Folytatjuk?

Az elsö félidőnek (vagy inkább negyedidőnek!) vége, pihentünk egy napot, most folytathatjuk a szemlélődést. Közben megfordítottam a képet.

Így mit látsz rajta?- kérdeztem meg a  tizennégyezer km távolságban lévő Tibort. Még mindig az indiánok világát?

Nem, ez már teljesen más jellegű!- válaszolta.

Na, akkor, kérlek, fejtsd ki írásban, s küldd át nekem!

A kép közepéről balra egy Nagyvárad-i hullám fürdő csúszdáját látom, tele-tele sikoltozó gyermekekkel. Kissé fennebb, baloldalt várakozó gyerekek láthatók. A kép bal felső sarkában meg egy csomó állatka,. De azok mintha zavarban volnának, mert nem egy pásztor furulyázik nekik, hanem egy fehérbe öltözött tündér, a nagy barna hegyoldalra támaszkodva. A kép bal alsó sarkában vízeséseket és sebesvizű folyót látnak szemeim. A kép jobb alsó sarkában egy fehér tisztáson, egy barna fülű kutya figyeli csodálkozva a nagy erdőtűz kártékony lángjait. A kép jobb felső harmadában egy nagy kínai- japán  legyezőt látok, tele hófehér történelmi alakokkal és maszkokkal… Tekintetem megnyugszik, amint a jobb felső sarokba ér, úgy mint mikor sokáig nézem az ízzó parázst…

Piroska, ezeket láttam, fejjel lefele…

Én meg köszönöm neked, Tibor!