Esténként, vacsora után gyermekdiszkóba mentünk. Egy olasz fiatalokból álló csoport szervezte, vezette. Mind alacsonyak és fekete hajúak voltak, egyetlen szőke, magas, kedves holland fiú kivételével.Három nyelven folyt a beszéd: olaszul, németül, angolul.
A fiatalok táncoltak, a gyermekek előttük utánozták őket, sorbaállva. A szülők, meg nagyszülők az amfiteátrum lépcsősorain nézték és élvezték a műsort. A végén a közönség is fel kellett álljon és táncoljon helyben egy Bonnie M. számra. Mindig az Anton aus Tirol számmal végződött a félórás műsor, arra vonult el a társaság vidáman, tapsolva.
Pali szerint az a műsor célja, hogy fáradjanak el, s utána aludjanak jól a gyermekek.
Nem hiszem. Mert úgy láttam Andreára nem álmosítólag, hanem inkább felvillanyozólag hatott a diszkó. Egész nap arra várt, s ahogy közeledett az este, egyre sürgetett: gyerünk a diszkóba!
A gyermek műsor után ugyanazok a fiatalok vidám jeleneteket adtak elő. Az ő feladatuk volt a szállodában a szórakoztatás. Egész nyárra szerződtették őket. Napközben egyikük a gyermekekkel foglalkozott gyermekklub keretében, a többiek a felnőtteket tornásztatták, nyújtózkodási tornák, vízitornák keretében. Ők gondoskodtak arról, hogy jó hangulat uralkodjon 24 órán át. Mindig vidámak, mosolygósak voltak és mindenkihez volt egy kedves szavuk, vagy gesztusuk.
A hotelben lévő shoppokban vásárolhatók nemcsak folyóiratok, képeslapok, de ajándéktárgyak, szobrok, papíruszképek, keleti fűszerek és bódító parfümök is.
Az épület komplexum tetején meg kilátóterasz van, ahol esténként nagyon kellemesen fúj a szél.
Este a bőséges vacsora, meg diszkó után általában a billiárd bárban „sziesztázunk“, azaz pihegünk. Kellemes hűvös van a szálloda minden helységében. Hűtjük magunkat a napközben átélt hőség után, mondom diktafonomnak.
Szól a telefon, az alkalmazottak oda se figyelnek, hadd szóljon, nyugodtan beszélgetnek, egyikük sem siet oda, felvenni.
Tegnap a bazárban egy férfi megfogva a vállamat azt kérdezte:
Ti ott Ausztiában miért siettek örökké? Mindig, mindig csak siettek. S az a sok stressz! Miért?!
Mellbevágott kérdésével. Nem tudtam neki válaszolni, csak visszamosolyogtam rá.