Kegyelet
Egyszer elhalványulnak
A szenvedélyek,
S a múlt se kísért már,
Megtisztul világom
Sallangok súlyától,
Akkor könnyű lélekkel
Jövök majd hozzátok
A Végtelenségbe
Megköszönni néktek,
Hogy kezemet fogtátok.
M.Simon Katalin, 2010. okt. 25.
Kőbe zárt kesergő
(részlet)
Megyek veled. Indul a Föld,
hová szem nem ér el, s megvakít az ég.
Hosszú az út, ne aludj még Anyám,
hisz eleven sírod vagyok,
magamba élőn beástalak.
Ma neked adom ezt a napot,
így várja el külcsín és illem,
talmi tűz, pásztázó csalfa fény.
Megmutatom porszem önmagam,
s téged az isteneknek,
ahogy lelkemben látva
látlak ma is, mint szivárványt,
mikor felbukkansz bennem.
Lázadok csak emésztem a lángot,
mely még lobog, s összeköt
a síron túl s innen.
Ami volt, s ami van még…
az élet.
Itt vagyok, s te is itt vagy.
Látod, elhoztalak, ideértem
egy szál virággal, ahogy minden évben…
hogy élőből halva
lássalak.
(Seres László
Nagytarcsa)
Hozzászólások