Galambos Viktor:
Dadaizmus és az Ein Hod-i Művésztelep
Két romániai művész Tristan Tzara, és Marcel Jancu, biztatták egymást munka közben hogy: Igen, igen (románul da, da ). Állítólag innen származott a Dada, amiből később egy művészeti irányzat lett.
Az első világháború után Tzara és Jancu kikerültek Zürichbe, ahol a Cabaret Voltaire-ben megismerkedtek Hugo Ball-el és az ott összegyűlt művészekkel.
Egy új irányzatot indítottak, a Dada-t, amely visszautasítja az ésszerűséget és a logikát, helyettük az ésszerűtlenséget és a nonszenszt kúltiválja.
A mozgalom főleg a képzőművészetet, irodalmat, költészetet, színházat és grafikát ölelte fel.
A megnyilvánulások háború ellenesek, hagyomány- és polgárság ellenesek voltak.
Marcel Janco, azaz Marcel Hermann Jancu 1895-ben született Bukarest zsidó negyedében. Később átköltöztek a Gindul utcába, ahol az akkori idők egyik legszebb kertes villáját építették fel. Az apja jómódú kereskedő, iparos volt, az anya kedvelte a zenét és nyitott volt a fia minden óhajára. Marcel korán kezdett rajzolni, és Iosif Iser, ugyancsak zsidó származású romániai festőnél tanult festeni.
Miután bekerült a Gheorghe Lazar főiskolára, megismerkedett Tristan Tzara költővel Vinea íróval, és Clara Haskil zongora művésznővel, akinek a portréja volt Janco első nyilvánoságra került műve a Flacara című folyóiratban, 1912-ben.
Kezdetben Jancu, az Art Nouveau, a futurista és expreszionista irányzatoknak hódolt, azután Tzaraval együt a Dadaizmus exponensei lettek.
Miután a fasizmus és az antiszemitizmus egyre nagyobb teret hódított Romániában, 1920-ban megjelennek a vasgárdisták. A Tara Noastra reakciós lap, kozmopolita zsidónak bélyegzi Tzara-t és Janco-t, s 1939-ben megtiltják hogy bárhol kiállítsák munkáikat.
Végignézve a vasgárdisták bukaresti progromját, melyen zsidókat a vágóhíd kampóira akasztották, “kóser hús” feliratú táblával nyakukon,- mindezt megelégelve, Marcel Janco, 1941-ben kivándorolt az angol mandátum Palesztinájába.
Miután megalakult az Izraeli állam 1948-ban Ariel Sharon munka csoportjába került és megbízták az Izraeli Nemzeti Parkok megszervezésével. Ennek a munkának keretében lett Jaffa óvárosából művésztelep. Dizengof díjjal tüntetik ki 1951-ben.
1959-ben Jancu hozzákezd egy új nemzeti park tervezéséhez, a Carmel hegységben, Ein Hod faluban, melyet az 1948-as arab exodus idejében az arabok teljesen tönkretettek.
Jancu önkéntes művészeket toboroz, akik hétvégi munkával fognak neki a helység ujjáépítéséhez. Ezek a művészek és Jancu telepednek le az utópista művész kolóniában.
Jancu-t megválasztják Ein Hod polgár mesterének és az ő irányítása alatt fejlődik tovább a csodás környezetben lévő művésztelep.
Marcel Jancu tovább fest és a művei Tel Aviv, és Európa kiállításain láthatók, Milano (1960), Párizs(1963), Velence (1966), stb.
Izrael díjjal tüntetik ki 1967-ben.
Műveinek egyrésze az Ein Hodban a Dada-Marcel Jancu múzeumban láthatók. Marcel Jancuról köteteteket írtak, képtelenség egy rövid ismertetőben felvázolni az életművét. 1984-ben tért örök nyugalomra, de amit alkotott tovább él, és sok ezer izraeli, és külföldi élvezi a csodálatos Ein Hod-ot, és az ottani művészek kiállított műveit:
https://plus.google.com/photos/108968301883859984850/albums/5863975125059344385
https://plus.google.com/photos/108968301883859984850/albums/5864039132831930609
Hozzászólások