Évszakok

Ősz felé

Már leülök kicsit,
mellém hull a nyár.
Leveszi terhét
vállamról a sors,
mint az elnyűtt ruhát.
Nem rég jött,
már megy.
Ígért s elhagyott,
mint a többi.
Keresztre feszítenek
emlékek, kőtömbnyi halottak,
tavaszok, nyarak, telek
mintha örökös ősz jönne
s végzetük lennék…

Mégse fáj…
hogy ennyi jutott.
Őszből sok,
nyárból kevés.
Lassan tél jön,
s újra álmodom.

Tavasz lesz
minden ébredés.

(Seres László)

Ösvény és patak

Tavaszi fényben
fenyvesek mentén ösvény
és patak szalad egymás mellett
a nyárba, majd dombok közt
csendes őszbe kanyarog,
míg a télbe jut.

(M. Simon Katalin)