Mikor a diktafonról visszahallgatva bemásoltam egy szöveget komputerembe, s betettem tokjába a készüléket, eszembejutott egy érdekes eset, amit én „csodának” nevezek. Kolozsváron történt. Eltűnt a diktafonom!
Mindent átkutattunk, sehol! Márpedig ez nekem olyan fontos munkaeszköz, akár a fényképezőgép, vagy szinte mint a komputer. Persze a felsoroltak közül a komputer áll első helyen, a másik kettő meg körülbelül egyforma jelentőséggel bír.
Akkor Dezső, az íróasztal előtt, székében hátradőlve, elkezdett előre-hátra hintázva koncentrálni, meditálni. Egyszercsak megállt, előrenyúlt az újságcsomó alá s rátette kezét a diktafonomra. Piroska, gyere be, – kiáltotta hangosan és boldogan.
Ez nem igaz! Hogy mi mit kerestük a nővéremmel!…
Hát igen, akkor már nekem is eszembejutott, hogy két nappal előtte elkezdtem rögzíteni Dezsőnek egy gondolatát diktafonra, s megszólalt a telefon, odasiettem, aztán elterelődött a figyelmem az egészről.
Rácsúsztak az újságok a maroknyi készülékre, s utána hiába kerestük minden elképzelhető helyen, még az evőeszközök között is, meg a varrófiókban, a cipőpucoló kellékek közt, a szerszámos szekrényben, nem beszélve a könyvespolcokról, meg az én táskáimról, böröndjeimről. Sehol nem találtuk meg a kicsi készüléket!
Akkor Dezső magába mélyedve becsukott szemmel, erősen koncentrálva, gondolatban kereste és találta meg a kicsi gépet.
Mi volt ez?! Én egy csodának tekintem. Magyarázatot nem tudok rá adni.
Hozzászólások