Milyen nagy győzelme az idő és a távolság fölött a tudománynak az internet! Íme , olvasom az írásodat és habár nem ismerlek személyesen, Tibor, úgy tűnik még a hangod is hallom! Új versemet neked dedikálom gyógyulásod alkalmával, kérlek fogadd szeretettel, remélem Piroska és a többi barát is helyesli majd! Piroska, te meg, ha időd engedi csatolj hozzá illusztrációt! – írta Cica egy hozzászólásában.
M.Simon Katalin:
Megvilágosodás
M.Simon Katalin:
Megvilágosodás
Megmozdul a mélyben az akarat,
Mely a remény arcát viselve
Rejtőzködik,
S mint forrás, mely sötét hegy gyomrából
Tör a fényre, új zenét harsog
Az üres csendbe.
Mind, mi gyáván
Mélabú karjában ring bárgyú képpel,
Megvilágosul,
Vitorlát bontva az értelem
Hódít újra,
És győzelmet ünnepel a tett!
Mélabú karjában ring bárgyú képpel,
Megvilágosul,
Vitorlát bontva az értelem
Hódít újra,
És győzelmet ünnepel a tett!
Tibor, a képen magunkat, a mi közös blogcsaládunkat ábrázoltam absztrakt módon, ahogyan gyászoltuk az ausztráliai tüzvészben elpusztult embertársaidat, meg a természetet, és amint izgultunk érted a közelmúltban átélt, szerencsére jó eredménnyel végződött aggasztó egészségi állapotodban.
(Egy fél év alatt ennyi izgalmat okozni nekünk!… ej, ej… ilyet többet ne tégy!!!)
Hozzászólások