Homokóra

Kentner Sándor: Homokóra

Tudomásom szerint a homokóra, ősrégi, talán egyiptomi találmány.
Napjainkban is használatos szerkezet.
Volt idő, amikor még csak vonalas telefonok voltak, és az első 3 perc ingyenes volt.Nos, erre találták ki a 3 perces homokórát. Telefonálás közben az egyik szem mindig a homokórát figyelte.
Napjainkban leginkább a szaunákban található a 15 perces változat.
Végül is minden embernek, sőt mi több, mindenélőlénynek van egy virtuális homokórája. Mivel, nem látható, így senki nem tudja, hogy mennyi van még hátra. Egyetlen hátránya a valódi homokórával szemben, ezt nem lehet megfordítani. Amint lepereg az utolsó homokszem, vége a játéknak. (The game over.)
Előfordul, hogy valamiért elakad a homok, de ha időben valaki megkocogtatja a szerkezetet, akkor a homok pereg tovább.
Nem tudom, ki hogy van vele, próbálta-e valaki is megsaccolni, hogy mennyi homok van még fent.
Mivel biztosat úgy sem tud senki sem, kár is erőlködni.
Így van ez, jól. Képzeljük el, mekkora pánik lenne, ha az emberek tudnák, hogy mennyi homokjuk van még a felső tartályban.
Amennyiben ismernénk a homokóra állását, az emberiség sohanemlátott izgalomba jönne, és rettenetes dolgokat művelne.
Amennyiben elköszönéskor, valami jót akarok kívánni, azt csak egyféleképpen lehet…:Sok száraz homokot az órádba !
Van egy régi dal, talán a Záray-Vámosi táncdalénekes házaspár énekelte még a 60-as években.
„Szeretném a homokórát megállítani,
Szeretném az emlékeim elfelejteni,
De a homokóra, csak pereg, pereg,
Így, hát kedves tovább szenvedek.”