Ébredés

M.Simon Katalin:  Tűnődés

Zsenge falevél
Tavaszi nyitáskor,
Ködfátyol mögött
Rejtőzködő ég,
Erdei forrás
Hűsítő cseppje,
Harmat csillogásban
Rothadó avar?
Lemenő napban
Alkony lángolása,
Vágy ébredése
Fagyok hajnalán,
Gyökér sóhaja,
Ha a vihart a törzs nem állja,
Elfelejtett kávé
A csend asztalán?

Mennyi álom, erény, bűn,
Melyből a kép összeáll!
Él-e ember e földön,
Ki ne keresné önmagát?

Seres László: Ébredés

Hajnali lódobogás,
szürke nyerítések
tajtékja ébreszt,
vérbe borul a távol,
nyújtózik az ég,
rojtos felhők közé
teknőt váj
egy felcsapódó vércse,
tollait füröszti,
zsákmányt kutat,
köröz a táguló térben.

Dallamok nyílnak,
rejtett égi csapok,
egymást ölelik
a fényzuhatagok.

Itt benn csendben ül,
alszik a tegnap,
széthullott könyvek,
kidőlt verssorok,
hallgat a szó is,
egymást ölelő ruhák
a felborult széken
lógatják karjaikat.

Csipkézi árnyait a hajnal,
haja gyapjas,
bíbor földre hull,
mozdul a város,
fénybe kúszó síneken
felnyöszörögnek
a síró villamosok.

S az ablaküvegeken
riadót ver a reggel.