(kattints a képre!)
Fekete Nagy László:
Gyermekkorom emlékei
Sándor “diósnéni” története nagy hatással volt rám és a gyermekkori emlékeimet elevenítette fel!
http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/2012/07/14/bolondos-idojaras/#comment-39713
Ez a városrész (gyárváros strandteleppel!!!) ahol lakom 1927-ben alakult, ahol a nagymamám ( édesapám anyukája) az őstelepesek közé tartozott!
A telket, ahol most a házunk áll, ajándékba kapta a nagymamám, sokszáz munkatársnőjéhez hasonlóan, akik akkoriban a temesvári Turul cipőgyár alkalmazottai voltak.
Az volt a feltétel, hogy két év leforgása alatt egy házat kell a telekre építeni és tíz évig nem volt szabad eladni, – s majd csak azután lett az ember igazából tulajdonosa. 1928-ben épült fel a ház, s akkor rendezték be az udvart, meg a kertet is!
Az udvarba a nagymamám három diófát ültetett (különben mindenféle gyümölcsfa volt ott, meg a kertben is, – olyan volt az egész, mint egy dzsungel!) aminek gyümölcséből ( és a kertben termesztett zöldségből) eltartotta a családját, s felnevelt bennünket, a bátyámat és engemet!
A dió eladásából ő is megvásárolta a tűzrevaló télifát, és vásárolt minden évben két kis malackát, amit felnevelt (a kertben termett dolgokkal, meg imádsággal, mert gabonája nem volt!!!), majd levágta karácsonyra és elosztotta testvériesen az édesapám és családja, valamint az édesapám huga és annak családja között.
Saját magának csak füstölt szalonnát tartott meg!
Miután nagymamám meghalt, a diófák továbbra is biztosították a télifáravalót és ha maradt meg pénz belőle, karácsonyi ajándékra is futotta!
Az első diófát villámcsapás tette tönkre, még 1955 ben. A másikat a 80 -as években ástuk ki, mert a fa gyökerei benőttek a ház alá és nagy kárt okoztak a ház alapzatán! A harmadik diófa átvészelt egész 1997 ig!
Ősszel, október 11.-én született a fiam, 1997-ben. Mikor reggel felébredtünk és felkészültünk, hogy menjünk a szülészetre, nem tudtunk kimenni a kocsival az udvarból, addig mig fel nem szedtük az 5 veder lepotyogott diót, ami lehetetlenné tette, hogy az utcára kihajtsunk!
Még mindig a szemem előtt van az a reggeli jelenet, amint hárman, édesanyam, a feleségem a nagy hasával meg én hogyan siettünk a dió felkapkodásával, összegyűjtésével, hogy a megbeszélt időpontban ott legyünk a szülészeten, ahol várt bennünket az orvos. Na, meg fiam várta hogy a napvilágra kerüljön!!!
2000-ben, amint általános javítás alá került a ház, akkor vettük észre, hogy a diófa gyökérzete nemcsak a ház alapzatát tette tönkre, hanem a hálószobánk közepén felnyomta a padlózatot is!
A diófa koronája pedig a ház cserepeit meg bádog csatornáit tette tönkre!
Amíg kicsik voltak a fák, nem okoztak nehézséget, de később kiderült, hogy túlságosan közel voltak ültetve az épülethez s ahogy nöttek, egyre több problémát okoztak. Végül az utolsó példányt 80 éves korában kellett kivágjuk. Sajnáltam, de nem volt más megoldás.
Így 12 éve már nem szedek diót, hanem vásárolok!
Még abban az évben ültettem 12 törpe gyümölcsfát a helyükbe! Sajnos törpediófa nem létezik (vagy legalábbis én nem tudok róla) így diófa nincs közöttük. Ha ültettem volna azt is, akkor csak a házunktól távol helyezhettem volna el, de akkor a szomszéd házához került volna közel, aki ugyancsak megszabadult a saját diófáitól, hasonló problémák miatt.
A 12 gyümölcsfa oly sokat terem, hogy még a barátoknak is jut belőle! Most például éppen főzzük a kajszibarack ízt (lekvárt)!!!!
A fiamat is megtanítottam fát ültetni, már neki is van egy meggy- és egy cseresznyefája, melyeken még meg meg tudja számolni a gyümölcsöket. Nekünk nem szabad leszedni, mert az övé (!) . de azt hiszem jövőre már olyan sokat fognak teremni, hogy nem lehet megszámolni a cseresznye és meggy szemeket!!
Tehát fát ültetni nemes dolog.
Fát kivágni fájdalmas!!!
Csak akkor tegye valaki, ha nincsen más megoldás!!!
A képről:
Piroska, amint ránéztem a képre, rögtön megláttam benne egy öreg diófa vastag ágait. A festmény középpontjában látszik két alak, akik valószínüleg azt tárgyalják, hogy mi is legyen a diófa sorsa. Találó a kép és nagyon szép!!!
Laci
Hozzászólások