Horváth László, Kanada:
A tegnap este “kezembe” került a Kényszerleszállás eBook változata s végre elolvastam.
http://piroska.jimdo.com/könyvek/
Most szinte 12 év távlatából végigolvasva nehezen tudom magam drámai lelkiállapotba helyezni s átérezni azt amit azon a szeptemberi napon érezhetett egy kényszerleszállás foglya.
Valószínű, hogy mikor én a fekete rádióhírekre ébredtem reggel hatkor vancouveri idő szerint, akkor HP még a felhők fölött lehetett valahol az Atlanti óceán közepén, együtt azzal a több száz repülővel s több tízezer utassal, akik bosszankodva elégedetlenkedtek azon mesék miatt, amikkel a repülök személyzete etette őket, hogy a pánikot elkerüljék. Csak leszállás után tudták meg az igazi okot de akkor már késő volt pánikolni. Annyival stresszesebb lehetett ez az otthon maradott, de tudósítottak számára. Az a hír, hogy szerencsésen leszálltak Halifaxba s nem Pakisztánba, az megnyugtathatott minden higgadt gondolkodót, míg az apró kis kalandokra vágyó hobbiutazónak elkezdődött az érdekes, a nem forgatókönyv szerint pergő vakáció. Jó hogy olyannal történt, aki le is akarja s tudja írni. Kíváncsi vagyok hány személyes történet került papírra ennek kapcsán. Nincs kizárva, hogy valaki már lefektette egy ilyen gyűjteménynek alapjait.
Köszönjük, hogy megosztotta velünk kalandjait. Most én is többet tudok Halifaxról, a “szomszéd” városról, no meg dicsekedve mesélhetem, hogy van egy ismerősöm, akinek személyes tapasztalatai vannak a 9/11-ről.
Csak úgy mellékesen megállapítom, hogy HP azért nem lehet nagyon elégedetlen a sorssal, ha egy év leforgása alatt Egyiptom, Párizs, Kanada és USA inspirálhatta írásra. Hogyan kell ezt csinálni?
A receptet szívesen fogadom.
Hozzászólások