… Aztán szabadjára engedem fantáziámat, s a végén már mosolygok a bio-almáim pucolása közben. Mert eszembe juttatták a Loire-menti kastélyokat.Hogy az idegenvezetők elmondják-e a látogatóknak, vagy hallgatnak róla, azt nem tudom, de én most elmondom. Mert hasonlítanak az én bio-almáimra. Azaz múlt időről van szó.
Régen, a fényűző életmódjáról híres „napkirály“ 14. Lajos idejében még nem ismerték a toiletteket. Nem, az későbbi „intézmény“. Akkor nem volt csapvíz, nem volt szennycsatorna, nem volt fürdőszoba, nem voltak wécék… Úgy és ott végezte el mindenki ügyes-bajos dolgait, ahogy és ahol tudta. Elbújva? Nyiltan? Szégyen volt? Nem volt szégyen? Ki tudja.
Igen ám, de a kastélyban nemcsak a királyi család lakott, hanem a sok szolga és a királyi család egész udvara. Százak, sőt ezrek, tízezrek ( !) hemzsegtek benne. Közben ott volt a vágóhíd is, meg a konyhák, meg az étkezőtermek, hisz annyi embernek étkezni is kellett… Nem is mondom tovább, nem részletezem… azok is étkeztek, mint bio-almáim kövér lakói, s annak megfelelően ürítettek is…
De hova ?!… Hova, ha nem volt ahova ?!