Mária Terézia erénycsőszei
Jó 260 évvel ezelőtt, pontosabban 1752 február 12-én alapította Mária Terézia Bécsben a sokat vitatott szemérem-bizottságot, hogy annak segítségével ellenőrízze és kordában tartsa népe szexuális magatartását. Ezt szükségesnek vélte azért, mert nagyon elszaporodtak a nemibetegségek. De személyes okok is hozzájárultak, és talán ez volt a nyomósabb: férje, I.Ferenc István őfelsége nem vette túl komolyan a házastársi hűséget.
Az utcákon éber szemekkel patruláltak az erénycsőszök, sőt a gyanús személyeknek még a lakásába is betörtek, pláne ha valakiről titkos feljelentést kaptak.
Minden szeméremsértésről értesíteni kellett a komissziót.
F. gróf egyik cselédlánya például amint terhes lett az úrtól, valamelyik alkalmazottja azonnal feljelentette. A szerencsétlen lányt kolostorba dugták, az úr meg pénzbüntetést kapott.
S ez más esetben is így történt. A „visszataszítóan viselkedő“ nőszemélyeket megkorbácsolták, vagy száműzték, a hütlen férfiak pedig megúszták egy pénzbüntetéssel.
A császári udvarban ha valamelyik férfiről kiderült házastársi hütlenkedése, az végérvényesen kiesett a császárnő kegyeiből.
A szemérem komisszió létrehozásával egyidőben a császárnő becsukatta Bécsben az összes nyilvánosházakat, s megtiltott minden fajta prostitúciót. Ha az utcán kaptak el az erénycsőszök egy magát kínálgató nőszemélyt, kopaszra nyírták, s úgy kellett járkáljon az utcán (ez volt a legnagyobb szégyen!) vagy évekre börtönbe zárták.
A visszaeső bűnösöket megkorbácsolták és száműzték. Hova? A Bánátba!
Kétszer szállított bűnözőket a hajó a számüzetés helyére, 150 nőszemélyböl álló rakománnyal.
Csökkent-e ezzel az intézkedéssel a nemibetegségek száma? Nem. Sőt! A nők mivel már nem vettek részt a kötelező orvosi ellenőrzésen, jobban terjesztették, mint előtte.
El tudta-e a császárnő Ferenc Istvánt rettenteni intézkedésével a félrelépésektől? Vissza tudta-e tartani a hűséget könnyedén vevő férjét a kalandoktól? Nem. Őfelsége ugyanis ügyesen kicselezte az utána kémkedőket s tovább is élt édes örömeinek, titkos szenvedélyeinek. Köztudott volt a viszonya Wilhelmine von Auersberg hercegnővel, Gabrielli énekesnővel és még néhány színésznővel…
Nemcsak a város főútján, a Grabenen, de az egész városban virágzott továbbra is a prostitúció. A munkájukat nagy buzgósággal teljesítő civilruhás erénycsőszök sokszor fogdostak össze az utcákon ártatlan lányokat és vetették őket börtönbe.
Az erényre felülvigyázók tevékenysége ráterelődött a művészetre is. A múzeumok falait megtisztították az „erkölcstelen“ festményektől. A Donner kútjáról eltüntették a jóérzést sértő, szemérmetlen csóré mellű nimfát, s odaadták (szerencsére!) Martin Fischer szobrásznak, hogy olvassza be. Ő, ismerve a szobor nagy értékét, nem semmisítette meg, hanem titokban zálogházba dugta. A császárnő halála után 21 évvel került vissza eredeti helyére, a kútra. Ma az egyik legkedveltebb fotótéma az osztrák fővárosban.
https://picasaweb.google.com/piroskaho/DonnerKutja
Furcsa intézkedésével Mária Terézia azt érte el, hogy mindenki mindenki számára gyanússá vált. A tiltott gyümölcs pedig annyira kívánatos lett, hogy még a csőszök se tudtak neki ellenállni, így ők is megteltek szifilisszel.
A császárnő minden magyarázat nélkül egyik napról a másikra megszüntette a furcsa intézményt.
Fia és utóda, II.József nagyvonalúbban viselkedett a szexuális kérdésekben. Hogy ellenőrízni lehessen újra az „ősi iparágat“, elrendelte, hogy ahol szükségesnek látják, létesítsenek megint bordélyházakat.
Dehát akkor az egész város fölé egyetlen tetőt kellene húzni felség!- néztek tanácstalanul a császárra a kérdést megoldani hivatottak…
Hozzászólások