A nagyszabású rendezvény főszervezője Hermán M János, egykori tanítványom volt.
De hol van egyáltalán Hadad ?!- kérdeztem vissza mailemben, amint az általa küldött meghívót elolvastam. Melyik országban?
Ez olyan három- négy héttel az esemény előtt volt.
Romániában. A Szilágyságban van.
Akarod, hogy rendezzünk ott kiállítást a képeimből?- kérdeztem vissza.
Hogyne!- jött a gyors válasz, készítsd az anyagodat.
Igy kezdődött az egész.
Jaj, kérlek, ne haragudj Édesünk, szólt hozzám János valamelyik szünetben, hogy így elhanyagolunk.
Engem?!- lepődtem meg, de hiszen én úgy érzem, hogy én vagyok a központ, a hadadi konferencia központja!
Na, akkor jó, nyugodott meg, s rohant tovább.
De tényleg, én egyáltalán, de egyáltalán nem éreztem magam elhanyagoltnak. Nekem állandóan voltak látogatóim. A három nap alatt azt hiszem tíz percig sem voltam magamban. Pedig otthon úgy gondoltam, hogy majd olvasok, vagy az újabb Galériát készítem a komputerben, mikor egyedül vagyok. Szó sem lehetett ilyesmiről. Csak éppen annyi időt tudtam szakítani, hogy időnként röviden kilépjek a teraszra friss levegőt szívni. Többre nem jutott.
Hozzászólások