A hableány
Ildikó ébresztett rá a lényegre. Bárányi Ildikó. Pár soros levelezésünk folytán:
Elnézést kicsi (nagy!!!) barátnőm, hogy nem válaszoltam előző anyagaidra, de nem hanyagság volt az oka!!! Máltán “tavaszoztam” egy hétig, előtte, meg utána pedig javították a komputeremet. Sok puszi!!!
Akkor most téged irigyelni kell!!! De nem rosszaságból, csak egy kicsit. Mi még nem jutottunk el Máltára. Puszilunk: Ildikó és Ferenc
Így igaz, engem nagyon kell irigyelni, mert 75. születésnapi ajándékként kaptam: egy hét Málta a két gyermekemmel együtt. Csak mi hárman!!!
Isten éltessen sokáig!!! – de ez tényleg irigylésre méltó szép ajándék, ahogy önmagukat is ajándékozták Anyának egy egész hétre a nagy rohanás ellenére! – Nagyon vagány gyerekeket neveltél, tartsa és segítse meg az Isten őket is.
Ölelünk: Ildikó és Ferenc
Ez az!!!! Megfogalmaztad a lényeget!!! De milyen szépen!!! Hát ezért volt számomra oly nagy ajándék ez a hét!!! Most te felismerted: azért, mert magukat is adták nekem egy hétre gyermekeim! Igen!!!!!!!!!!! A nagy rohanásuk ellenére is, Most egy hétig csak az enyémek voltak!!! Egy egész hétig!!! Gyönyörű gondolat!!! Köszönöm, hogy ráébresztettél!!! Igy igaz!!! De megsúgok valamit: én állandóan éreztem, hogy Valaki minket odafentről végig követ. Mosolyogva…
Gondolatok Piroska képe előtt, 2011 ápr. 6-án:
Őrület
Pihen a tenger,
Testén fodrok közt
Csillog a fény,
Korallok karjában
Vergődő hullámok
Sóhaja hallik
A víz színén.
Sziklás parton
Szírén tanyázik,
Dalára felkel,
Üvölt a szél,
Felveri álmából,
S a felajzott tenger
Ádáz haragja
Bosszút ígér.
Hajósok álma
Hull a mélybe,
Zátonyon porlik
Számos remény,
Meggyötört parton
Sziklák közt bolyong,
Szerelmét várja
Egy őrült szirén.
Csendes a tenger,
Ernyedt testére
Pereg alkonyi fény
Sötét mélyben
Korallok öléből
Megtört hullámok
Sóhaja kél.
M. Simon Katalin, Sepsiszentgyörgy
Hozzászólások