Egyre több az emlék az ember életében, ahogy megy a korba, halad előre. Fel-felbukkan emlékezetében egy-egy arc, mozdulat, kép, hang, szín, ami emlékeket csal elő tudatalattijából, vagy emlékeztet valami kedves, érdekes, értékes eseményre. Főleg azok a személyek ezek többnyire, akik meghatározó módon jelen voltak, jelen vannak életútján, akihez mély érzésekkel kötődik. (SL)
ANYÁM NÉLKÜL
Úgy szólt,
mint az elhallgattatott
és átlengett a csenden.
A kezét láttam,
szétomló haját,
fényt fésült ránk az árnyakból,
mielőtt beesteledett
s a konyha kövére leült közénk.
Mióta nincs,
azóta érzem izzását
a lámpasötétnek,
visszanéz a múltból
homlokom mögül,
belém simul,
mint testbe a lélek,
hogy ne maradjak nélküle
soha egyedül.
S a konyha kövére
leül ma is mellém.
(Nagytarcsa
Seres László)
S az élet megy tovább.
Ami ma létezik, holnap már nincs.
Amiről tegnap még nem is álmodtunk, ma már élő valóság.
A mai valóság, holnap már csak emlék. Örök emlék?
Nem. Az emlék sem örök. Akár a valóság. Minden mulandó. Születik, él, meghal. S mindez rendkivül gyors iramban.- e gondolatokat a fenti vers váltotta ki belőlem. (HP)
Hozzászólások