Seres László: Élő csoda
A hegy csúcsán látod
Az égi zsarátot
Már bíborszín rajta
Az éji palást
Fonják a fákon
Millió hajszálon
Lobogó szelek
A lombkoronát
Egy új napra ébred
A földön az élet
Ösztönlét hajtja
megy egyre tovább
Issza a napfényt
Erdő-mező a rét
Új vetés sarjad
Míg lobog a láng
Virág szárba szökken
Harmat-fényözönben
Elmúlik a tavasz
És fordul a nyár
Futnak az évek
S mint a csillagképek
Múlt jelen jövő
Megfejtésre vár
S mit tehet az EMBER
E végtelen rendben
Hogy értse ha nap kél
Az élő csodát
Higgyen s reméljen
A mában éljen
Erőt ad s így nyer
meg minden csatát
***
Simon Katalin: Örömszerző
Élvezd, mit az ősz kínál neked
dúsan terített asztalán:
buja ízét kertje érett gyümölcsének,
gondűző levét ég hevétől teljes szőlőjének,
vedd észre, mint lángolnak ecsetje színei
a tetszhalott vászon falán,
hamvadó alkonyatban
hallgasd vénülő húrjain
az örökzöld szenvedélyt,
és meglásd, szunnyadó lelked
örömmel telik.
***
Mersdorf Ilona: Fogantatás
Ma éjszaka egy tökvirág
termőre fordult
tüzes főnixről álmodott
mikor a nyári szellő
pártáját megcibálva
egy hímvirággal összehozta
Hozzászólások