Harc a mobilért

Júlia:
http://fn.hir24.hu/itthon/2012/06/20/tanar-diak-harc-a-mobilert/

HP: Nekem földbe gyökerezett a lábam, amint elindítottam a filmet. Úristen, mit is csinálnék én ilyen helyzetben? Régen olyan pötty-pötty diák-tanár problémák voltak, hogy egyenruha, hosszú haj, puskázás, meg egyebek,- de mik voltak azok ehhez viszonyítva?!!! Mit csinálnék én, az internetező tanárnő hasonló, helyzetben?!
De jó, hogy már nem tanítom ezt a generációt!!!

Nevetséges volt a helyzet, a tanárnő és a diáklány harca a mobilért. De vajon mi a valós helyzet az iskolákban? Hogyan oldják meg ezt a kérdést?
Mondd, Júlia,- ti is harcoltok a mobiltelefonok ellen a kisdiákokkal? S mi a helyzet a felsőbb osztályokban?

Cica:
Tanár -diák – harc a mobilért… Szerintem a tanárnő nevetségessé vált. Nem így kell megoldani a problémát, ha egyáltalán létezik. A tanárokat kell felkészíteni a digitális generáció megértésére, kezelésére. ez hiányzik. Oly nagy léptekben haladta túl az információkat hordozó eszközök fejlődése, a 40-50 éven felüli felnőttek szellemi, világát, amibe a mai generációk beleszületnek, tehát bennszülöttként élnek meg és kezelnek, hogy ha a pedagógusok nem sorakoznak fel és nem próbálják megérteni ezt a világot, állandó konfliktust generál a makacs ellenállásuk. A Harry Potterek nemzedéke ez ma már, amellyel szembeszállni szükségtelen, inkább fel kell zárkózni mögéjük és az ő fejükkel gondolkozni, ami persze nem könnyű. És ha megértenénk őket, akkor kezelni is jobban tudnánk, de ez intelligenciát és energia befektetést kér. Ha ez hiányzik, akkor szélmalomharcában nevetségessé válik a pedagógus.

Júlia:
Nem. Ilyen helyzetbe nem szabad kerülni. Első felindultságunk szerint azonnal nem szabad cselekedni. Nevetséges, tekintélyt, méltóságot romboló helyzetté válik, nincs nevelő hatása. Hallszik az osztálytársak megnyilvánulásából a felvételen. S akad valaki a diákok között, aki előkapja a saját telefonját, s megörökíti az áldatlan helyzetet. Van iskolai belső rendszabályzat, amit a diák tanévkezdéskor aláír, alsó tagozaton a szülő is, s van fegyelmi bizottság a rendszabály ellen vétők megfékezésére, felelősségrevonására, megbüntetésére. Ellenzem azonban, hogy azért is a tanár a hibás minden esetben, ha a diáknak vonzóbb a mobilja, mint a tanóra anyaga. Ma már internet-hozzáférés van minden osztályteremben, ahol a pedagógus nyitott, s úgy irányítja a közösséget, hogy hasznukra váljon ez a sokak által elítélt jelenség. Rengeteg segítséget nyújt a tanítónak, megkönnyíti és gyorsítja a munkáját, ha ésszerűen tudja használni. Célszerűen, előre eltervezett és kiválogatott anyag segíti a tanórai munkát, s például szolgál a gyerekeknek, hogyan kell okosan válogatni az információáradatból. A cikk végén lévő példa is amellett szól, hogy mennyire hasznos ez ma már: “Sokféleképp lehet használni az új eszközöket, új gondolkodást. Ma nemigen olvasnak el a gyerekek Jókai-tájleírásokat. De ha azt mondjuk nekik, hogy filmrendezőként keressenek az adott jelenetnek megfelelő hátteret, azt fényképezzék le mobillal, majd a fotókat megbeszélik, összehasonlítják, akkor észrevétlen máris bevontuk őket az irodalmi világba.” Csak arra kell odafigyelni, hogy azok a gyerekek se kerüljenek hátrányos helyzetbe, akiknek nem áll rendelkezésükre még ez a szolgáltatás.