A hegyen felfele bandukolva a prédikációt boncolgattuk, kielemeztük, miért nem adtunk tegnap a koldusnak semmit, és mit kellett volna másképp csinálni. Péter szerint 2 pástétomot oda kellett volna adni a 4-ből (épp a boltból jöttünk ki), Borcsa szerint 6-ot kellett volna vásárolni, s abból adjunk kettőt, mert mi lesz, ha nekünk nem marad. Péter eszébe jutott, hogy a Borcsa cukorkájából is adhattunk volna. Borcsa erre csak hallgatott. Ritka pillanat. Megbeszéltük, hogy következő alkalommal megteszük, amit a tegnap elmulasztottunk.
Meglepő módon a gyerekek seperc alatt átöltöztek, s kezdődött a közös főzés. A földrajzi elhelyezkedés alapos megválasztásával (egyik a konyhapult egyik felén, a másik a másik felén) minimális palotaforradalommal összehoztuk az ebédet.
Kevertek, vágtak, kóstoltak, takarítottak, terítettek. Szinte zavarban voltam a nagy családi békétől. Apa is csak hüledezett a pompás ebéd láttán.
Hozzászólások