Házifeladat

Kedves bábaasszonyom!

Praktikái,  úgymint ELŐJÁTÉK,  INGERLÉS házi feladattal,

lelki  BEFOLYÁSolás festménnyel, s hadd ne soroljam, ezt

eredményezték:

 

 VÉGÜL …

 

S akkor a magány is

elkerül,

csüggök a semmin majd

egyedül,

míg reám borul a

megnyugvás,

könnyű enciánkék

fénypalást,

kényeztet, finoman

befedez,

meztelen, szeplőtlen

testem lesz,

mely tűri, boldogan

szenvedi,

hogy minden ő bűnét

elveszti;

a lelkem szétárad,

föld és ég,

s leszek örökre

mindenség.

 

Az újszülött életképességének a megállapítása is legyen, asszonyom, az Ön feladata.

Tisztelettel: egy régi páciense, Júlia

 

***

Kedves Piroska!

A tegnapi képed, melyet e-mail-ben kaptam tőled, e pár sor megírására ihletett:

 

EZER KARJÁVAL ÖLEL

 

Mély a múlt,
Kötelék,
Mely a jelenbe nyúlva,
Ezer karjával ölel,
Hogy itt, e földön,
Biztos legyen a jövőnk…

Cica

 

***

A KÉPZELET SZÁRNYRA KAPOTT

 

Repültem, repültem a világmindenségbe!

Vagy onnan ide?….

Párhuzamosok ha találkoznak a végtelenben?…..

 

Piciny kis pont, mely magába zárja, s féltőn örzi a feléje igyekvőket; a  nagy titkot.

Edit 

 

***

Megszületett a vers. Köszönöm, hogy vártál rá! Puszillak, Zsike.

 

A VÉGTELEN AZÚRKÉKJE

 

A Végtelen azúrkékje

útjában sziporkázva

sugárszerűen jön felénk,

de a térnek görbülete

őt egy pontba fókuszolja.

 

Nézd, ott Ketten – egy silécen-

bátran siklanak lefele

a kristálylapokkal ékes

sziporkázó jéghegyen.

 

Szélcsend van, s a süvitő szél

mi sebességük nyomán kél

a diadalról mesél

mi  lenn a völgyben rájuk vár.

 

Forog és kering, és repül

a völgybe leérkezett pár:

a jéghegy fényes élei

keringőt muzsikálnak már.

 

S a mérhetetlen boldogság

akárcsak a forró csillag

mi kékes-fehéres  fényű,

kék, ölelő sugarakat

sugároz a Végtelenbe,

hova eljutni nem könnyű.

 

Beszterce, 2010 február 10.

 

***

PÁVA !!!!! 

 

Egy magát mutogató páva! Talán a násztánca!!

Tudatában van annak, hogy mennyire szép!  Nem kevély, de ösztönösen felhívja magára a figyelmet!

Ösztönösen hívod fel magadra a festményeiddel az emberek figyelmét! Sokan csodálnak!!! De vannak akik irigyelnek!!!

Azonos vagy a pávával!! Ha a pávának a farkát besározzák, akkor kitépi az összes
faroktollait és hagyja, hogy újból kinőjjenek és azután újból tündököl!
Ez így van veled is! Ha valaki megbánt, kisírod magad, megnyugodsz és
újból festesz és a festményeiden keresztül újból tündökölsz!
Szép a festmény, érdekes színkombináció! A kék és sárga vonalak
átmenetele a zöldes sárgába, vagy zöldes kékbe!
Kézcsókom, Laci

 

***

Piroska! Most, hogy elküldted a kép címét is, próbálom összevetni azt az első, felületes és kapkodó benyomásaimmal, amit a kép váltott ki belőlem.Érzékeltem a veszélyt, de csak úgy, mintha nem lenne, ezek szerint észrevettem, bár nem ismertem fel az angyalt. (a szárnyakat lepkeszárnynak véltem). Az, hogy a védelem a mérhetetlenül aprócska alakból sugárzik, talán azt jelképezi, hogy őrzőangyalunk a részünk, ezt csupán fel kell ismerni és el kell fogadni. Nehéz feladat, hiszen az ember egyre önteltebbé válik, úgy érzi, nincs szüksége istenre, védőangyalokra.

Az isteni lényeg helyett próbál a tudomány mindenhatóságára támaszkodni, és nem nagyon veszi észre, hogy megoldás helyett a tudomány újabb és újabb kérdéseket tesz fel (ami nem is baj, de nem megoldás), amivel valamilyen, talán előre kijelölt útra próbál terelgetni bennünket.

A jónak és szépnek ígérkező eredmények gyakran visszájukra fordulnak.

Éppen ideje, hogy az ember a külsőségek hajszolása helyett kissé befelé forduljon (ezt a területet, úgy tűnik, a tudomány is elhanyagolja.

A lélek ismerete kevesek kiváltsága, azok is gyakran csak feltevések, a hiánypótlásra szekták, megalapozatlan elméletek alakulnak, szinte vallásként. Talán azért, mert nagy szükség lenne erre a tudásra).

Át kellene értékelnünk a környezetvédelem kérdését is, tudomásul kell vennünk, hogy nem a természet szorul védelemre, hanem az ember. A természet képes túllépni rajtunk (nem vagyunk feltétlenül szükségesek).
Ha jelentősebb mértékben beavatkozunk, akkor azokat a feltételeket tesszük tönkre,
amelyek segítették létrejöttünket, lehetővé teszik életünket.

És ezzel sikeresen és sokadikszor is eltértem a tárgytól.
Elnézést érte!
Kérlek, Piroska, egyelőre ne nagyon várj tőlem verset. Mostanában nagyon
elhatalmasodott bennem a könyvelő, talán azért, mert pontosan erre van szükségem. Ez is elmúlik, ahogy csendesednek a problémáim. Nem tudom, estig eszembe jut-e még valami, ha igen, akkor megírom.
Egyelőre ennyi, sok puszit küldök, Zsuzsi