Az eső kapcsán egy versemet ajánlom felüdülést jelentő szándékkal a még elkövetkező kánikulák enyhítésére…
FOHÁSZ AZ ESŐÉRT
Hadd hulljon az eső, ázzon a rét.
Add vissza Uram az ember hitét.
Csobban a rekettyés, már könnyezik,
imára emeli gyöngykezeit.
Lilára fonnyadt a bodza fürtje,
csókot lehel rá a víz ezüstje.
Kamilla szürcsöl, bomlik a kontya,
nyújtózik a görcstől minden kortyra.
Zizzenő fényostor erdőn-mezőn,
éltető nedvek az éledezőn.
Hajlik a búzaszál, fürdik a táj,
felhőkön legelész a birkanyáj.
Szomjazó rét Istenhez esengve
hálaimát rebeg minden cseppre,
milliónyit, kit az égi kegy ért
csendben a megmentett éltekért.
Hadd hulljon az eső, ázzon a rét.
Add vissza Uram az élet hitét.
Tócsák köré gyűlve hangyabolyok,
akár az emberek, oly boldogok.
Kis halak közt békák, sok vízipók,
ébrednek zümmögőn a vérszívók,
szitakötők, legyek, szúnyogcsapat
lárváit rakja ringó nád alatt.
Suhogó füzesek ízlelgetik
az áldás harmatos, hűs cseppjeit.
Hadd essen még Uram, éget a könny.
Ha nem vagy velünk, csak a szomj gyötör,
magunkra maradunk, visszasírunk,
te vagy a bölcsőnk, te a sírunk.
Minden cseppben ott vagy és te éltetsz,
nélküled a halál is semmivé lesz.
Hadd hulljon az eső, ázzon a rét.
Add vissza Uram az Ember hitét.
(Seres László
Nagytarcsa)
Hozzászólások