyelem fókuszálása is könnyebben megy majd.
Tehát azért, hogy okosabb – és így fiatalosabb – legyél, a következőket kell tenned: memória-gyakorlatok koffeinnel serkentve, szundikálással és aerobic gyakorlatokkal keresztezve, de a figyelem javítását elősegítő számítógépes tréningek alkalmazását, valamint a nyelvtanulást se hagyd ki a repertoárból, és biztos lehetsz a sikerben!
Mikor a diktafonról visszahallgatva bemásoltam egy szöveget komputerembe, s betettem tokjába a készüléket, eszembejutott egy érdekes eset, amit én „csodának” nevezek. Kolozsváron történt. Eltűnt a diktafonom!
Mindent átkutattunk, sehol! Márpedig ez nekem olyan fontos munkaeszköz, akár a fényképezőgép, vagy szinte mint a komputer. Persze a felsoroltak közül a komputer áll első helyen, a másik kettő meg körülbelül egyforma jelentőséggel bír.
Akkor Dezső, az íróasztal előtt, székében hátradőlve, elkezdett előre-hátra hintázva koncentrálni, meditálni. Egyszercsak megállt, előrenyúlt az újságcsomó alá s rátette kezét a diktafonomra. Piroska, gyere be, – kiáltotta hangosan és boldogan.
Ez nem igaz! Hogy mi mit kerestük a nővéremmel!…
Hát igen, akkor már nekem is eszembejutott, hogy két nappal előtte elkezdtem rögzíteni Dezsőnek egy gondolatát diktafonra, s megszólalt a telefon, odasiettem, aztán elterelődött a figyelmem az egészről.
Rácsúsztak az újságok a maroknyi készülékre, s utána hiába kerestük minden elképzelhető helyen, még az evőeszközök között is, meg a varrófiókban, a cipőpucoló kellékek közt, a szerszámos szekrényben, nem beszélve a könyvespolcokról, meg az én táskáimról, böröndjeimről. Sehol nem találtuk meg a kicsi készüléket!
Akkor Dezső magába mélyedve becsukott szemmel, erősen koncentrálva, gondolatban kereste és találta meg a kicsi gépet.
Mi volt ez?! Én egy csodának tekintem. Magyarázatot nem tudok rá adni.
Hozzászólások