Seres László:
Álommese
Kakaónyi álommese,
pöttyös csésze, nyuszis alj,
ágyunkhoz csalta anyánkat
fáradtan az esti zaj.
Tollpihe had, párnacsaták,
hat gyerekláb, szalmazsák,
takaróként az égiek
édenkertje borult ránk.
Imát mondott, mondtuk mi is,
kánonban szólt a refrén
olvasójára felfűzve
lógtunk gyöngyszemként kezén.
Ébredező hitünk volt ő,
felvitt a csillagokba
félig ébren, s úgy ölelt át,
mintha Isten lett volna.
*
Simon Katalin:
Éltető erő
Gyermekkorunkban
Játéktól hevülten
A csorgóhoz szaladtunk.
Markunkban csillogott a víz,
Mint kristály csillog, ha testén
Megtörik a fény.
Ránk nézett az ég,
És kacagott olthatatlan
Szomjunk láttán,
Míg a csorgó ontotta vizét,
S mi habzsoltuk, mint éltető erőt.
Hozzászólások